Ma - hívatalosan, - Magyarország történelme, annak fontosabb történései az
alábiak:
ADD TOVÁBB!!
EZT MINDEN IGAZ MAGYARNAK OLVASNIA KELL!
Téma: "MAGYARORSZÁG BEMUTATKOZIK"
Az Európai Parlament Információs Hivatala kiadott egy "Európa ma és holnap"
című nagyalakú,
igényes kivitelű brosúrát. A füzet - több nyelven - 28 mai és jövendő EU-tag
ország
önbemutatkozását tartalmazza. Összeismertetésük tökéletesen helyénvaló
törekvés: a
huszonnyolcak között vannak alapító tagok és idén csatlakozók, sőt három
reménybéli várakozó
is; akad régi gyarmattartó birodalom és vadonatúj független ország; nyugati
keresztény, ortodox
és iszlám állam is. Más-más indulás, más-más gazdasági és kulturális helyzet
- és a
befogadásra várókról bizony nem sokat tud a Művelt Nyugat...
Az egyes országok maguk állították össze a szöveg- és képanyagot, az
előszóban a kiadó a
szövegek tartalmáért nem is vállal felelősséget. Így nyilvánvaló, hogy a még
nem tag országok
bátran festhettek magukról rokonszenves képet saját jól felfogott
érdekükben: az európai
közvélemény megnyerése céljából. Az országfejezetek egy rövid, "amerikai
típusú" önéletrajzból,
és egy valamivel hosszabb, "kifejtő" részből állnak.
Ez utóbbiban nemzeti sajátságok, érdekességek szerepelnek. A 28 ország
bemutatkozása
három minőségi kategóriába sorolható. A többség reális történelmi és
kulturális tényanyaggal
szolgál. Néhány, az "Európai Unióba igyekvő" ország nemzeti legendáit is a
képbe illeszti, a
számukra kínos adatokat, folyamatokat vagy elhallgatja, vagy eufémizmusokba
burkolja.
(Törökország, Szlovákia, Románia sorolható ebbe a kategóriába.). A harmadik
- és egyben
döbbenetes - felfogás a magyar.
Lássuk először az önéletrajzunkat! Az 1990-ig terjedő időszak 14 pontját
szóról szóra leírom,
csak utána fogom elemezni - megjegyzem, a románoknak erre az időszakra 34(!)
megemlítendő
történelmi eseményük akad!
Fontos dátumok Magyarország történelmében:
1000 - a magyar állam megalapítása az ország első királya, István alatt.
1308 - 1437 - A központi hatalom megerősítése.
1541 - a törökök beveszik Budát. Az ország 3 részre szakad: a Habsburgok
elfoglalják
(bekebelezik) a nyugati részt, Magyarország középső része a törökök
közvetlen ellenőrzése alá
kerül, mialatt a Tiszától keletre levő részen az Erdélyi Fejedelemség jön
létre.
1711 - 1848 â013 osztrák uralom.
1867 - a körülbelül fél évszázadig tartó Osztrák-Magyar Monarchia
létrehozása.
1914 - Magyarország részt vesz az I. világháborúban a német birodalom
oldalán. A Magyar
Köztársaság megalapítása november 16-án.
1938 - szövetség Nácinémetországgal.
1941 - hadüzenet a Szovjetúniónak.
1944 - az ország elfoglalása a német csapatok által. Számtalan magyar zsidót
deportálnak.
Hadüzenet Németországnak decemberben.
1945 - a Vörös Hadsereg elfoglalja Budapestet és elűzi a németeket.
1949 - a Magyar Népköztársaság alkotmányának elfogadása.
1956 - népfelkelés, a szovjetek erőszakosan leverik, az akkori államfőt,
Nagyot halálra ítélik.
1989 - Magyarország ismét demokratikus ország lesz. A szovjet csapatok
elhagyják az országot.
1990 - az első szabad választások.
Első, futó áttekintésre is hiányosnak tűnik. Nézzük csak alaposabban!
Feltűnő, hogy 1000 előtt
nem volt magyar történelem, sőt a Kárpát-medencében sem történt semmi!
Hiszen Szent István
(és nem István) csupán a keresztény államot alapította meg, az első Árpádok
ugyan mit is
csináltak 895-től? A többi 27 ország természetesen élt a lehetőséggel.
Lássuk először a fentebb
említett "első kategóriát", a tényszerű adatközlőket.
Például Spanyolország a római kor után helyet szorított a vandál és a
nyugati gót államnak, majd
a mórokénak is; Belgium Caesar galliai hódítását, majd a frank birodalmat is
felvette történelmi
életrajzába.
A második csoportba soroltak alaposan megragadják a rokonszenv-szerzés
lehetőségét: ősi
európai kultúrnemzetként mutatkoznak be. Törökország Kr. u. 196-tal,
Septimius Severussal
kezdi a történetét, majd Nagy Konstantin, illetve a bizánci császárság
következik.
Szlovákia az amúgy egzakt módon soha nem azonosított Nagy-Morva Birodalommal
kezd,
majd "Bratislava" első nyomaként említi Árpád utolsó csatájának (szintén nem
azonosított)
helyszínét. Románia tovább megy. Idézem: "Kr. e. VI. sz. - a románok
őseinek, a dákoknak első
említése Homérosz és a nagy antik mesélők által." (Finom elszólás:
mesélők...) Kr e. I. sz. - a
rómaiak elfoglalják Dacia területét. A romanizálási folyamat kezdete." (Apró
probléma: mindez Kr.
u. 106-ban, tehát csaknem 3 évszázaddal később történik...) És így tovább.
Mi magyarok miért nem említettük a honfoglalást? Vagy urambocsá: a kettős
honfoglalást? A
szlovákok használják fel a 907-es braslauespurchi (pozsonyi? bánhidai?
ennsburgi?) győztes
csatánkat önigazolásként? Miért nem említjük meg a frank oklevelekben több
százszor
előforduló "Hungarus" nevet? Vagy akár az izlandi sagák Tyrkerét? A Kr. e.
VI. századból
a "jürkákat" bemutató Hérodotoszt? 527-ből Muagerisz hún királyt említő
bizánci krónikát?
Gardizit, ibn Rusztát, Dzsajhánit, Bölcs Leót, Bíborbanszületett
Konstantint, vagy 889-ből Regino
prümi apátot, akik a türkökkel, szkítákkal azonosítanak így vagy úgy? A
tordosi és tatárlaki
rovásírás-leleteket sokszorta több joggal hozhattuk volna fel, mint a
törökök emlegetik
civilizációjuk őseiként az asszírokat, hettitákat!
Iszonyú kártékony ez a torzító elhallgatás!
Lám, a románok tudomást sem vesznek arról, hogy Constantin Daicoviciu, a
dákoromán
folytonosság ("kontinuitás") elméletének atyja 1973-ban, halála előtt maga
fedte fel (a Történeti
Intézet, a Történeti Múzeum munkatársainak, és egyetemi kollégáinak,
diákjainak) kutatásai
hazug voltát. Tételesen sorolta fel saját történelemhamisításait! Így: a
Nestor-krónika nem "oláh"-
okat, hanem "frank"-okat ír. Anonymus "Eac pastores Romanorum" kitétele sem
daciai oláhokra,
hanem dunántúli, frank fennhatóság alatt élt romanizált pannonokra
vonatkozik. Az ősrománnak
titulált "Dridu-műveltség" bulgáriai - az egykor a Kárpát-medence déli
harmadát birtokló bulgárok
hozták fel hazájukból az itt megtalált elemeit... A többit nem sorolom.
Mi pedig saját történelmünk elhallgatásával igazoljuk a már dogmává merevült
történelmi
hazugságokat...
No, haladjunk tovább szépen, ...
Úgy tűnik, hogy az Árpád-kor nem létezett! Nem volt a korszakalkotó
politika- és jogtörténeti
dokumentum, az Aranybulla, nem volt tatárjárás, nem volt Szent István, Szent
Imre, Szent László,
Szent Margit, Szent Kinga, Szent Erzsébet...
Sorstársaink közül a csehek milyen büszkén emlegetik a Przemysl-, a
lengyelek a Piast-házat!
Újabb űr: nem találom 1456-ot! Az egész keresztény világban harangoznak a
nándorfehérvári
diadallal végződő keresztes hadjárat emlékére - mi meg sem említjük.
Óvatosan fogalmaztam.
III. Callixtus az 1456. június 29-i "Bulla orationum"-ban III. Mohamed
áprilisi hadrakelése hírére, a
török megállításáért való imára buzdító harangozást rendelt el - de hát a
törököt bizony
Nándorfehérvárnál állította meg , és nem ez az ima, hanem Hunyadi és
Kapisztrán. A
törökellenes keresztény összefogás ugyan jellemző módon hézagos volt - az
ígért 80.000 fős
sereg helyett néhány regensburgi diák, párszáz lengyel és horvát fogott
fegyvert mindössze - de
nagyon szép "európai gondolat". Élnünk kellett volna vele!
Szemezgessünk tovább!
Mátyás humanista birodalma (az egyetlen reneszánsz birodalom) említésre sem
méltó? Hol
marad sok évszázados, a magyarságot őrlő "keresztyénség pajzsa" küzdelmünk?
Lám, a török
önéletrajzból hiányzik ez a néhány évszázad - ők tudják, miért szégyellik -
mi miért nem vagyunk
rá büszkék? Mohács viszont elég jelentős csata lehetett - hisz a szlovákok
(sic! a szlovákok!
Ismétlem: a szlovákok!) felhozzák saját történelmi eseménysorukban! Mi
nem...
A Habsburgok dehogy "foglalják el" a nyugati részt: Kettős királyválasztás
történik, s a két királyi
ház megosztozik a török által kettészelt országon. Az Erdélyi Fejedelemség
voltaképpen a magyar
állam menedékhelye lesz, fejedelmei közül tán egyedül Székely Mózes
tekinthető törzsökös,
kizárólagos erdélyinek!
Nem találom a vallásszabadságot világelsőként deklaráló tordai országgyűlést
sem! (1568).
Ennek a feltűnően "eurokonform", korát messze megelőző intézkedésnek a
mellőzése
egyenesen megdöbbentő!
Természetes módon tolakodik elő egy lehetőség. A kereszténység felvétele, az
Árpád-házi
szentek, a nándorfehérvári harangozás, a tordai országgyűlés együttes
elhallgatása
egy "kereszténység utáni Európá"-nak tett ostoba gesztus volna? Ostoba, mert
a katolicizmus, a
reformáció - a szlovákoknál a huszitizmus - minden ország önjellemzésében
megtalálható!
Igen, MINDEN országéban: a muzulmán Törökország büszkén emlegeti Szűz
Máriát, Szent Pált, a
myrai Szent Miklóst!
Szégyen...
Egyetlen árva sort sem érdemelt meg tőlünk a török kiűzetése (1686 - Buda,
1697 - Zenta). Mint
ahogy Thököly és II. Rákóczi Ferenc sem!
Hiányzik a magyar reformkor. Úgy, ahogy van. Mindenestül.
1848/49-es forradalmunkról sincs egy árva szó se. Nem baj, a románok
felhozzák biz, mint saját
forradalmukat! Az osztrákok is - bár ők meghagyták nekünk...
Ezután egy szépen felépített, épületes baromság következik.
Figyeljünk:
Magyarország (és nem az Osztrák-Magyar Monarchia!) vesz részt az I.
világháborúban. Az 1918-as
forradalmat nagyvonalúan 1914 novemberére téve (ezt az ostobaságot a
"kifejtő" rész
megismétli, megerősíti!) ez annyit jelent, hogy az önálló, köztársasági
Magyarország egyedül
harcolt Németország oldalán, s Trianont ezért kapta büntetésül. A "kifejtő
rész"-ben még toldunk
ide egy ostobaságot: állítólag 1/3-nyi (és nem 2/3) területünket vesztettük
el...
Ha ez az "építmény" (történelemhamisító tákolmány) nem tudatosította volna a
jámbor
európaiban, hogy micsoda rettenetes erőszakos, mi több: bűnös nép maradtunk
még a XX.
században is, akkor jöhet a döntő érv: "1938 - Szövetség Nácinémetországgal"
A második
világháborúban a környékünkön mindenki a "rossz oldalon" vett részt. Ennek
elmismásolását
zseniális találékonysággal oldották meg a magukra valamennyit is adó
szomszédaink:
Ausztria: 1938 március: "Anschluss.â01D Kész. Nyilván kimaradtak a
háborúból, mert utána
csupán a köztársaság 1945-ös kikiáltását említik meg.
Szlovákia: 1939- 45 "rövid függetlenség Nácinémetország uralma alatt."
Mesteri, szépségdíjas,
zseniális meghatározás! Függetlenség egy uralom alatt, amely ráadásul
nácinémet elnyomást
sejtet - ez bizony elhatárolódás, sőt nyilván szenvedés is - nem pedig
rosszízű "szövetség", mint a
mienk...
Románia: 1940. nov. 23. "Románia csatlakozik a hármas szövetséghez." Ez is
elegáns:
a "hármas szövetség" -et említi. Ilyen volt, valóban: csakhogy az létrejött
1882-ben, résztvevői az
Osztrák-Magyar Monarchia, Németország és Olaszország. Szétbomlott az I.
világháború során...
(!!!)
De ez a "tévedés" elegánsan kikerüli a II. világháborús részvétel
kellemetlen emlegetését...
Persze az Antikomintern Paktumnak is három tagja volt eredetileg, - ugyan
mit is kötözködöm?
Persze nem említ néhány apró, echte román találmányt ez időkből: a
meghalató-vonatokat, a
zsidók jég alá lövetését vagy akár a favágó tőkén lefejezett
szárazajtaiakat, a megtizedelt
Köröstárkányt ......
Mi pedig "1938-ban szövetséget kötöttünk Nácinémetországgal"
Nos, 1938-ban kötöttünk egy adóügyi pótegyezményt a németekkel (december
10.). Ezt Ausztria
német megszállásának pénzügytechnikai következményei tették szükségessé.
Merüljünk el most egy kicsit ebbe a gyanús 38-as évben! Az Anschluss nemcsak
adóügyi
pótegyezményt hozott ajándékba, hanem páni félelmet is. Politikusaink nem
rokonszenveztek a
nácikkal - emlékeztetőül két esetet hoznék fel. Az első németországi
látogatásáról hazatérő
Horthy így jellemezte Hitleréket: "Túl sok bennük a vörös!". Teleki pedig
nemegyszer jelentette ki,
hogy "a német vereség a mi vereségünk is lesz, de a német győzelem a mi
pusztulásunk"! Ez az
év nem a németbarátság éve. Horthy és Kánya Kálmán már februárban egy
németellenes "horizontális tengely"-ről tárgyal Varsóban. A történeti hűség
kedvéért: olasz-
lengyel-jugoszláv-magyar lett volna ez a tengely. (Hiányzik történelem
tankönyveinkből...) A
németek persze ellenzik a lengyel-magyar együttműködést, visszacsatolási
törekvéseink épp
közös magyar-lengyel határt eredményeznének!
Augusztusban két - németellenes élű - magyar siker: a bledi konferencia a
Kisantanttal (jelentős
enyhülést hozott), illetve a titkos lengyel-magyar gentlemen's agreement a
szoros
együttműködésünkről. November - az első bécsi döntés - voltaképpen
Németország engedett!
Aztán decemberben Ciano jön Pestre, melegen ajánlja az Antikomintern
Paktumba való
belépésünket. A tengely kontra horizontális tengely kérdés eldőlt...
1939-ben pedig beléptünk az Antikomintern Paktumba. És ugyanebben az évben
megvalósul a
magyar-lengyel határ - szeptemberben nem is engedtük át a német csapatokat
Lengyelország
hátába, - ez közismert - és a németekhez lelkesen csatlakozó(!) szlovák
csapatokat sem - ez
kevésbé közismert.
A szlovák változat persze érthetően elhallgatja, hogy a lengyeleket
hadüzenet nélkül, náci módon
megtámadták - mi pedig:
"1941 - Hadüzenet a Szovjetúniónak."
Hogyan is volt? Üzentünk mi hadat? A kassai, rahói, körösmezői stb.
bombázások után
megállapítottuk: ez bizony hadiállapot. Ennyi. Ennek a kérdésnek hatalmas
irodalma van,
elégedjünk meg annyival, hogy a nemzetközi jog élesen megkülönbözteti a
hadüzenetet és a
hadiállapot tudomásul vételét. Románia mindenféle indok nélkül, minket
jócskán megelőzve már
1941. június 22-én hadat üzent a Szovjetúniónak - írják a román
bemutatkozók? NEM.
Más kérdés, hogy az akkoriban szintén EU-várományos Bulgária sosem üzent
hadat a dicső
Szovjetúniónak, mégis ugyanazt kapta jutalmul, mint mi büntetésül!
Amúgy a hadüzenettel szovjet barátaink nálunk sokkal rosszabbul állnak.
Elfelejtkeztek erről a
jogintézményről Finnország, a balti államok, Lengyelország, de még Bulgária
esetében is. Öt
országot tiportak le 1941-ig, hadüzenet nélkül - ez nyilván eszébe juthatott
a kassai bombázás
után minden magyarnak...
"1944. - Számtalan magyar zsidót deportálnak"
Helyes állítás, igaz. Helyesen köti össze az életrajz a német megszállással.
Csupán egyetlen bajom van: a zsidóüldözés egy szóval sem szerepel sem a
román, sem a
szlovák, sem az osztrák, de még a német (ismétlem: a német, még egyszer: a
német) anyagban
sem!
Próbálom kikövetkeztetni a holokauszt (soá) kérdésében írásokból és
filmekből igazán járatossá
vált átlag EU-s olvasó gondolatmenetét: - Végülis lehet, hogy ezek minden
aljasságra elszánt a
magyarok működtették Auschwitzot?
Rendben van, mi gerincesen vállaltuk. De az 1944 nyári csendőrpuccsot (és
ezzel magyarországi
zsidók teljes kiirtását) megakadályozó Koszorús ezredesnek vagy urambocsá:
magának
Horthynak köszönhető, hogy egyáltalán maradt zsidóság Közép-Európában! Így
teljes az igazság
s "a részigazság egyoldalú közlése súlyosabb bűn a legaljasabb rágalomnál...
1956. Eufemisztikusan, "reformkommunista módra" népfölkelés.
De nekünk, magyaroknak forradalom és szabadságharc. Egy "csillagóra", amely
megvilágosította a félrevezetett Európát, amely előkészítette a kommunista
rendszerek bukását
és amely rövid időre visszaadta nemzetünk (tudatosan tönkretett)
önbecsülését és
megbecsülését. "Nagy" (minimálisan elvárható illendőséggel és európai
módon: Nagy Imre)
pedig nem államfő volt, hanem miniszterelnök. A "kifejtő" részben, önmagának
is ellentmondva
már helyesen írja a szerző.
Az 1990. utáni életrajzból a terjedelemre tekintettel csupán egy
érdekességet villantok fel.
1991. jún. 19. " az utolsó szovjet katonák elvonulása.
Nos, pillantsunk csak egy kicsit feljebb! A 13. életrajzi dátumnál ez
szerepel: "1989 - a szovjet
csapatok elhagyják az országot." Erre már nincs mit mondani...
E befejező életrajz-részből tán még hiányolhatnánk, hogy olyan, az Európai
Unió koncepciójába
szorosan illő esemény, mint a vasfüggöny lebontása (elsőként!), nem
szerepel. Nyilván nem
véletlen az eset: ugyanígy hiányzik a kötet bevezető, kedvcsináló dekoratív
képes bevezetőjéből is,
ezt pedig Brüsszelben, az EU Információs Hivatalában írták...
Most pedig - záró fejezetként - lássunk néhány gyöngyszemet az általam
"kifejtő"-nek nevezett
részből.
"Magyarország lakossága Európa legszínesebben kevert népeihez tartozik. 10
millió lakója között
számos nemzetiséget találunk: német nyelvűeket, szlovákokat, románokat,
délszlávokat
(bosnyákokat, horvátokat, szerbeket, szlovénokat és szorbokat). A szintik és
romák, akik a
népességnek nem jelentéktelen részét alkotják (500.000), nemrégiben etnikai
kisebbségként
lettek elismerve."
No, kezdjük!
Magyarország "sokszínű, kevert népességű", soknemzetiségű.
Érdekes: ezt a kitételt nem alkalmazza önmagára a valóban fele-fele
arányban "többnemzetiségű" Belgium, Litvánia, Észtország, Lettország. Csak
mi, ahol egyelőre
még a magyar etnikum a meghatározó. Bár fogyunk - az egyszerű újságolvasó is
ki tudná
számítani a határon túli népszámlálások és különböző hazai források alapján,
hogy 1985-től
máig a Kárpát-medence őshonos magyarsága több, mint 2 millióval (!!!)
fogyott. Nem ez a
témánk, de utána lehet nézni, az "önbemutatkozás" írója vélhetőleg nagyon is
ismeri ezeket az
adatokat.
Van itt más baj is - rosszabbak, mint az egyszerű ostobaság.
Bosnyákok sosem éltek Magyarországon. A szorbok említése még hajmeresztőbb.
Tudálékosan
a déli szlávokhoz sorolja a szerző őket. Nos, a szorbok nyugati szlávok,
Spreewaldban élnek, a
buzgó térképböngészők Lübbenau környékén találhatják meg őket. Népi
kultúráját büszkén
művelő százezres népcsoprt, megtekintésüket ajánlom a szerzőnek, még a
helyszín is
politikailag korrekt: a néhai kommunista NDK területe.
A nagy kérdőjel a félmilliós szinti (és roma) kisebbség. A szinti szó
nyomára többhetes lázas
kutatás után jutottam. Ez a kifejezés egyike azoknak, amellyel Európában a
cigányságot
megnevezik: cigány, manus, szinti, zingari, roma - és egy kivételesen
nevetséges
finomkodás: "utazó népesség" travellers, illetve gens du voyage. Vagyis a
szerző a sznob (és
műveletlen) "campingtábor"-típusú szamárságot követi el. Voltaképpen azt
volt képes leírni, hogy
nálunk nemcsak romák, hanem még romák is élnek. Szerintem a félmilliónál
többen.
És tisztelettel megjegyzem: tán ide lehetett volna írni, hogy ezidáig
egyedül Magyarországon
ismerik el etnikai kisebbségként a romákat - Óh, bocsánat! A romákat és a
romákat...
"Magyarországot több alkalommal elfoglalták, különösképpen a törökök a XVI.
században és az
osztrákok a XVIII.-XIX. században, és függetlenségét csak 1914-ben nyerte
el. Az I.
világháborúban a Német Birodalom szövetségeseként vett részt. A trianoni
szerződéssel
államának területe 1/3-ával lett redukálva."
Jó, valóban vitatható, hogy a kiegyezés függetlenséget hozott-e.
Jómagam függetlennek tekintem azt az országot, amely világelső volt
vasútközlekedésében
(Baross Gábor előterjesztését fogadta el épp ezért az 1892-es genfi
vasútügyi konvenció!),
gabonafeldolgozó-iparában (2. helyezett: USA), a maga korában (szintén)
világelső oktatási- és
nemzetiségi törvényeket alkotott és érvényesített, önállóan vett részt
nemcsak az olimpiákon,
hanem magának az olimpiai mozgalomnak a megteremtésében is.
Nem sorolom. A többi ostobaságról pedig már fentebb írtam.
"A híres gulyásnál lényegében egy mindennapi ételről, egy levesről van szó,
amely a magyarok
által pörköltnek nevezett húsragunak felel meg."
Ezt a zagyvalékot - tréfaként - Jókai már kitalálta egyszer: - "Úgy elnézem
ezt a kulacsot, azt hittem:
kenyér, pedig hát sajt"
Összegezve:
Hivatalos szerveink jóváhagyásával bemutattak Európa (bennünket a térképen
meg sem találó)
nyugati nemzeteinek, mint egy hol bűnös, hol pedig szánalomra méltó, úgy
általában pedig, mint
egy semmirekellő népet és országot. Fűszerezve a gonoszságot ostobasággal és
szolgalelkűséggel.
Nyíltan magyarellenes, divatosan: rasszista förmedvény.
Akik írták - és akik külföldön hozzájutottak (15 euróért, bármely
könyvesboltban, vagy akár EU-s
munkahelyükön, hivatásszerűen ) és nem emeltek szót: azok a magyarok esküdt
ellenségei. Ez a
legaljasabb hazaárulás minősített esete.
Sárközy Csaba tanár, a MAG (Magyar Alkotók és Gondolkodók) tagja.
Akik ilyesmire képesek - mindenre képesek!!