te egy igen okos ember vagy. Ez nem captatio benevolentiae, hanem örömteli megállapítás.

Ezért meg kellene értende, hogy a "negatív kampány", az nem egy értéksemleges kategória. Függ attól, hogy mit tartalmaz a kampány, mi a core message, a központi üzenete.

Ha valaki igen szelíden és paposan és az ellenfélről mitse szólva arról beszél, hogy a haza nem lehet ellenzékben és van egy jobb, csillagokba függesztett polgári Magyarország, egy önértékű, fensőbb moralitásban fogant jövő, amelyet a pártok és meghasonlások meghaladásával nemzeti egységben az őrá való szavazással lehet megközelíteni, majd elérni, és hogy aki ezt nem látja be, azt vagy alantas ösztönei vezérlik, a szegányt, vagy pedig a fejlődés visszamaradott gnómja és mindehhez az összefogás és a szeretet bátorító szavait lehelli, az egy igen erősen durva negatív és országromboló kampány.

Ha valaki azzal kampányol, hogy "Lop stop", bizonyíték és konkrétumok és az ezekhez tartozó kiállás nélkül, az egy gyáva, manipulatív,negatív gazember.

Ha valaki azt mondja, hogy "állítsuk le a fidssz hazugsággyárát", az egy rossz stílusú, primitivizáló, rosszul mozgósító és rossz lelkiismeretű bagázs, de végülis csak azt mondja, hogy az ellenfél hazudik, és ő ezt szeretné megakadályozni.

persze hogy úgy értettem, ahogy hozzá is tettem, hogy a szokásos politikusi standardokon belül lehetett őszinte, azaz hogy nem azért nyilatkozik meg, és csak azért, mert így gondolja, hanem azért is, mert ezzel kifejezésre juttatja azt a változatási szándékot és egyben önkritikát is, amelyet a pártja és önmaga érvényesülése, és főképpen egy talán már készen álló új, irányváltó politikai csoportosulás érdekében helyesnek lát nyilvánosságra hozni. És ezen a konstelláción belül akár gondolhatja is valóban körülbelül úgy, ahogy elmondta.

1) Meghülyült.
2) Megvették, és az ellenség beszél belőle.
3) Szándékosan maszkírozzák, egy nagyobb terv megvalósulása érdekében.

A lényeg mindegyikben az, hogy a párt irányvonala szilárd, azon semmi nem váltzozhat, hogy továbbra is a radikális-mozgósítós-népszavazásos-katasztrófás irányt kell "igazából" követni, az elnök tekintélye megkérdőjelezhetetlen.

Nem lehetne esetleg azt az eshetőséget is latolgatni, hogy Rogán azért mondja, amit mond, mert úgy gondolja (persze a politikusi őszinteségi határokon belül)?

Hogy az akciózós irányvonal kimerülőben van, hogy vannak ellenzői, van terv arra, hogy a Fideszből egy radikalizmusától és így ebben elhasználódott vezetőjétől és vezetőitől megszabaduló, európai, konstruktív jobboldali párt legyen, amely szakít mind a kommunista antikapitalizmus, mind a széljobb radikalizmus kísértéseivel? Hogy tarthatatlan többek között az állami árbefagyasztásos, petíciós irány is?

Hogy a közönséget reális kérdések valós alternatívát nyújtó megoldási javaslataival lehet megtartani, nem pedig apokaliptikus szembenállással, a múlt hánytorgatásával, katasztrófaszcenáriókkal, feleségek nagyapjának történeteivel, kormányváltásnál több, rendszerváltásnál kevesebbel?

Hát ebbe meg minek kellett beleszólni, kedves mikrofilológusom, ráadásul, miután megfogadtad, hogy felfedvén a leglényeget, vagy mit, úgymint cionistácska, és bizonyíva, hogy semmit sem értesz a dologból, vagy eltorzítod, vagy épp erre ugrasz, szóval megfogadtad, hogy egyikünkkel se állsz szóba.

Nem érzed helytelennek ezt az egyébként nyilvános e-mail címnek, a cégem címének a kéretlen kiszerkesztését, meg a többezernyi hozzászólásomból való mazsolázást?

Hát ki kért meg téged a best of album kiadására? Ahhoz a szerző hozzájárulása is kell általában.

Ha nem gondolod, hogy érdemes vitatkoznunk, akkor ne vitatkozz. De, bár jogod van hozzá, ízléstelen ez a retrospektív kiállítás.

Melynek minden darabját, ahogy mondtam, a vita egész anyagával, hangulatával, a magam hangulatával és egyéb körülményekkel együtt, vállalom.

És nem fogom ellensúlyozni árnyaltabb hangvételű darabok idézésével, mert nincs rá szükség.

Elmondtad, mi nem tetszik, tudomásul vettem, azt is, hogy vérig akartál sérteni, engem ez mind nem érdekel. Én szívesen írok és vitatkozom, bárkivel, aki megüt egy intellektuális mértéket. És te megütöd. A morálisat nem tudom, de nem is foglalkozom vele.

nagyon köszönöm életművem mikrofilológiai feldolgozását, igazán megtisztelő, hogy energiát szántál rá.

Azt is megértem, hogy e helyt csak egy, szerintem semmi különös elvetemültséget nem tükröző megszólalás publikálására futotta, de a dolog, mint összefoglalódból is sejthető, ennél komplexebb.

Valóban egyedi, sok, indexes terminológiával élve, jobbosoknak kategorizált hozzászóló által is méltányolt módon próbálok témaköröket megközelíteni, nem tagadva és nem bujtatva a mögötte álló személyiséget, akár fénykép közzétételével sem.

Az itteni nevemet is azért választottam így, hogy, mint írtam, ha valakit érdekel, és ismeri az indexet, kis fejtörés révén azonosíthasson, ha akar. Aki meg nem ismeri, az meg lássa, hogy a névválasztás nyelve mire utal. Úgyhogy a néven nevezést nem nevezem zsidózásnak, ismét tapintatos voltál tulajdonképpen, nem léptél át fölöslegesen határokat, és ezt méltányolom, nem mézesmázosan.

Ez a fénykép egyébként, ha jól emlékszem, egy felhevült vitában volt válasz valamire, ezt nem szabadna elfelejtened, a fórumozás efemer műfaj, rögzíti a pillanatnyi hangulatot, és a hozzászólások csak az aktuális véleménycsere közegében értelmezhetők.

Sok tiszteletben megőszült tudós koponya bődül el gyakran, mint egy ökör, akár, ha szamárral vitatkozik.

Mindenesetre, ha hitelt adtsz az ott leírottaknak, akkor azt is tudhatod, hogy semmilyen személyes érdek, pártfüggés, sarzsi, zsold, médiaügy nem befolyásol, mert nem veszek részt ilyesmiben, nincs rá szükségem, sem indíttatásom.

És, bár a személyes háttér feltárása bizonyára árnyalja a gondolatok befogadását, azért talán nem állít gátat e befogdaás útjába, úgyhogy továbbra is tisztelettel várom tartalmas kommentárjaidat.

köszönöm előző, átfogó válaszod őszinte és tiszta hangját. Engedd meg, hogy az abban foglaltakat hadd olvasgassam még, nehogy spontán ellentmondási szándék vagy felületesség folytán rossz, elégtelen riposztokban merüljön ki válaszom.

Most, csak afféle előzetesként, az 552-es hozzászólásod ürügyén, de az előbbire is reagálva, néhány szót.

Forrásvidékemet pontosan jelölted meg, bár ehhez magam is minden segítséget megadtam. Ha lekezelő lett volna mindaz, amit a társadalmi esélyek kapcsán írtam, az "akácos út" bizonyosan az volt, sajnálom, de tényleg így gondolom és minek öntsek rá marcipánt.

Az esélyek természetesen nem egyenlőek, nem is lesznek soha azok, ezért vannak a generációkon át gyűjtött vagyonok, szellemiek és anyagiak és társadalmiak, talán olykor bizonyos korlátozott értelemben genetikaiak is, és nem is lenne helyes, gondolom, kommunisztikus dolog, ha ezektől megfosztanánk a társadalmat, falanszterekben vagy hol.

Na most a rendszerváltás is egy olyan folyamatba illeszkedett, amit az akkori változások, tudatosan és természetesen, nem zúztak szét. És még csak azt se mondhatom, hogy ez jobb volt-e így vagy sem, egyszerűen nem történhetett másképpen.

Na, most már csak röviden, a jobboldali értelmiség, legalábbis részben, létezett, a demokratikus ellenzék liberális pártjában. Csak el ellek vadítva, nappali holdaktól és csurkáktól és varga domokos györgyöktől. És idegenkedve, valami büdös szagot érzett meg ebben a tisztes népnemzetiből radikalizálódó képződményben maga Antall doktor is. Ez az, amit nem kellett volna. És aztán, a másik, amit nem kellett volna, rábízni a jobboldalt egy (szerintem, hangsúlyozom, szerintem) posztmodern geg akrobatáira, mert hiteltelen giccset csináltak belőle, eltorzítva a jobboldal valódi kiteljesedési lehetőségeit.

A harmadik dolog meg a kétfrontos harc. Ahhoz érteni kell. (Én se értek hozzá, csak dumálok róla, azért nem vagyok politikus, vagy inkább azért, mert van polgáűri tartásom és nem keveredem közéjük.)

Szóval a kétfrontos harc, az bonyolult dolog, nem lehet egyszerre ész nélkül antiglobalistának, amerikaellenesnek, privatizációellnesnek meg szociáldemokráciaellenesnek lenni, vagy nevezzük, antiposztkommunistának, bár ma már ez a szó semmit nem jelent, mert többet takar, mint amennyit megvilágít.

sok igazságod van ebben a konkrétumokhoz végre közelítő gazdasági szempontú kritikában.

Úgy van, versenyképességünk csökken, tőkevonzó képességünk drámaian visszaesett, az ország egész gazdasági szerkezete (ha szabad a rövidség kedvéért ilyen buta általánosításokat használni), de az ipar szerkezete, amit közelebbről ismerek, katasztrofális, a feldolgozóipar hagyományos (Pick, Hajdú-Bét, azaz Barnevál stb.) üzemei megszűnnek, az újabb alapításúak is küszködnek, a multik meg, bár van némi beszállítói körük, lényegében idegen testként működnek, az áht hiány nem volna olyan borzasztó dolog, de a folyó fizetési mérlegével együtt, azaz ikerdeficitként már az, és nem akarok mindent, de még a tizedét se Járaira fogni, mert butaság, az eladósodás arányában valóban nem tapasztalhatók megfelelő beruházások, de még a jövő felélése sem, azaz hogy valamely jóléti őrületre tapsolnák el a pénzt, a GDP növekedését valóban képmutatás az EU átlaghoz arányítani, bár nyilván hatással van ránk az eu-piac felvevőképességének effektív szűkülése, adórendszerünk botrányos, irígylem Szlovákiát (és, mert ez nem köztudott, Romániát is e szempontból, mert hasonló adórendszert vezetett be), ha megbíznának egy kisüzem telepítésével, határontúlivá válnék magam is, és modnjuk Párkányból szemlélném a Bazilikát,

és azt is megértem, hogy mindennek a "lelki" lecsapódását egyfajta letargiaként és reményvesztettségként, átfogó szerencsétlenségként éled át.

Az nyilván nem vezet messzire, ha ilyen nyúlfarknyi hozzászólásokban grafikon-stringeket vágunk egymás fejéhez, kiemelt, kiragadott adatokkal, hogy az egyik kormány meg a másik kormány alatt hogy volt, egyrészt, mert egyikünk sem szakközgazdász, másrészt, mert szinte összehasonlíthatatlan dolgokról van szó.

A sok duma vége az, hogy ezekkel kell foglakoznia az ellenzéknek, okosan, lehetőleg nem katasztrófa-szcenáriókat és nem minden egyes intézkedés és intézkedő megtámadását, sárba rántását megcélzó módon, hanem olyan konzekvens gazdasági elképzelést közérthetősítve, ami valamilyen kiút felé mutat, egy Varga Mihály, egy Lengyel Zoltán, a mezőgazda, ezek kellenek az előtérbe, ilyen kérdések megvitatása, normálisan, európaian, jobboldalian, és a szerencsétlen dakota lovat meg a körülötte dongó döglegyeket ki kell már vonszolni a színpadról.

azt hiszem, pontokba szedett válaszaim előtt tisztázni kell azt, hogy a potenciális, azaz lehetséges, nem azonos a ténylegesen bekövetkezővel. Én tudom, hogy ez a 23 millió román egy kedvenc vesszőparipa, de ezt a két dolgot, még egyszer, az eshetőlegesen bekövetkezőnek az előrejelzését nem kellene összetéveszteni a tények állításával.

Azt is tudom, persze, hogy népünk talán egyszerűbbre kalibrált rétegei ezt a megkülönböztetést nem tudják megtenni. És hogy az mszp-propaganda ezt kihasználta, azt is tudom. Hát persze, hogy kihasználta. De nem hazudott.

Ha az édesanyám azt mondja, hogy "fiam, ne hagyd nyitva az ajtót, mert bejönnek a rablók", az nem jelenti azt, hogy a rablók ténylegesen be fognak jönni. Na így, ha az előbb nem értetted volna.

Akkor tehát:

1) a 23 millió román. Számban túlzó, csak annyiban, hogy, nyilván pontos tudás híján, nem a munkaképes lakosság számát, hanem az egész népességre vonatkozó adatot mondott, de lényegét tekintve teljesen pontos megjegyzés.

Ti is tudjátok, arról volt szó, hogy a státusztörvényt a szomszédok kiröhögték, hasukat fogva, és különféle megalázó feltételekkel csuklóztatták amaz jobb sorsra érdemes elmét, akinek az egész, eredeti formájában mionden nemzetközi joggal ellentétes habverés eszébe jutott, nem utolsósorban azért, hogy ne kelljen a kettős állampolgárságról beszélnie, amelytől úgy tartott, mint korábban a tömjénfüsttől.

BNa most, Nastase miniszterelnök úr úgy gyakorlatoztattam eg a magyar miniszterelnököt, teljes joggal és európai támogatással, hogy ha a magyar nemzetiségű román állampolgároknak megadja a státustörvényben szereplő feltételekkel a magyarországi munkavállalási jogot, akkor ezt minden román állampolgár munkavállalóra ki kell terjesztenie.

Ezt a mi hősünk meg is tette, minthogy nem tehetett mást, amikor visszavágták a nagyívű nemzetegyesítési projektet. Amiképpen a sporttárs, Dzurinda, még megalázóbban csuklóztatta, ugyanezért.

Tehát immár a státustörvény alpján minden egyes román állampolgár munkavállaló ugyanazt a jogot élvezhette. Tehát jöhetett volna.

Igenám, de a botrányos fiaskót úgy reparálta az előbb említett, hogy a magyarországi munkavállalás feltételeit olyképp szigorította, hogy a végén, mint Áder frakcióvezető igen szimpatikus bon motjában hallható volt, csak egyetlen pincér és egyetlen kormányszóvivő tudott élni vele.

Na ez a sorsa a nagyhangú, egyeztetetlen, nemzetközi jogilag alátámasztatlan belpolitikai célú és a határontúliak érzelmeivel visszaélő ugrándozásnak.

2) A 800.000 ugyanígy, egy potencialitás, eshetőség volt, túlhangsúlyozva, de mellette ott szerepeltek az egyéb számadatok is. Márpedig prognózist bármilyen adatra lehet készíteni. És tudható volt, hogy prognózis. Tendenciózusan volt előadva, ez tény.

3) Mint fent, prognózis volt, mivel az egész kettős állampolgársági ügy nem volt se tanulmányokkal, se nemzetközi jogilag előkészítve, és ez a legrfőbb bűn ebben, azoktól, akik jobb meggyőződésük ellenére is melléálltak, mindenki olyan statisztikát készíthetett, amilyet akart, olyan szcenárióra, amilyet akart. Tendenciózusan. Éppen azért, mert nem volt előkészítve. E mellé ép pártnak nem lett volna szabad odaállnia.

4) Mint fent.

5) Lendületben az ország, ez mit jelent? Hogy van 4-4,5%-os GDP növekedés? Hogy az elmúlt 3 évben 24% körüli reálbérnövekedés volt? Akkor igen. Szlogen, és nem alaptalan. Az ország fejlődik, ez kétségtelen. Katasztófa és összetöpörödés és lélekvesztés és nemzethalál nincsen.

6) azt épeszű ember nem úgy értette, hogy soha nem lesz gázáremelés. Hanem úgy, hogy a Fidesz által rémképzett azonnali 40%-os vagy magasabb áremelés, mondjuk, abban az évben, nem lesz. És nem is lett. "Hány évre ígérjem meg?" Mindenki tudja, még a Fidesz is, petíció ide vagy oda, hogy a gázár az jórészt nemzetközi piaci viszonyoktól függ. És nem a magyar kormány alakítja, legfejebb pillanatnyilag hatósági árként kezeli. És a petíciót aláírók elhitték, hogy voluntarista módon lehet arról dönteni, hogy Magyarországon mennyi legyen a gáz ára?

én nem tudom, hogy te mennyi idős vagy, de én a hetvenes évek vége felé már a Magyar Tudományos Akadémia egyik intézetében dolgoztam, és azóta se felejtettem talán sokat, úgyhogy nem hiszem, hogy álértelmiségi lennék, legfeljebb neked nem tetsző értelmiségi.

És már a nyolcvanas években közelről tanulmányoztam a szociális piacgazdaságot, a saját bőrömön és a saját rizikómra, kedves terra, úgyhogy álliberális se vagyok, hanem valódi.

hogy fölvetek egy szerintem óriási kommunikációs és lélektani baklövést, amit eddig szerintem senki nem tett szóvá, és ingyen teszem, jóindulatúan, hogy okuljatok belőle, vagy hogy cáfoljatok meg.

Ez egy konstruktív hozzászólás volt.

Ugyanis én igazat adok neked abban, hogy a választás során a fillért beosztó ember így gondolkodott, és nem is erről beszéltem. Tehát az orbáni állítás tényszerűségét én e helyt nem vitatom, bár megtehetném, voltak nagyon-nagyon alapos és nem egzisztenciafüggő döntések is ez ügyben.

Én azt vetettem fel, hogy mit fog szólni ahhoz, ha hallja azt, hogy Orbán Viktor róla azt mondja, tegyük föl akár, hogy igaz, amit mond, de mit fog gondolni az a választópolgár, akinek azt mondják, hogy az ő létbizonytalansága elhomályosította az ő nemzeti érzéseit és szolidaritását és ezért nem karolta fel a síró kisdedet.

Azt fogja mondani, hogy ezt az erőszakos, hazug embert én nem akarom, én igenis erkölcsi alapon és józan megfonntolások szerint döntöttem úgy, ahogy.

Mert ugyan ki fogja elismerni azt, tegyük fel hogy egyébként akár igaz is lehet, hogy a nyomor őt moráis ronccsá tette?

Akkor térjünk vissza a topik tárgyára.

Szerintetek az a magyarázat, amit Orbán Viktor adott a népszavazás kimenetelére, hogy tudniilik a létbizonytalanság megakadályozta az embereket abban, hogy nemzeti érzéseiket kifejezhessék, és egyáltalán, abban, hogy emberi érzéseikre hallgathassanak, körülbelüli idézet, milyen visszhangot keltett a nemmel szavazókban vagy a nem szavazókban?

Azt gondolom, hogy ez a látszólag hibátlan politikai kibúvó újabb gödröket rejt, és igazából nem más, mint egy újabb neki és részben maga által készített utca, amibe besétált.

Gondolj el egy nem szavazót, aki ezt hallja, mert meghallotta.

Azt fogja-e mondani: "hú, igaza van ennek a Viktornak, engem tényleg elhomályosít a létbizonytalanság, és ezért képtelen vagyok együtt érezni a nemzetemmel, egyáltalán szolidaritásra, talán emberi érzésekre is képtelen vagyok, egy torzó, egy roggyant gerincű, mert nincs létbizonyosságom, na nem baj, majd jön Viktor, ad nekem létbizonyosságot, és akkor majd újra ember leszek, nem az a szárnyaszegett pondró, aki most vagyok, kenyérféltő, irígy, aljas?"

Vagy azt: "a fene a fejibe ennek a Viktornak, hogy gondolja ezt, hogy engem eltompít a létbizonytalanság, én tudok, amit tudok, látok, amit látok, szavaztam, ahogy szavaztam, vagy sehogy, a magam öntudata szerint, nehogy már idejöjjön és megmagyarázza nekem, hogy én miért vagyok egy senki, akinek a létgondoktól nincs érzéke a testvérei könyörgését meghallani, na még egy ilyen arrogáns kóklert az életben nem akarok látni"?

hanem azt, hogy egyrészt reagálj a kérdésed nyomán adott válaszra, ezt megtetted, igazam van, köszönöm, én ezt nem gondolom ilyen egyszerű ügynek, szerintem érdemes vitatni azt az álláspontot is, mindenesetre ez a pont lezárva a lovagiasság szabályai szerint.

A másik pont meg az volt, biztosan pontatlanul fejeztem ki magam, hogy most meg tőled várom el, hogy kifejtsd nézeteidet, mint mondtad, az imént igazam volt, tehát most te jössz, az ügyben, hogy szerinted a vallásokban milyen tartalom van még a kreacionizmuson kívül. Igazából a kérdésfeltevés is bizarr, így utólag, hiszen a vallásoknak (úgy általánosságban, már ez is elég borzasztó felszínesség, javaslom, maradjunk a zsidóságnál és a keresztény-keresztyén felekezeti tanoknál) a teremtéstan szerintem nem középponti, konstituáló eleme, hanem csak kiindulópontja. Az persze természetes, hogy ha a teremtést tagadjuk, vagy legalábbis kivonjuk a tanító hivatal hatásköréből, akkor sok gerenda megreped, ha következetesek akarunk lenni.

De hát a vallások soha nem következetesek, logikai rendjük ezt fölöslegessé teszi. Épp erről, mint mondtam, szívesen cserélek eszmét, miután olvastam felkészült expozédat.

Ez azért van, mert egy liberális és demokratikus alkotmány nem rögzítheti azt a közmegegyezést, hogy a templomok, azok afféle sanctuariumok, védett helyek, ahol magasztos dolgokról esik szó, ritualizált formában.

Tehát a társadalom pártokon és napi ügyeken felüli tisztelete övezi őket.

Na most ez a tisztelet, ez viszont éppúgy nem írható elő és nem kikényszeríthető.

És ha nekem egy püspök kornyikál egy politikai tévévitában, olyan ügyben felszólalva, amely számos szakmapolitikai vonatkozást mutat fel, ráadásul jól tudjuk, hogy mire megy ki a dolog, akkor rákényszerít arra, és ebben senki nem akadályoz meg sem engem, sem a kormányt, hogy vitába szálljak vele.

És elmondjam neki, hogy abból, hogy engedjétek hozzám a kisdedeket, meg hogy szomjúhoztam és innom adtatok, nem vezethető le annak az álláspontnak a kizárólagossága, hogy egy állam polgárságát kell adni azoknak, akik nem az államnak a polgárai, mindenek a nemzetközi jogi és anyagi és egyéb következményével. És az sem vezethető le a Szentírásból, hogy a Fideszre kell szavazni, vagy hogy az állami és önkormányzati kórházak preferálandóak.

A kormánynak joga és kötelessége minden kiélezett közéleti kérdésben megnyilvánulnia, a pártokat meg egyenesen erre tartjuk. Minden közéleti megnyilvánulásra tehát jogos és elvárható egy reakció, bármelyik civil szervezet mondta is ki azt, vagy bármelyik egyházfő, bármilyen ornátusban. Hát hisz épp ez az.

Ahogy Orbán Viktor mondta, pontosan és szépen. Nem ismétlem magam.

Ami a felvetésedet érinti, szívesen megfontolás tárgyává tenném, sőt, bizonyos értelemben meg is tettem, tehát ismét köszönöm neked, hogy ilyen elmeélesítő kérdéseket vetsz fel, mert bizony elég nehéz nem ordítóan felületesen egy ilyen kérdésre megfelelni.

Csak még mindig nem kaptam választ arra, hogy mi történt a filozófia meghatáűrozásával kapcsolatban feltett kérdéseddel.

Azt nem gondolnám, hogy éppen a kérdésed feltevése, azazhogy "mi a filozófia", és az én válaszom megérkezése között múlt volna el érdeklődésed a filozófia nevű tudományág vagy időtöltés iránt.

Ha mégis így lenne ez, akkor ingatag intellektusú ember vagy, akivel nem folytatható következetes eszmecsere.

Úgyhogy várom erre vonatkozó válaszod, meg arra, hogy hol folytassuk, ezúttal a te expozéddal, az egyébként izgalmas és kimeríthetetlen témát, hogy tudniillik, mi a vallások "tartalma" a kreacionizmuson túl.

Én nem szeretek offolni, lehet egy ilyen rossz szokásom. Általában fegyelmezett gondolkodású embernek tartom magam, talán ezért lehet.

nem szeretnék érzelmeket nyilvánítani azzal kapcsolatban, hogy téged érdekel-e vagy sem, hogy Orbán Viktor mit mond. Jogod van, mint alant láttuk, érdeklődni eziránt, csakúgy, mint elutasítani az ezirányú érdeklődés feltételezését.

Én egy jól összefogott véleményt idéztem, történetesen Orbán Viktortól.

És bizony a kormány is "pampoghat": ez a vita tárgya. És meg is fogja tenni és sokhelyütt megteszi, mert...na nem folytatom, ott van az a szép, összefogott Orbán-idézet.

Én csak azt állítottam, hogy szépen foglalta össze a dolgot. Persze volt némi polémikus éle annak, hogy éppen őt idéztem, aki azóta fejlődőképességéről tett tanúbizonyságot, ezt nem tagadom.

Ha bármi olyasmit mondtam volna, szándékom ellenére, amiből bárki azt a következtetést vonta le, hogy ez kifejezetten tilos, úgy bocsánatát kérem a szándékon felül megtévesztettnek vagy megbotránkozónak.

De az is tény, hogy az egyházak véleménynyilvánítási joga az általános véleményszabadság keretei között van tárgyalva, azaz bárki másnak meg joga van az egyházak véleményét kritizálni, és kifejteni azt a véleményét is, hogy szerinte nem helyes és nem üdvös, ha az egyházak politikai véleményt nyilvánítanak.

Azt nincs joga mondani senkinek, hogy az egyházak számára ez tiltott volna, pontosabban joga lehet, de akkor hazudik. Kormányzati tisztviselőnek viszont nincs joga ilyen véleményt nyilvánítania.

De ez nem is hangzott el.

Az hangzott el, hogy az egyházak sajátos helyzetében megfontolandó, hogy helyes-e ilyen véleményeket nyilvánítani, nem borítanak-e fel ezzel bizonyos kényes egyensúlyokat, nem okoznak-e kárt, éppen azáltal, hogy olyan küzdőtérre lépnek, ahol mélyebb sebeket kaphatnak, mint adni képesek.

Ezt a gondolatot talán Orbán Viktor fejezte ki a legvilágosabban, 1990 májusában elmondott parlamenti beszédében:

"Ma már világosan látszik, hogy az MDF-kormány a társadalommal szemben keres politikai szövetségest az egyházakban....

Az egyházak ugyanis csak akkor fogják betölteni azt a pozíciót, amely egy modern társadalomban megilleti őket, ha megőrzik és visszanyerik autonómiájukat.

Amennyiben a politikai élet szereplői közül egyeseket ellenségnek, másokat meg szövetségesnek minősítenek, maguk is politikai szereplővé válnak. Márpedig, ha valaki erre a porondra lép, akkor rá is érvényesek lesznek a politika gyakorta kegyetlen törvényei. Ezért mondjuk azt, hogy hibát követnek el, ha azok szolgálatába szegődnek, akik ideológiai átnevelőtábort akarnak csinálni Magyarországból."

Úgyhogy hibáktól, súlyos hibáktól óvunk, közös érdekünkben. Tiltásról nincs szó.

Ugyanezt tette egyébként a II. Vatikáni Zsinat is és ezzel kapcsolatban több vatikáni dokumentum:

"Az egyház a mai világban" kezdetű konstitúcióban pl. ez olvasható:

"Feladatánál és illetékességénél fogva az egyház semmiképpen sem elegyedik a politikai közösséggel...A politikai közösség és az egyház függetlenek egymástól a maguk területén: ott autonómiájuk van."

Ja, és ott van még a lelkiismereti szabadságról szóló törvényben az is, hogy az egyházakat, valamennyi egyházat, egyenlő módon kell kezelni. Ezen meg el kellene mélyebben gondolkodni az egyházfinanszírozás, sőt akár a vatikáni szerződés tekintetében.

Az meg egy érdekes tréfálkozás, hogy, úgymond, meghallgatsz egy filozófiáról szóló hozzászólásomat. Megkérdeztél valamit, én válaszoltam. Így illik. Te meg, ravaszkásan, elütötted a dolgot, esetleg triumfálni is véltél.

1949/XX (többször módosított)

"60. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára.

(2) Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását vagy elfogadását, és azt a szabadságot, hogy vallását és meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolhassa vagy taníthassa.

(3) A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik.

(4) A lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze."

1990/IV.(a lelkiismereti és vallásszabadságról):

Az egyházak és az állam kapcsolata

"15. § (1) A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva mûködik. [Alkotmány 60. § (3) bek.]

(2) Az egyház belsõ törvényeinek, szabályainak érvényre juttatására állami kényszer nem alkalmazható.

(3) Az egyházakat azonos jogok illetik és azonos kötelezettségek terhelik.

EBH2002. 757. Az egyház tulajdonában lévõ ingatlan kiürítése iránti igény bírói úton érvényesíthetõ [1990. évi IV. tv. 15. §]

BH1996. 58. Az egyházi jogi személyiség kérdésében kizárólag az egyház szervei jogosultak dönteni [1990. évi IV. tv. 13. § (3) bek., 15. § (2) bek., 20. § (1) bek.].

16. § (1) Az állam az egyházak irányítására, felügyeletére szervet nem hozhat létre."

Hát most megfogtál, hirtelenjében manapság meghatározni, hogy filozófia, az nem biztos, hogy az én kenyerem és az én szintem, itt, időfűrészelés céljából ideírogatott hozzászólásokban, melyek csak arra szolgálnak, hogy ne kelljen az előttem fekvő és sajnos jogos reklamációval foglalkoznom, melyben oly magasztos dolgokról van szó, mint kazánpóttápvíz.

Volt egy olyan korszak és benne az én hitem, Bécsi Kör-Wittgenstein-Nyíri J. Kristóf, hogy a filozófiának volt egy nyelvi fordulata, és ami az előtt volt, az metafizika és ami meg azután, az lényegében a nyelvről fog szólni.

Szervezett művelődésem (egyetem, akadémia stb.) e korban ért véget.

A filozófián (nem metafizikán) valami metaelméletfélét értek, aminek van tárgya, tudományos megközelíthetőségű tárgya, és valamiképp a módszerről szól és rajta magán is számonkérhetők a módszerek. Olyasmi, mint a kísérletek a kölcsönhatások elméleteinek egyesítésére.

De ez most nagyon improvizált volt, és nem alapoznék rá doktori disszertációt.

Ilyen értelemben az evolúció elmélete egyrészt bizonyításra vagy legalábbis pontosabb modellezésre (hiszen a nem logikai világban ez a bizonyítás)alkalmas állítások sora, tehát tudomány, másrészt az ezekből a fejét kidugni próbáló módszeres általánosítások és magukra az észleletekből alkotott modellekre visszaható megfontolás, tehát filozófia. Talán.

Nem tudom, miért beszélsz kreacionizmusról, én ezt nem említettem, talán a te vesszőparipád lehet ez az evolúció kontra kreáció ügy.

A vallásos rendszerekben felfedezni vélek valamely általános verifikálhatatlanságot, folyamtos, megtévesztő önkorrekciós mechanizmust, mint az összeesküvéselméletekben. Szóval trotty a logikájuk, a módszertanuk és ennek elfedésére egy jól leírható bullshit-típusú közlésformát alkalmaznak. Nekem elméletileg ez a bajom velük, tőlem akár teremthette is az úr Ádámot.

"A természettudományoknak nincs arra szükségük, hogy holmi filozófiák alapuljanak rajtuk."

Ki írta azt, hogy szükségük van? Én éppen az ellenkezőjét írtam, azt, hogy vannak olyan filozófiák, amelyek természettudományos alapokra épülnek, és ezek amenmnyire lehet, megpróbálnak verifikációs kritériumokat alkalmazni.

Van magának a tudománynak is, mint jól tudod, filozófiája, és ennek meg van létjogosultsága, hiszen nem más, mint metaelmélet a megismerésről. És szintén verifikálható/falszifikálható állításokat próbál tenni, és korrigálni képes magát, ha észrevétetik vele, hogy nem ezt tette. A matematikának is van egy olyan szintje - de jó lenne ismerni, nem csak magmafajtáknak szóló lebutított könyvekből - amely lényegében filozófiának tekinthető és magát is annak tekinti. A fizikának is, ld. Heisenberg, Physics and beyond. És a nyelvtudománynak is.

Naszóval ezekhez képest van és ítélhető meg az ókori, zagyva, papi metafizika.

On

Én nem.

mint írod, egyik dogmatikus filozófia sem különb a másiknál...

pontosan így van, tehát ennek alapján egyetlen dognatikus filozófusnak sincs joga (és ki lenne dogmatikusabb, mint a dogmák kiötlője és máig fenntartója?) pusztán a filozófiái implikációinak az alapján bárki másnak az ügyeibe beleszólnia? kinek nem kellene kiröhögnie egy kövérkés vénembert, mikor aranyozott sapkát, pásztorbotnak nevezett műkincset és topánokat ölt és hajlong egy darab kenyér előtt? hiszenhát, mint mondod, a dogmatikus filozófiák egyenrangúak.

És mégsem röhögjük ki, amíg a maga dogmáinak sáncai mögött marad, ellenkezőleg, megértő, támogató szeretettel vesszük körül, mert benne az emberi múlt egy sok szempontból jeles, de lezárult korszakának képviselőjét látjuk, és akárhogy is, lelkünk rezonál a liturgiára.

vannak ugyanakkor nem dogmatikus filozófiák is, melyek általában a természet vagy az emberi nyelv vagy a megismerés tudományos módszerin alapulnak és lényegükben van az, hogy cáfolhatóak, önkritikusak és nem kizárólagosságra törők.

Szóval nem minden elmélet egyenrangú, csak azt akartam mondani, a béljóslás elmélete nem azonos értékű a relativitáséval. És ez kimutatható.

Na de ez itt már off, valamely vallási topikban, mondjuk a "legszemélyesebb közügyben" szívesen folytatom.

Eléggé felszínesen, de közelről és folymatosan figyeltem az olasz belpolitikai életet. Innen.

Amikor a sokévtizedes tolvaljás és maffiaösszefonódások miatt az egész keresztény és demokrata bagázst szétkergették, megjegyzem a szocialistákkal együtt, akkor ő először a baloldalon próbálkozott, majd megtalálta magát a határozottan világias Berlusconi és Fini mellett, egy koalícióban van ma is pl. a Radikális párt nevű ultraliberális Pannella-féle formációval.

Szóval otthon teljesen normális.

Úgyhogy az, amit mondott és ahol mondta (és annak nem szabad az igazságtartalmát vizsgálni, mivel mások fölött mondott erkölcsi ítéleteknek és mások számára előírni kívánt életszabályoknak nem lehet igazságtartalma a liberális állam számára), az feltehetőleg egy kúriai provokáció volt és azt a választ kapta, amit megérdemelt.

Azt is meg kell érteni, hogy ha a kultúránk harcol az iszlám fundamentalizmus ellen, akkor a helyi fundamentalizmussal is le kell számolni előbb-utóbb, és a háromkoronás, reszketeg egyházfőt a fehér szoknyájában meg a gyűrűcsókjával meg ezeket a dolgokat oda kell tenni, ahová valók: megértő, elnéző módon kezelt rezervátumba, békés híveik közé, hadd ünnepeljék békességgel az apostoli szózatot és keressék Jézus útján a megigazulást.

Roccóra ütöttek, hogy a gyengéd tisztelettel övezett agg illetve tanácsadói értsenek belőle.

De nem tudtam, hogy itt a gondolán tűrt szokás nicknevekkel gúnyolódni, különösen pedig létező személyekkel azokat összefüggésbe hozni.

Ha ez a gyakorlat itt nem tiltott, amit csodálnék, akkor, kedves Ödön, bizonyára sokat kelltt szenvedned kiskorodban.

Az, hogy ne politizáljon az egyház, az egy igen jámbor intés a helyett, amit teljesen alkotmányosan kaphatna mindenkitől, akinek az életét befolyásolni kívánná. Mindenkinek joga van ugyanis a tévedhetetlenség dogmáját önmagára nézve kihirdető és itt a további irracionális és önmagában forgó érvelés nélkül védhetetlen dolgokat hirdető, alkalmazottainak szexuális viselkedését firtató intézményt minden lehetséges alkalommal gúny tárgyává tenni. De nem teszi. Óvón inti attól, amitől egyébként a pápa is óvón inti őket, a közvetlen politizálástól.

Ez a lényege az állam és az egyház szétválasztásának. A terrénumok és a befolyási övezetek szétválasztása, békés, korrekt együttélés.

Ezt a közvetlen politikai, különösen pártpolitikai beavatkozás durván és az egyház számára veszélyesen megsérti.

Tehát a kölcsönös és távolságtartó tisztelet az, ami ezekből az alkotmányos és szerződéses helyekből levezethető.

Az egyház prédikáljon az általános és örök jóról, az életszentségről, a bebocsátást kérő számára az ajtó megnyitásáról, de ne arról, hogy milyen állampolgárságú lehet a bebocsátást kérő, és ki a testvér és ki nem, keresse Jézus útját, de ne ágáljon szakpolitikai vagy privatizációs kérdésekben, a szószékről ne hirdesse mondjuk a közlekedési vállalatok privatizációs stratégiájáról kialakított álláspontját, mert akkor joggal hülyézik le. Ennek a finomított változata az az óhaj, hogy tartózkodjék ezektől.

Tudod, hogy az egyház legidősebb leánya, Franciaország hogyan viszonyul egyházához. És sikerült helyre tennie, még annak árán is, hogy a kereszteket leparancsolták inen-onnan.

És le fogják parancsolni Olaszországban is, már megpróbálták, de elég hozzá még egy Rocco Buttiglione-megszólalás, a klerikalizmus (mert van ilyen, és nem kommunista találmány a szó, hanem szabadelvű) legutóbbi csúfos megfutamodása.

Azon kívül, hogy Orbán nem állt ki Gyurcsánnyal, mint a jótollú Torkos fogalmaz, "nem ereszkedett le egy kádkőkészítőhöz", szóval ezen kívül mit kellett volna még tenniük?

Tényleg érdekel a válasz, csak azt ne mondd, hogy még egymillió szórólapot kellett volna nyomtatniuk...

Három különböző teóriát nyomtak ugye,meg ennek az alváltozatait, az útlevelest, azt, hogy nem fog semmibe kerülni, meg azt, hogy a népszavazási kérdés után majd a pártok szabadon eldöntik.

Na most egyik sem volt igaz, már szerintem, de ebbe most nem mennék bele, ez a kisebbik baj, nehogy vita legyen, visszavonom, egyik igazabb volt mint a másik, de nem is volt képviselhető, pláne egymás mellett, és azzal a teherrel, hogy a kormánypártok meg pontosan közölték, elég sokszor, hogy mit mondott az ügyben pár éve Orbán, meg Németh Zsolt meg Martonyi, meg Duray, ezek az érvek elég jól és főleg nem hiteltelenül voltak ellensúlyozva.

Meg ott volt a kormánypárti szociális demagógia, ami reálisabb, hitelesebb, mai életet érintőbb dolognak tűnt mint az ellenoldali, a kebelre ölelt elszakított testvérről, akinek csak egy magyar útlevél kell a boldogsághoz a szivarzsebébe a temerini piacra vagy akárhová.

És akárki akármit mond a közvéleménykutatónak meg a tévében, az emberek nyolcvan százaléka undorodik vagy fél a papos-trianonos dolgoktól, vagy gyanúsnak találja az ilyen hivatkozásokat.

Ugyanis:

1) A Fidesz, azokkal az előzményekkel és döntésekkel, amelyekkel ehhez az ügyhöz érkezett, kénytelen volt kampányolni

2)tudta, hogy elveszíti.

Korábban kellett volna meggondolni.

Szóval azt se tehette meg, hogy nem megy bele ebbe az utcába teljes erőbedobással, meg azt se hogy nyerjen.

Amiképpen ugyanilyen ügy az antiprivatizációs kampány, a "nettó befizetők leszünk" kampány, a Tőkés és Duray támogatásának kampánya, a pápánál tett látogatás elleni kampány, pláne azon a szionten, hogy a miniszterelnök "szemtelenkedett", meg nem engedték be a feleségét", talán az irak elleni kampány belpolitikailag nem ilyen, de külpolitikailag az is veszteség...

Ez egy hosszú utcasor, és megmondható volt, hogy aki azokkal a szavazatokkal akar győzni, akik a Szabadság térről a Terror Háza elé vonulván a kabátjuk alá rejtették a miépes és az árpádsávos zászlóikat, és saját, külön értékvilágot, hogy nem mondjam, két Magyarországot vizionál, és jelzésre mozgósítható polgári köröket egy liberális, többpártrendszerű demokráciában, az számoljon ezzel.

És sorba mind bele fog menni az összes ilyen utcába, mert már nem tehet mást és nincs, aki megmondja neki, hogy ki kell állnia és vállalnia, amit tett.

Az meg, ne haragudj, de összeesküvéselmélet, és nem is a legkidolgozottabbak közül való, hogy "az oroszoknak fizetendő energiaszámla növelése" valami olyan korrupciós ügylet alapja lehetne, amelyben a kormány érintett. A magyar kormány nem áll üzleti kapcsolatban az "oroszokkal". Velük jórészt egy magánvállalat, a Mol áll kapcsolatban.

Meg hogy az ócsítás: hát akkor már nem ésszerűbb, hogy inkább drágítjuk a forintot? És ettől a banki szféra jövedelmezősége megugrik? Amiben már lehetett kormányzati érdek? Amiképpen ugyanezzel az eredménnyel járt a lakástámogatási rendszer? Garantált kamatmarzsokkal?

És itt részben magyar tulajdonú bankokban lecsapódott százmilliárdokról van szó.

Mégse mondta senki komoly ember, hogy ez az mnd és a fidesz közös maffiaakciója lett volna az érdekkörükbe tartozó bankok felhízlalására...

A nemzeti valuta árfolyamát nem lehet az ócsítás és drágítás leegyszerűsítésében nézni. Az ócsító Greenspan mekkora hasznot söpörhet be a maffiájának a kétszázforintos dolláron...

Ugyanis te azt kérted, hogy milliárdos korrupciós ügyekről írjon, ő meg megtette (némileg prejudikálva talán,lesznek ott még meglepetések, gondolom az eddigi ügymenetből, szóval nem lesz egyértelmű pártpolitikára lefordítható, de ez most nem fontos), ezekután meg azt írod, hogy ezek nem magyarázzák a költségvetési hiányt.

Kértél volna olyat, ami magyarázza vagy befolyásolja a költségvetési hiányt.

Magyarország költségvetése durván ötezer milliárd. Mekkora "korrupció" kell, ami befolyásolja? Egy százalékos? Ötvenmilliárd? A Postabank meghaladja. A vélhető autópályaügyek jócskán meghaladják. A KésH talán nem, pillanatnyilag a felénél tartunk.

Vagy egy korrupciós rendszer, ami ezer meg ezer kisebb eseményből áll?

olyan vagy, ne is haragudj meg, mint az a boxoló, akinek a menetek közti szünetben azt a tanácsot adják, hogy mittudomén rövid, szúró balosokkal támadjon hármas kombinációban, ütőtáv széléről, mert különben veszít, és erre azt válaszolja, hogy "de mondd meg az ellenfelemnek is ugyanezt, különben nem veszem figyelembe".

Garantáltan veszíteni fog, ez világos.

Tanulmányoztam a műveket, a felénél több, ez teljesen így van, én is mondtam, csökken a tőkevonzó képességünk, rossz az adórendszerünk, gyávák ahhoz, hogy most hozzányúljanak a mindenki által eddig érintetlenül hagyott úgynevezett nagy elosztórendszerekhez, na most a kórházprivatizációs munkáspárti blöff, amit a fidesz beszopott a Cser Ágnes-féle happeningekkel, az éppen ez ellen szól, meg az is, hogy komolyan gondolják, hoyg Magyarországon fenn lehet tartani 3200 önkormányzatot, nem lehet, megsúgom, és mindenki tudja, de még a megyéket se szabad, de persze nem szvazzák meg a kétharmados törvényt, a tíz százalékos kamatszint meg tarthatatlan.

A többi meg a maastrichti kritériumok nevű vitatott ügy.

Tehát, ha alaposan elemzed, ez nem konstruktív ellenzéki kritika.

E pillanatban érted haragszom, nem ellened, legföljebb az illúzióid ellen.

Ezt a kormányt menetből kell legyőzni, úgyis két-három, maximum öt százalék lesz a különbség. Tessék konkrét és nem az összeomlás víziójából kiinduló és nem magántulajdonellenes és nem sulykolt dolgokat elővezetni, és meglátod, jó küzdelem lesz.

És komolyan vehető gazdasági program nélkül. medrt a petíció, az gyakorlatilag nyolc-tíz hónapon belüli államcsődöt jelentett volna, különösen, ha megfejeljük egy kis matolcsys belső keresletélénkítéssel. "Erős ország - erős forint - erős magyar ember", ezek a dolgok nem mennek már.

És Magyarország - és szintén nagyon nagy kár volt a "nettó befizetők leszünk" szlogen, nehezen jóvátehető, 1600 milliárdhoz fog jutni a következő három évben, amelyek feltehetőleg részben jó helyre kerülnek, és az "utolsók lettünk", egyrészt nem igaz, mert utolsóelőttiek, mint a szovjet-amerikai boxmeccses viccben, ha nem ismered, leírom, csak annyit jelent, hogy a ránk nem vonatkozó maastrichti kritériumok tekintetében nem teljesítünk jól. De a németek se teljesítenek, az olaszok meg ugyan teljesítenek, de nem akarnak teljesíteni, mert belátták, hogy fejlődő gazdaságokat nem lehet 3%-os hiány alatt tartani. És taán az az út Berlusconi különgépén, nem volt véletlen...

Az infláció teljesen kézben van, a munkanélküliség nem nő és egy racionális átlagban 24%-kal (de mondd, hogy csak 15%-kal) nőttek a reálkeresetek, igen, volt egy hónap, november, amikor 0,1%-kal csökkentek és ezt bizony nagyon helyes volt kommunikálni, erősen, mert ehhez nem szokott hozzá az átlagember horizontja.

Az egész összeomlás- és nemzethalálkoncepció rossz, úgy ahogy van.

Ez egy példa volt, itt nem lehet tudtommal mikrofilológiai lexikográfiákat bemásolni, az egyik hozzászóló élt ezzel a kifejezéssel, erre reagáltam.

És, amint látom, természetesen máris itt van az, engedd meg, elterelés, hogy tudniillik Donáth Lászlóval mi van meg mi nincs, meg hogy Hack Péter meg a Hit gyülekezete.

Ezekről is szívesen beszélek, és azt előrebocsátom, hogy szerintem a jelenlegi kormánypártok egyházakkal kapcsolatos viselkedése és állásfoglalásainak többsége ellentmondásos, felkészületlen és következetlen. Mindenkelőtt a vatikáni látogatást megelőzően.

A neoliberális iskola pedig nem bukott meg, mert egy iskola nem tud megbukni, hanem bizonyos előrejelzései nem váltak be, ezért folyamatosan alkalmazkodik a gazdaság tényeihez. E tekintetben volt, amikor más iskolák nála sikeresebbek voltak. Egyetlen úgynevezett alaptétele sincs végleges erővel cáfolva, közgazdaságtanban ez lehetetlen.Ez egy bonyolult ismeretelméleti dolog, nem lehet kétszavas üzenetek tárgyává tenni.

Az Mszp-t nevezheted neoliberális pártnak, ő például modern szociáldemokrácia felé haladó pártnak nevezi magát, ezek szójátékok. Egyik sem démon. Az Mszp nyilván a hatalmi viszonyai, érdekkörei és bizonyos hosszabb távú érdekek és bölcsessége vagy ostobasága alapján fogja gazdaságpolitikáját módosítani, ha az szükségesnek látszik.

Az a lényeg, hogy a retorikájában ne menjen el olyan pontokig, amelyek a piacgazdaság alapjait támadják, és ahonnan nincs visszaút: a privatizáció démonizálásáig és leállításának követeléséig, a befagyasztott árakig, a mindenkinek alanyi jogon járó munka- és létbiztonságig és így tovább. És ne találjon ki sajátos magyar utakat a gazdaságfejlesztéshez és így tovább.

Nem haladunk az összeomlás felé, ellenkezőleg, EU-tagok vagyunk, nemzeti jövedelmünk az EU átlagának kétszeresével növekszik, az elmúlt három év átlagában a reálbérek nőttek, hitelminősítésünk jó, valutánk stabil (talán túlságosan is). Erről valami bővebbet kellene tudnom, hogy értsem: milyen összeomlásra gondolsz?

Az egzisztenciálisan elnyomorított réteg és a demagógia: az átlagbérek nőttek, az ország stabilitása az eu-val nőtt és így tovább...nem ismétlem magam. hogy rosszul érzik magukat, az tény, de azért ebben az országban, aki már életében kitöltött egy adóívet, az közgazdaságilag nem hülye.

És a kormányfő sem az, ezért a "nagyon egyszerű üzenetek kommunikálása" ("azt mondtátok, nem lesz gázáremelés") egyszerűen nem fog hatni: nem ijed meg és megpróbálja eladósodás árán is teljesíteni a követeléseket és nem bújik el, hanem hasonlóan egyszerű, és olykor izgalmasabb üzeneteket "kommunikál" a számukra.

Az emberek magukban nem szeretik, ha a hazájukról úgy beszélnek, mint összetöpörödött, erkölcsi fertőben és meghasonlásban fetrengő, összeomlás felé rohanó valamiről, az ellenkezőjét, a konstruktivitást jobban szeretik.

és miért kellene egyáltalán valamit is sulykolni?

A gázáremelés kifogásolásának ügye egy teljesen elhibázott koncepció, és ebben igazad van, ilyen arányokban egyenesen nevetséges, minden normális ember tudja, hogy az jórészt külgazdasági tényezőktől függ.

És egyáltalán, az "áremelés", mint olyan kifogásolása az alapjában piacgazdaság-ellenes.

És jól tudod, hogy mindenre van válasz akkor, ha a komplex közgazdasági mutatórendszerből kettőt kiemelünk és azt mondjuk, hogy attól tragikus a nemzet állapota, ők meg másik kettőt emelnek ki, hogy attól meg javul, és egy harmadikat, az mnb árfolyam- és kamatpolitikáját, hogy az meg az a mutató, amitől az nem javul, ami javulhatna.

Nem lehetne ezt az egész "tragikus összeomlás felé megyünk és minden elhibázott és töpörödik a nemzet és létében fenyegetett, és bankárok és üzletemberek kezében elenyésznek a nemzet értékei" alapkoncepciót valami konstruktívabbal felváltani?

Mert ez nem egy nyerő ügy.

Ez tény. Az is tény, hogy egyéb emblematikus megjegyzésekkel tovább lehet árnyalni a képet az ellenzéki kommunikáció (egyébként talán már ez az ellenzéki kifejezés is túlságosan általánosító: a kisgömböcről van szó vagy arról, aki mondta róla, vagy a, nevezzük így, radikális nemzeti oldalról) hibáiról, és szerintem ez a topik tárgya.

2) Az egyház kötelessége az evangélium szerinti élet tanítása, és a segítségnyújtás a lelki üdvösség eléréséhez.

Ehhez természetesen a maga mélységes bölcsességével és évezredes igazságaival az egyház a világi létben való eligazodáshoz is segítséget nyújt, de nem nyújthat konkrét politikai ügyekben, melyeknek olyan konkrét politikai, külpolitikai és gazdaságpolitikai vonatkozásai vannak, melyek megoldásához Isten megváltott népének a maga szabad akaratából és választott világi vezetői segítségével kell eljutnia.

Engedelmetekkel, ehhez is lesz néhány szavam, bizonyára atyafiságos béketűréssel és mérlegelő értelemmel fogadjátok: a bérfehérjék halmazelmélete egyrészt inszinuáció, másrészt érvhiány, harmadrészt pedig éppenséggel része az ellenzék alapvetően, stratégiailag hibás kommunikációjának.

Mindazonáltal - részemről e topikban utoljára - néhány szóban visszatérek az elősző újszövetségi szövegértelmezésre, mivel a válaszból úgy tűnt ki. hogy annak egy fontos eleme elsikkadt.Szó volt a értelmezésben egy másik alapvető locusról is, mely így hangzik: "Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim..."

Tehát szolgáinak nincs küldetése arra, hogy harcra keljenek.

Az isteni igazság tartalma mélyebb, megfogalmazása magasztosabb, mintsemhogy az bármely aktuálpolitikai klisére lefordítható legyen. Ez a mélység és magasság az, amelyet az egyháznak nem szabad elveszítenie aktuálpolitizálással. Ez a hosszú távú célja az állam és egyház következetes szétválasztásának.

Ha az egyház arról beszél, hogy be kell fogadni a szűkölködőket, és bebocsáttatást kérőket, akkor ez egy ilyen igazság. De hogy ennek alkotmányjogilag, külpolitikailag és gazdaságpolitikailag milyen megoldásai lehetségesek, és hogy egy állam polgárságát helyes-e megadni annak, aki ténylegesen nem ennek az államnak a polgára, az nem az egyházra tartozik.

Az én értelmezésemben ez a locus pontosan az állam és az egyház következetes szétválasztásának alapja.

Az Isten Országa nem e világról való, tehát a császárnak meg kell fizetni az evilági járandóságokat, míg ugyanakkor az isteni országnak nem szabad beleavatkozni a Földi Ország dolgába, például az állam polgárságáról szóló törvény mikénti megalkotásába.

A keresztény ember kettős, de éles ellentétbe állított kötelezettségeiről van itt szó.

És azt meg még félreértéssel sem lehet belemagyarázni, hogy itt a császár kötelezettségeiről lenne szó, a császár "meghátrálásának" történetére pedig másképp emlékezem, de ezért ez nem is tárgya a vitának. Miképpen a trónbitorlásra is másképpen emlékezem, meg a köztársaság elnöke, parlamentje (a parlamenti ellenzékkel együtt, természetesen), valamint az alkotmány is másképpen emlékszik rá. De ez is mellékszál.

Az az emlékezetkiesés, amelyet viszont a klérusnál tapasztalhatni, már idevág.

Felnőve pedig nem követelőzött, nem küldött semmilyen polgárságért, a római polgárságért sem, vándorrabbikat, övéi várakozása ellenére sem szólt bele állami ügyekbe, visszahódításba, a rómaiak kiűzésének ügyébe, ilyen társaságokkal nem érintkezett, az olykor elgondolásaik mögött megbúvó pártos érdeket felfedte, és hangsúlyozta, hogy az ő Országa nem e világról való. Ha pedig az nem a világról való, akkor annak állampolgársága sem.

Azt gondolom, hogy sajnálkozva és csalódottan fordult volna el politizáló papjaitól.