A trianoni békediktátum megkötésének 86. évfordulója alkalmából megemlékezést tartottak a Trianon Társaság és a Nemzeti Emlékezés Harangja Alapítvány szervezésében Zebegényben.

A Kálvária-dombon 2000-ben felavatott emlékműnél a történelmi egyházak képviselői ökumenikus imát tartottak a határon innen és túlról érkezett jelenlévőkért.

Kiss Dénes, a Trianon Társaság elnöke után Simicskó István, a KDNP parlamenti frakciójának helyettes vezetője a parlament nemzetbiztonsági bizottságnak elnöke tartott beszédet. A politikus egyebek között kifejtette: "Trianon ne csupán gyászt és pótolhatatlan veszteséget jelentsen számunkra, hanem örök tanulságul szolgáljon, és adjon erőt, hogy védetté válhassunk minden további nemzeti tragédiával szemben."

Trianon igazi átka, hogy nemcsak minket büntet, magyarokat, akiktől elvettek, akiket kifosztottak, akiket megaláztak, azokat is bünteti, akik kaptak, mert ők sem nyugodtak, az ő lelkük sem nyugodt, mert tudják, hogy igazságtalan döntés hozta számukra ezt a helyzetet - emelte ki Simicskó István, a KDNP országgyűlési képviselője.

Több százezer ember részvételével zajlott le az idei csíksomlyói búcsú a Nyereg előtt emelt hármasoltáron. A világ minden részéről összegyűlt zarándokok meghallgatták azokat a példabeszédeket, amelyek központi gondolata a magyarság megmaradása, a gyermekáldás, és a magyar értékek megvédése volt az imaév szellemében.

A mai jogi értelmezés szerint a trianoni diktátum semmis, mert nem egyenrangú tárgyalások, hanem a vesztes államok által kényszerhelyzetben történt aláírás eredményeként jött létre. Vegyük végre a kezünkbe a sorsunkat, ne mindig mástól várjuk a segítséget! - áll Eva Maria Barki bécsi ügyvéd Erdélybe intézett üzenetében.

Kedves Magyar Barátaim, Székelyföldön, Erdélyben, Magyarországon, a határokon túl és szerte a világon !

Trianon mindnyájunk számára egy fel nem dolgozott trauma.
Azok számára is, akik nem akarnak, vagy nem tudnak errõl beszélni. Az igazságtalanság mindenkinek fáj. És nincs senki, aki az igazságtalanságot ne ismerné el Nyugaton és Keleten egyaránt, mindenhol – Románián kívül.

Az első világháború utáni békerend jogi értelmezés alapján semmis, mert nem egyenrangú tárgyalások, hanem a vesztes államok által kényszerhelyzetben történt aláírás eredményeként jött létre. Mindenütt jogtalanul, ahol az alapvető emberi jogok ellen, az önrendelkezési jog semmibe vételével húztak új határokat.

Azóta változott a helyzet. Az önrendelkezési jog teljes elismerést kapott nemcsak a tudományban, de az írásos nemzetközi normákban is. A Polgári Jogok Nemzetközi Egyezség okmánya, amely 1966-ban született, és 1976-ban lépett hatályba, és amelyet majdnem minden ENSZ-tagállam aláírt, köztük Románia is, kötelezi a kormányokat az 1. cikkelyének betartására, amely szerint:

I. cikkely: "Minden népnek joga van az önrendelkezésre. E jog értelmében a népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlõdésüket."

1989. november 4-én (pontosan 33 évvel a nagy magyar szabadság- és függetlenségi harc leverése után!) Európában ütött az önrendelkezési órája. Ezen a napon egymillió ember ment az utcára Lipcsében, azt skandálva: "Mi vagyunk a nép!" Ezt a klasszikussá vált önrendelkezési követelést az egész világ diplomáciai erõfeszítései sem tudták megakadályozni.

Azóta az önrendelkezési hullám egész Európán végigsöpört. A német újraegyesítés után kivívták maguknak az önrendelkezést az észtek, lettek, litvánok, szlovének, szlovákok, horvátok, macedónok, koszovói albánok, számtalan új határ jött létre. A Közel-Keleten ugyan még nem kezdõdött el a határmódosítási folyamat, de bekövetkezte várható a jövõben.

Összeomlott, és továbbra is szétesõben van az elsõ világháború utáni kényszer-békerend. Kivéve a magyar területen. Egyes-egyedül a magyarság hûséges a kegyetlen diktátumhoz. Másutt már ünnepelték és ünnepelnék a szabadságot. Mi csak gyászolunk és ápoljuk a sebeinket.

Az üzenetem a mai napon:

Ne nézzünk visszafelé, ne emlékezzünk Trianonra, végre nézzünk elõre! Vegyük kezünkbe a sorsunkat, ne várjunk segítséget külföldrõl, ami sohasem fog megérkezni, ne várjunk megoldást az Európai Uniótól, mert nincs politikai akarat ebben a szövetségben, tehetségtelen és képtelen közbelépni. Ne hallgassunk a politikusokra, akik nem hajlandóak az érdekeinket képviselni. Cselekednünk kell. Hallgatással és tétlenséggel problémákat nem lehet megoldani.

Nekünk is jár az önrendelkezési jog. Mi is "szabadon meghatározhatjuk a politikai rendszerünket és szabadon biztosíthatjuk a gazdasági, társadalmi és kulturális fejlõdésünket" Mert ránk is vonatkozik: "Mi vagyunk a nép". Nincs magyar kisebbség a Kárpát-medencében. A magyarság államalkotó nép, több mint ezeréves közös történelemmel, közös hagyománnyal, közös jogrendszerrel, közös kultúrával.
A Kárpát-medencében Mi vagyunk a nép!

Ezt fel kell mutatni, hogy mindenki lássa és mindenki hallja. Tüntetéssekkel, nyilatkozatokkal és aláírásokkal. Hogy soha többé ne kelljen gyászolni, hanem a jövõben mi is ünnepelhessünk. Mert: Mi vagyunk a nép.

Isten áldja a magyar népet!

Bécs, 2006 Trianon emléknapján
Eva Maria Barki

Valóban.
Az viszont minimum gyanús, hogy a kommün kormányának túlnyomó része zsidó volt, beleértve a tényleges vezető Kun-Kohn Bélát.

Ha pedig egy adott időszak kormányának 80 %-a zsidó, annak van oka.

És történetesen ez egy pusztulást hozó, terror kormány.

Lehet, hogy véletlen, de lehet, hogy nem.

A névsor:

A dísz: az előtér szemfényvesztő keresztény bohóca: Garbai Sándor, az elnök.
Külügyi népbiztos: Kun-Kohn Béla, helyettese Ágoston-Augenstein Péter.
Hadügyi népbiztos: Pogány-Schwartz József, helyettesei: Szántó-Scheiber Béla, Szamuelly-Tibor.
Belügyi népbiztos: LandlerJenő dr., helyettese: Vágó-Weiss Béla.
Pénzügyi népbiztos: Varga- Weissfeld Jenő, helyettese: Székely- Weiss Béla.
Közoktatásügyi népbiztos: Kun Kántor Zsigmond, helyettese: Lukács-Löwinger György.
Kereskedelmi népbiztos: Landler Jenő dr. (ideiglenes), helyettesei: Rákosi-Roth Mátyás, Haubrich József.
A földművelésügyi népbiztosság kollégiuma: Hamburger Jenő, Csizmadia Sándor, Vantus Károly, Nyisztor György.
Szocializáló népbiztos: Böhm Vilmos, helyettesei: Hevesi-Honig Gyula, Dovcsák Antal.
Német népbiztos: Kalmár-Kohn Henrik.
Ruszin népbiztos: Szabó Oreszt dr.
Közélelmezési népbiztos: Erdélyi-Erlich Mór, helyettese: Weis-Braun Artur.

Szőnyi Bartalos Mária: NEKTEK – MAGYAROKNAK ÉS IVADÉKAITOKNAK – NEM SZABAD SEMMIT!

Magyarul megszólalni főleg nem szabad!

Akiket ennyire üldöznek, gyűlölnek, azok már kiülhetnek a világ elé, és elmondhatják, hogyan is bánnak velük, mint magyarokkal Európában. Történeteim idején még nem volt Magyarország az Európai Unió tagja. Miért írom le mégis? Azért, mert amióta az Európai Unióba lépett Magyarország, súlyosbodott a magyarság helyzete nem csak az anyaországban, hanem a környező országokban is.
Nincs tíz esztendeje még, hogy Pozsonyban, egy nemzetközi kongresszuson magyar nyelven üdvözöltem a közönséget. Bár, mondták, hogy meg ne szólaljak magyarul, azt nekem nem szabad, de nem vettem komolyan, mert tudtam, hogy 90 %-a a közönségnek ért magyarul. A tolmácsnak már a kongresszus időpontja előtt egy hónappal, előre leadtam az előadásom szövegét, aki lefordította szlovák nyelvre és a kongresszuson felolvasta. Nekem, más dolgom nem lévén, mert egyetlen szót sem értettem a szlovák nyelvből, csak álltam a közönség előtt, a tolmács mellett, és olykor sejtve, hol is tarthat az előadásom anyagában, csak mosolyintottam egyet-egyet. Kínos volt.

Aztán jött a "feketeleves"a két magyarul elmondott mondatom miatt. Meghívásom volt az állófogadásra, és nem engedtek be, de ki sem engedtek az épületből. Ez, utóbbi volt a kínosabb, mert úgy sem volt kedvem koccintani a szlovák "csapattal". Mivel a kongresszus előtt két héttel az egyik ismerős újságíró hölgy felajánlotta a vendéglátását, és megbeszéltük, hogy nála alszom, majd másnap együtt visszamegyünk a kétnapos konferenciára, ezért telefonálni szerettem volna, hogy nem engednek ki az épületből, ezért nem alszom nála, de a telefonálás sem jött össze. Nem kaptam vacsorát sem. Persze, vittem magammal szendvicseket, termoszban kávét, mert gondoltam, hátha nem biztos a vendéglátás. Az éheztetés ezért aztán nem jött be.
A tolmács barátom ideges volt. Csak akkor nyugodott meg, amikor látta, hogy látványosan leterítettem a csallóközi származású magyar édesanyám által hímzett kis terítővel a folyosón lévő dohányzóasztalkát, majd nyugodtan, ízlésesen megterítettem magamnak, és jóízűen falatoztam a magyarországról hozott kolbászos szendvicseimet, amelyeknek természetesen finom, nyálcsorgató illatukat nem lehetett nem érzékelni azoknak, akik arra jártak. Minden kellemetlenségemet kompenzált az, hogy megszólaltam magyar nyelven Pozsonyban és Magyarországról vitt ételt ettem. Sőt, magyar vizet ittam, majd összepakoltam a maradék szendvicsemet a magyar mintájú hímzett terítőbe - gondolván: jó lesz az még másnap - és eltettem a táskámba. Kávézós ember lévén, a termoszomból kiöntöttem a kávét a termosz fedelébe és megittam az otthon kifőzött kávém felét. Ezután, remekül érezve magamat, hátra dőltem a széken és rágyújtottam a magyarországi cigarettámra.

Másnap, néhány emelettel feljebb, kimentem a folyosóra, és az előző napi étkezésemhez hasonló körülményeket teremtve, megreggeliztem. Közben, arra jött egy amerikai fiatal úr, akiről látszott, hogy előadást fog tartani, majd a köszönés után eltünt a liftben.

Felöltöztem és lementem az előadóterembe. Az előző napi helyemre ültem, mellettem ült a fiatal amerikai úr. Egy videokazettát tartott a kezében, majd mutatta nekem. Biztos voltam benne, hogy ez lesz az előadásának egy részlete. Ezért, hogy én is mutassak neki valamit, elővettem az egyik kis kiadott könyvemet, amelyben többek között angol szöveg is volt. Kinyitottam ott, és átadtam neki a könyvecskét. Olvasta. Egyszerre ordítozást hallottam szlovákul. Aki előző nap elnökölt, a mikrofonba kiabálva és csúnyán rám nézve beszélt hozzám. Egy kukkot nem értettem a mondandójából, nem értettem mi az, ami nem tetszik neki velem kapcsolatban. Felálltam, a közönség felé fordultam, és magyarul csak annyit mondtam: "Kérek egy tolmácsot." Szóltak szlovákul a kiabálós uriembernek, hogy tolmácsot kérek.
Percek teltek el, mire előkerült egy tolmács, akitől megkérdeztem - magyarul természetesen -, hogy mi a gond. Nekem csak annyit mondott, hogy máshova kell ülnöm, és felvezetett oda, ahova ülnöm kellett. Érdekes volt, mert messziről integetett egy idős úr, hogy mellé ültessenek. Még le sem ültem, az idős úr megfogta a két kezemet, felemelte az ö két kezével együtt, majd az elnök felé kiabált hosszasan, amiből csak annyit értettem, hogy "Szolidaritás". Amikor leültünk, magyarul elmondta, hogy közölte az elnökkel, hogy az egész közönség szolidaritást vállal velem.

Ekkor döbbentem igazán rá, hogy itt, politikai játszma "eszköze" lettem és nagy a valószínűsége, hogy veszélyben vagyok. Mivel nyugodt voltam, talán ez, irritálhatta a szlovák elnököt. Közben megérkezett valaki, akinek a nevét nem jegyeztem meg. Egy "uriember", aki a mikrofonhoz lépett, és beszélt, beszélt, beszélt szlovákul. Nekem. Bele a szemembe. A hátam mögött megszólalt egy úr, aki bemutatkozott, és megkért arra magyarul, hogy ne forduljak meg, vigyázzak az arcrezdüléseimre, és nehogy reagáljak. Ő fordította, hogy mit mondott nekem Mecsiár embere. A lényege: Bebizonyította nekem a szlovák zászló szimbolikája ürügyén, hogy a szlovák szellem a világszellem, és a magyar szellem pedig a béka segge alatt van. (Bocsánat a kifejezésért, így fordították.)

Megaláztak. Rajtam keresztül a magyarságot és Magyarországot. Ha valaki került hasonló szituációba, az ismeri az érzést. Azt az "érzést" el kell tudni viselni minden hang és valóban minden arcrezdülés nélkül. Főleg akkor, amikor tudatában van az ember annak, hogy egy olyan ember ül mellette, aki két ország tudományos akadémiájának tagja, és szolidaritást vállalt velem, a magyarsággal, a többi, jelen lévő, nem magyarországi magyarral együtt. Kimondatlanul is éreztem a védelemgyűrűt.

Vége lett a szónoklatnak. Mély csönd. Az "ember" elment. Csak azért jött, hogy megalázza a magyarokat.

Folytatódott az előadás-sorozat. A New Yorkból jött fiatal uriember, és a mellettem ülő, szolidaritást nyíltan vállaló tudós nem tarthatta meg az előadását. Nem engedélyezték nekik. Egy hölgy gitárral lépett a dobogóra. Szlovákul énekelte az "Akácos út" című dalunkat, de előtte szlovákul mondta a mikrofonba (Ezt is fordították.), hogy kompenzációnak szánja.

A közönség pedig végig dúdolta a dalt.

Szünet lett. Megláttam az újságírónőt, akit nem tudtam értesíteni előző este. Odamentem hozzá, de a mai napig nem beszéltük meg a történteket. A szünetben egy fiatalember odajött hozzám. Megállt előttem, majd jó hangosan, hogy mindenki hallja, nekem szegezte a kérdését:

"Tudja-e, hogy Magyarország kikkel határos?!"
Levegőt sem tudtam venni, máris megválaszolta:
"MAGYAROKKAL!" - mondta, és jól a szemembe nézve folytatta: -"Hát, ezt üzenem mindenkinek haza!"

Egyértelmű volt számomra, hogy nem csak a szlovákiai magyarokra gondolt, hanem a határon túli magyarság egészére. Abban a pillanatban megéreztem, de a két nap alatt megtapasztaltam, hogy az anyaország magyarjai - akár kérés nélkül is - számíthatnak a külhoni magyarokra, ha éppen bajba kerülnek.

Megjegyzem, nem kaptam engedélyt az épület elhagyására. Egy emigráns magyar ember és a tolmács barátom "mentett haza, Magyarországra".

Visszapörgetve az időt, arra a megállapításra jutottam, amennyiben nem történt volna előzetesen már hasonló - a pozsonyihoz mérten közel sem azononos - esemény velem Szlovákiában, akkor nem tudtam volna érzelmi reakció és megszólalás nélkül megállni az előzőleg megírt megaláztatást. Történt előzőleg, hogy egy társaságban beszélgettünk, a Duna szlovákiai partján lévő községben, magyar nyelven. Egyszer csak odajött egy ember, aki szlovákul beszélt. Mivel a társaság teljes figyelmet szentelt a szlovákul beszélő embernek, hosszabb idő elteltével megkérdeztem magyarul: "Miről folyik az eszmecsere?". Vendégként jogosnak tartottam a kérdést. Válaszként a meghívóm odasúgta: "Hallgass, meg ne szólalj még egyszer magyarul, amíg itt van ez az ember!". Azonnal rájöttem, miről van szó, ugyanis az "ember" végigmért lesújtó pillantással, és gunyoros arckifejezéssel mondott valamit szlovákul, amit azóta sem fordítottak le nekem. Ezután félre hívott az ísmerősöm.
Négyszemközt elmagyarázta nekem, hogy amikor néhány szlovákiai magyar - magyar nyelven - beszélget, és odamegy egy szlovák, kötelességük csak szlovákul beszélni tovább. Hiába vagyok vendég, én ilyenkor senki vagyok, mert magyar vagyok; és jegyezzem meg, a szlovákok Szlovákia területén azt tehetnek velem, a magyarokkal, amit jókedvük-rosszkedvük diktál. Nos, ezt a sokkhatást nem tudtam kivédeni önmagamban érzelmi kitörés nélkül, nem tudtam visszafojtani, de annyit előzőleg megtettem, hogy elvonultam a társaságtól. Amikor egyedül maradtam, szinte fizikai fájdalmat érezve lelkemben, a megsemmisítés és megsemmisülés történetiségének sűrítménye "hogyazannyában", és a tehetetlenség miatti zokogásban tört fel belőlem.

Ezek után tudtam, hogy Pozsonyban, az oroszlán barlangjában, a szlovák zászló szimbolizmusának provokatív - a magyarokat elméletben megsemmisítő magyarázata közben -, és azt követően, még egy szemvillanást sem engedhetek meg magamnak reagálásképp'. Beláthatalan következményei lettek volna úgy rám nézve, mint az ott lévő külhoni magyarokra nézve. Haza érve, gondoltam, hogy elmondom a történteket, de felmérve az akkori politikai szférát, nem volt kinek.

Kilenc esztendő után, amikor már az Európai Unió tagállama Magyarország és Szlovákia, amikor fokozottan megtörténhetnek megalázó incidensek magyarokkal, magyarországi diákcsportokkal, tanáraikkal azért, mert magyar nyelven beszél a tanár a kiránduláson Szlovákiában a saját, magyar diákjaihoz, úgy vélem, nem hallgathatok.

"...Mit tettek a kommunisták 1919-ben és 1945 után? Brutálisan megsemmisítették a magyar felsőosztályt és a magyar középosztályt. Üldöztek mindent, ami nemzeti, még a történelmet sem tudták elviselni úgy, ahogy az volt. ... első helyen áll a nemzeti eszme üldözése.

...a Magyarországba belekönyökölt népeknek miért szabad mindazon cselekményeket elkövetni, amiket egyébiránt nacionalizmusnak, fasizmusnak, rasszimusnak neveznek. ...
A 2002-es választások tükrében már bizonyossággal kijelenthető, hogy a magyarországi politikai pártok számára kockázatos az, ami a szerb, román és szlovák pártok esetében létkényszer: saját nemzetüknek ügyét teljes körűen átgondolni és felvállalni....1956 a magyarok nemzeti összetartása és szabadságszeretete nélkül nem lett volna elképzelhető. Az akkor fellázadt nép még magában hordozta a Horthy-korszak értékrendjét: egyenességet és igazságtiszteletet, közösségi felelősségvállalást és kötelességtudatot, hazaszeretetet és nemzethűséget. Még töretlen volt a történettudat. Egységes volt a nemzet. A forradalom vérbefojtása után az idegen hatalom és honi helytartói mindent elkövettek, hogy a csoda soha többé ne ismétlődhessen meg. A kádári nómenklatúrának éppen úgy létérdeke volt a Horthy-Magyarország tiszta értékrendjét tönkretenni és helyébe a szolgalelkűséget, a befelé fordulást és szűkkeblű individualizmust művelni, mint a megszálló szovjeteknek....
Ez a helyzet óhatatlanul kigyűrűzött a határon túli szervezetekre, és ott a többségi elnyomó hatalommal kollaboráló elemek eluralkodásához és az önálló magyar politika híveinek háttérbe szorításához vezetett.

A nyugati nagyhatalmak egyszerű fogalmazással rögzítették közép-európai politikájukat még a 19. században. Ahogy Szabó Dezső vázolta, a materialista gondolkodás rabságában csak önző célokat tűznek ki, és azt következetesen végrehajtják, szívtelenül és tekintet nélkül az értékek pusztulására.
Tisza István ismerte a liberalista materialista irányzatokban megnyilatkozó veszélyeket, 1914 márciusában így szólt erről: "Európa népeit egy végzetszerű áramlat hajtja a (baloldali) radikalizmus felé; és nem tudom ellen fogunk-e tudni állni ennek az áramlatnak... de meg kell próbálnunk az ellenállást. Ha ezt a magyar szigetet, ezt a maroknyi kis nemzetet az Úr Isten fenn akarja tartani a jövőben is - meg kell adnia az erőt ennek a nemzetnek, hogy olyan áramlatokkal szemben, amelyek a halál leheletét fújják rá, ellen tudjon állni, amíg nem késő. Ezt vallom végső erőm megfeszítéséig." A végzetszerű áramlat pribékjei - mint tudjuk - kioltották az életét, és a baloldali radikalizmus egy teljes esztendőn át tombolt a magyarok országában.

1914. május 29-én írja House "ezredes", Wilson barátja és tanácsadója Wilsonnak: "Amint Anglia hozzájárul, Franciaország és Oroszország végeznek Németországgal és Ausztriával." Ez a mondat egyértelműen azt jelenti, hogy az első világháborút valahol nyugaton már megtervezték, ahhoz kellett Anglia hozzájárulása.

(Colonel House diplomáciai leveleinek tára. Intimate Papers of Colonel House, Behind the Political Curtain 1912-1919, Arranged as a Narrative by Charles Seymour, Sterling Professor of History, Yale University. Houghton Mifflin Company, 1926.)

Wilson elnök és barátja, Edward Mandel House a politikai baloldalról jöttek. Az idézett könyv állítása szerint Wilson teljesen tájékozatlan volt a külpolitikában, House irányította Amerika külpolitikáját, a háborúba lépést, a békeszerződéseket. Trianonban a győztes államok összes delegáltjai a politikai baloldal tagjai, elkötelezettjei voltak. 1933-ban jelent meg Londonban a magyar kérdés parlamenti és felsőházi vitája (The Hungarian Question in the British Parliament - Speeches, questions and answers thereto in the House of Lords and the House of Commons from 1919 to 1930.) 450 oldalon, amelyből megtudjuk, hogy az elhangzott felszólalások mindenegyes Magyarországot megbüntetni akaró felszólalója a Labor Party tagja volt, a konzervatívok mind igazságot követeltek a magyarok számára, csakhogy a trianoni ítéletkor Lloyd George Labour pártja volt a többségben a brit törvényhozás házaiban. A döntés baloldali döntés volt. Tehát Trianon a politikai baloldal műve. A pártpolitikai hűség kötelezvénye alapján minden magyarországi baloldali párt trianonista."

Más is válaszolhat:

Tisztelt "balosok"!
Legyetek oly szívesek magyarázatot adni arra, hogy miért volt túlreprezentált a zsidóság a Károlyi kormányban, majd túlnyomó többségben a "tanácsköztársaság" terror-kormányában?

Elég szégyen, hogy nem voltál szavazni.
Úgy látom fogalmad sincs mi van a megszállt területeken élő magyarok lelkében.
Nem tudod mi volt benne dec. 5 előtt és mi van azóta.

Ez nem pártpolitikai kérdés.
Ez nemzetpolitika.

Nincs érved arra, hogy miért volt túlnyomó többségben zsidószármazású a kommün kormánya.
Vagy nem mered elmondani.

Elég nehéz megérteni a kérdést.

Ez miért volt így?:

"A vidéki csendőrséget, mely azelőtt nagyszerűen meg volt szervezve, feloszlatták, úgy hogy mindenfelé véres tragédiák játszódtak le.
...
Az összes határokon, a fegyverszüneti szerződés figyelmen kívül hagyásával, cseh, oláh és szerb csapatok tolakodtak be mind közelebb az ország szívéhez. Ellenállásról szó sem lehetett, mert hisz Károlyi, midőn hatalomra jutott, elrendelte az általános fegyverletételt. Hadügyminisztere pedig, Linder ezredes, kijelentette az eskütételre összegyűlt tisztek előtt: "Csakis a pacifizmusból születhetik egy új, győzedelmes világrend. Nem akarok többé katonát látni!" Természetes, hogy erre mindenki, aki csak tehette, otthagyta a katonaságot.

Valóban.

Mert ez takarja a lényegi igazságot.

Persze kivételek mindig vannak, de az általános, túlnyomó részt igaz, állítások a fontosak.

Ideologizálgathatsz, ahogy akarsz.

Attól még, amit leírtam igaz.

Károlyi kormányának öt tagja a kommunista terror kormányának (népbiztosok tanácsa) túlnyomó része zsidó volt.

A háború befejeztekor nem álltak idegen csapatok Magyarország területén, Azok csak a Károlyi féle hazaárulás láttán lépték át a határokat.

A 18 októberében hatalomra jutott balos "banda" ugyanis első intézkedésként feloszlatta a hadsereget. A részeges Linder Bélát nevezték hadügyminiszternek. Miniszteri tárcájának a hadsereg fölbomlasztása volt az ára. Ő ki is jelentette: "Nem akarok katonákat látni!" És eldobáltatta a határon a fegyvereket, feloszlattatta a seregeket.
Aztán teljesen felesleges megállapodást kötöttek Belgrádban, ami megnyitotta az országot az idegen erők előtt. Úgy, hogy Károlyiék tudták, a közös parancsnokság előtte már megkötötte fegyverszünetet – számunkra is – Diazzal, az Antant megbízottjával és ez a szerződés Magyarország területét érintetlenül hagyta. E szerint nem léphetett ellenséges katona Magyarország földjére. Károlyiék csakis azért kötöttek utána külön megállapodást Belgrádban Franchet d'Esperay-al, hogy ővék legyen az itthoni propaganda előtt a "dicsőség" a fegyverszünet megkötéséért. Hogy ők tudják ezt bejelenteni. Franchet d'Esperay nem is értette, hogy miért jönnek. Aztán rájuk húzta a lepedőt: ha akarjátok, hát itt van. Ekkor nyitotta meg Károlyi az országhatárokat az idegen katonák előtt. Csakis a hatalomért tették.

Innen már "könnyen" vezetett az út Magyarország csehek, szerbek, románok általi megszállásáig, a kommunista terror 133 napjáig és az ország feldarabolásáig.

A trianoni tragédia origója az, hogy nekünk egy hazaáruló "balos" banda jutott a kritikus pillanatban.

Ez tény.

Akkor miről is beszélünk?

Kinek a bűne trianon?

Ők követték el a a hatalom megszerzése és megtartása érdekében az ország hadseregének feloszlatását, a környező népek és itteni nemzetiségek nyílttámogatását, még fegyverrel való ellátását is.

A baloldal bűne trianon:

A baloldal feloszlatta a hadsereget,
szétverte a csendőrséget,
bujtogatta és támogatta, fegyverrel is, a felkelő nemzetiségeket és a betörő ellenséget.

HAZAÁRULÓK.

A gyerekek persze az "Uz Bencét" szerették legjobban.

Viszont a "Néma küzdelem" trianon szempontjából is tanulságos.
A trianonhoz vezető előkészítő út, magyarnak maradás nehéz küzdelme.

Aha.

Ha behelyettesíted kertészt, mondjuk ifj. Hegedűssel, akkor a mondat ugyanígy megáll?

Pedig ő nem is a gyűlöletéről írt, pusztán csak arról, hogy a minket kirekesztőket, mi is rekesszük ki.

Aztán, hogy felháborodtatok!

Ez mi?
Ugye ez a bal-libsi értékítélet arról, hogy mit szabad és mit nem? A bal-nak mindent, a jobb-nak semmit.

Kertész nem rokonszenves.
Mint ember, biztosan nem.
A nyilatkozatai miatt.
Ugyanolyan, mint a bal-lib tábor túlnyomó része.

Ők sem rokonszenvesek.

Akkor mondjak véleményt valamiről, ha végigolvastam.

Jó kis csapda ez.

Ha olvasás nélkül mondok véleményt róla, akkor megalapozatlan a vélemény (jogosan), ha meg végig olvasom, akkor végig kellet olvasnom egy olyan könyvet, amit, amúgy nem akarnék.

Van sok más könyv, ami még elolvasásra vár előttem.
Pl. Wass Albert jó sok műve, Nyirő, Márai, Sütő A. stb.

Azonkívül, hogy magyar nyelven írt valamit, igazából úgy tűnik nem sok minden köti hozzánk.

Lehet, hogy csak számára egy isteni adomány volt, hogy magyar nyelven írhatott, egy véletlen "baleset folytán", mármint, hogy itt nőtt fel, magyarul is tanult, de ezen kívül semmi több.

A könyve pedig tudomásom szerint egy lapos iromány.
Csakis tárgyköre és az író származása miatt kapott nevezetes díjat.

Inkább olvassátok Tormay Cecile műveit. Különösen a "Bujdosó könyv"-et.

Mindegy, hogy utólag hogyan próbálja megideologizálni, a "nem" szavazatával kizárta őket.

Teljesen egyértelmű, hogy ezen tettükért pedig én is kizárom őket, a "nem"-el szavazókat az általam magyar nemzethez tartozók közül.

Ha megsértődnek és felháborodnak emiatt, ha nem.

Magyarellenes támadás Felvidéken
"Mit nézel te mongol, hun selejt?!"

A hétvégi III. Felvidéki Magyar Sziget fesztivállal egy időben ultrasoviniszta szlovák mozgalmak Nagysurány városában több száz fős magyarellenes tüntetést tartottak, majd három busszal mintegy 150-en megindultak a magyar rendezvény helyszínére.

Több szélsőségesen magyargyűlölő szlovák szervezet (http://morho.yw.sk, www.pospolitost.org, stb.) nyíltan uszított a magyar nemzetiségi fesztivál ellen. Az ultrasoviniszta szlovák mozgalmak ennek megfelelően Nagysurány városában a fesztivállal egy időben, május 26-án több száz fős magyarellenes tüntetést tartottak, majd három busszal mintegy 150-en megindultak a Felvidéki Magyar Sziget fesztivál helyszínére. Bár tucatnyi csapatszállító járművel érkezett ki a szlovák rendőrség, a különleges alakulatok és a titkosszolgálat, a szervezők információi szerint csupán két autóbuszt tartóztattak fel, mert azokban fegyvernek minősülő tárgyakat találtak. A harmadik autóbusznyi szlovák szélsőségest azonban továbbengedték.

A bejárat előtt azonban mintegy 20 rendező, akik feltűnő, narancssárga színű pólót viseltek, amelyen magyar és szlovák nyelven szerepelt a rendező felirat, tartóztatta fel a szlovák csoportot, akik végül a bejárattól néhány méterre álltak meg. Bár a támadók illegálisan támadtak meg egy törvényesen bejelentett rendezvényt, ezúttal a szlovák rendőri erők nem úgy jártak el, mint tavaly Komáromban, fordított esetben. Most nem vontak sorfalat a két szemben álló csoport közé, és nem verték szét gumibotokkal a törvénytelenül gyülekezőket. Intézkedés nélkül nézték, ahogy a szlovák csoport válogatott mocskolódással hergeli a rendezőgárdát és a kerítésen belül tartózkodó fesztivállátogatókat. A nagyrészt a Národny Odpor (Népi Ellenállás) nevű nyitrai szlovák huligánokból álló csoport a "Szlovákia a szlovákoké", "Magyarokat a Dunába", valamint ehhez hasonló jelszavakat skandáltak, illetve egyenként fordultak a velük mindvégig farkasszemet néző rendezőkre és sorban provokáltak őket "mit nézel te mongol-hun selejt" és hasonló, de durvább szitkozódásokkal.

Mindezek után pusztán azért nem folyt vér, mert a rendezők, önuralmat gyakorolva, nem reagáltak az uszító és súlyosan nemzetgyalázó mondatokra, hiszen tisztában voltak azzal, hogy talán éppen ez a szlovák hatalom szándéka: ha ugyanis véres összecsapásba torkollik a támadás, lesz végre indokuk betiltani egy törvényes keretek között működő, mindenféle szélsőségtől mentes, pusztán a magyar nemzeti identitás megőrzéséről szóló fesztivált - közölte Toroczkai László, a HVIM elnöke.

A szlovák csoport végül elhagyta a helyszínt, bár még egyszer, hajnalban megpróbáltak bejutni a tábor területére, de ezt akkor is sikerült megakadályozni. A szlovák rendőri és titkosszolgálati erők mindezt lehetővé tették, és sem a törvénytelen gyülekezés, sem a nagy nyilvánosság előtt elkövetett rasszista nemzetgyalázás, uszítás ellen nem léptek fel. Ehelyett viszont tucatnyi, állig felfegyverzett kommandós sétálgatott a fesztivál ideje alatt a táborban, illetve egy lőfegyverrel rendelkező civil ruhás férfi kamerával rögzítette a rendezőket és a vendégeket.

A súlyos incidens miatt az Európa jogi szakjogászokat felvonultató Nemzeti Jogvédő Alapítvány segítségét kéri a HVIM, a nemzetközi szervezetekhez és fórumokhoz, valamint a Külügyminisztériumhoz fordulnak jogorvoslatot kérve a rendőri mulasztások, illetve a rasszista, uszító támadás miatt, követelve a tettesek példás megbüntetését. Bizonyítékként több száz fénykép- és hangfelvétel szolgál, így nem lesz nehéz a törvénytelenség, illetve a támadók személyazonosságának megállapítása.

Idézet Tormay Cecile naplójából:

December 13-15. (1918)

Letöltöttem.

Reményik Sándor:

Nem nyugszunk bele!

Téli szél a tar gallyakat fújja
Mint az Isten égre tartott ujja
Mint megcsúfolt, kikacagott álom
Állunk egyedül a nagy világon.

Elvették s most véle nagyra vannak
Törött véres kardját a magyarnak.
De még minden nép a sírját ássa
Van szava, hogy világgá kiáltsa

Csak mi, csak mi ne verjük kebelünk
Csak mi, csak mi ne emeljük fel fejünk.
Tiporhatják szûz tiszta igazunk
Csak mi, csak mi ne hagyjuk el magunk.

De hirdessük gúzsba kötött kézzel
Sebes ajkkal, lázadó vérrel
Idézve menny, pokol hatalmait
Hogy béke nincs, hogy béke nincsen itt.

Kezünk bár nem pihen a kardvason
A szíveinkben nem lesz nyugalom.
Jöhetnek jövõ századok s megint
Csak felszakadnak régi sebeink.

E sebek és e fájdalom örök.
Ettõl vonaglik minden magyar rög
Ettõl vérez ki majd nyomunkba hág
Ettõl nem gyógyulnak az unokák.

Tátra erdõk ettõl zúgnak-búgnak
Ettõl reszket lelke minden zugnak
Puha szívek kõvé ettõl vállnak
Kemény kövek élõ szívként fájnak.

Amíg élünk ettõl fájunk, égünk
Sírban ettõl nem lesz pihenésünk
Ettõl szorul a kezünk ökölbe
Ettõl sír a gyermek anyaölben.

Fenyõmadár behavazott fákon
Száraz haraszt téli pusztaságon
A folyók, a fák, a füvek szelleme
Minden süvít, mi nem nyugszunk bele.

József Attila

Nem, Nem, Soha!

Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége
Nem lehet, nem soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fújni a Kárpátok felett!

Ha eljõ az idõ - a sírok nyílnak fel,
Ha eljõ az idõ - a magyar talpra kel,
Ha eljõ az idõ - erõs lesz karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

Majd nemes haraggal rohanunk elõre,
Vérkeresztet festünk majd a határkõre
És mindent letiprunk! - ez lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!

Bömbölve rohanunk majd, mint tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.

Lobogónk lobog, villámlik kardunk,
Fut a gaz elõlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! Vagy érte meghalunk.

A régi műegyetem kertjén vitt át az utam. Fekete volt a tájék az embertől. Fenn a Gólyavár nagytermében székelyek és Erdély magyarjai gyűltek össze. Az utcák ontották a tömeget. Rettenetes zsúfoltság lehetett odafenn. Megálltam a vasrács mellett és néztem az elhaladókat. Izgatott tisztek, székely katonák, szomorú gondterhelt emberek vonultak el. Földönfutók valamennyien. Figyeltem az arcukat. Mind magyarok! És ezekről írja a budapesti radikális sajtó, hogy ki kell lakoltatni őket, mert... nagy a lakásínség!
Elképzelhető-e, hogy angolokról, franciákról vagy olaszokról merné írni a sajtójuk ugyanezt? Elképzelhető-e, hogy saját országuk fővárosából utasítanák ki a szerencsétlen embereket, míg idegen fajú menekültek, akik rég haza mehettek volna, zavartalanul töltik meg évek óta a lakások ezreit. A háború első esztendejében az orosz invázió elöl menekülve futottak a galíciaiak kaftános karavánjai. Osztrák állampolgárok voltak, a magyar főváros mégis befogadta őket. Itt maradtak, meggazdagodtak. És most, mikor földönfutó magyarok jönnek, az úgynevezett magyar kormány budapesti sajtója ajtót mutat nekik.
Nagy csoport ember jött az Eszterházy utcán a kert felé. Jó külsejű, kopott ruházatú, úri emberek. Hivatalnokok lehettek, akik nem esküdtek fel a betörő oláhoknak vagy cseheknek. A szocialista Kunstadter-Kunfi népjóléti miniszternek egy kijelentése jut eszembe. Azt mondotta : "miután kisebb ország leszünk, nem leszünk abban a helyzetben, hogy a régi Magyarország nagy tisztviselő osztályát eltartsuk. Ezeknek Amerikában kell egzisztenciát keresniük". - Ide jutottunk! A bevándoroltak radikális sajtója a menekült magyarság kilakoltatását javasolja és népjóléti miniszterük kivándorlást ajánl az őslakó magyar értelmiségnek...
Hát nincs többé helyünk a tulajdon hazánkban? Ördögi gonosz játék folyik itt. A szavak kulcsok és felnyitják a sötét földalatti folyosókat, melyek aláaknázzák az országunkat. Károlyi kormányának hadügyminisztere azt mondta magyar hadseregünknek: nem akarok katonákat látni. A népjóléti miniszter azt mondja: vándoroljon ki a magyar értelmiség. A nemzetiségi miniszter elvesztegeti testvér nemzetiségeinket és átjátssza őket idegen népek jogara alá. A pénzügyminiszter azt mondja: nem akarok gazdag embert látni, olyan adókat vetek ki Magyarországon, amilyeneket a világhistória nem ismer. A miniszterelnök pedig azt mondja, hogy bárki is betör Magyarországba, apellálunk a világ művelt népeinek ítéletére, de fegyvert nem szegezünk ellenük. A szavak kulcsok, ki lehet velük nyitni a jövőt.

Ebben a pillanatban erdélyi diákok egy kis kocsit húztak a kert közepébe. Egy székely katona állt rajta és kikiáltotta, amit odafenn a teremben beszéltek.
- Fegyvert fogunk! A másfélezer éves székely függetlenségre esküszünk!
Nagy László huszárfőhadnagy, a székely zászlóalj nevében esküszik:
- Testünket-lelkünket a székely szabadságért!
- Elég volt a háborúból! - kiáltotta egy pesti pacifista. Dörömbölve dobták ki a teremből. Zúgó harag ömlött le mögötte a lépcsőn, aztán harsogva kiáltotta ezernyi hang az átkot: Verje meg az Isten, aki nem segíti a székelyek küzdelmét!
Felemeltem a fejemet. Úgy rémlett, most szólalt meg hosszú idő után újra a magyarok kínban hallgató városa. Székelyek adták a hangját. És a kertből felrivalgó éljen, mint egy zúgó nagy eskütevés ömlött szét az utcákon.

Kendőzetlen igazsága, a leleplezés, a kommunista forradalom hű bemutatása, az abban ténykedők cselekedetének ábrázolása nem maradt megtorlatlanul az érintettek részéről.

Tormay Cecile: Bujdosókönyv

Jean Tharaud, Jerôme Tharaud: Amikor Izrael a király
(Quand Israël est roi)

Zeidler Miklós: Egy Trianon-emlékkönyvre

Mert teret és tápot ad az alábbi gondolatmenetnek:

"Ha valamilyen tételt törvényileg kell védeni, akkor gyanús, hogy az önmagában nem állna meg a lábán.
A tiszta, tényekre alapozott érvelés nem állná meg önmagában a helyét, törvényileg kell megtámogatni.
Vagyis nagyon bűzlik itt valami. Tehát lehet, hogy nagy valószínűséggel Irving-nek igaza van."

Lesz egy kis időm, kigyűjtöm a címeket.

Károlyi kormányzásának mérlege
Károlyi kormánya mindenkit támogatott velünk szemben.

Károlyi kormánya milliókat adott az erdélyi románoknak és adott nekik magyar katonáktól elvett temérdek fegyvert is, míg a székelyeket és a magyarságot verejtékes rémületben fegyvertelenül hagyta az életére törő ellenség között.

Gyulafehérvárott a román nemzetgyűlésre, - mely önhatalmúlag kimondta Erdély és sok magyar vármegye elszakadását - Károlyi kormánya a gyűlésre utazók kényelmére, különvonatokat ajánlott fel.

A románoknak jutattott tömérdek pénzt és fegyvert, kénytelen volt bevallani a Károlyi kormánya is, mert Vlad, az erdélyi román gárdák vezére egy nyilatkozatában elszólta magát. A román Vlad, hogy erejét és hatalmát meglobogtassa, odavetette Erdély szerencsétlen magyar népének: "a román gárda a magyar kormánytól 10 millió koronát és ötvenötezer gyalogsági fegyvert kapott".
Károlyi kormánya a fegyvereket, melyeket a felbomlásában is hazáját védeni akaró frontkatonaság kezéből vett ki, a románoknak adta.

Saját fizetését viszont felemelte a Károlyi kormány. Ugye ismerősek az alábbiak?

November végi "helyzetleírás":
Azelőtt tizenkétezer korona volt egy miniszter fizetése. A Károlyi kormány (népkormány) miniszterei kétszázezer korona fizetést utaltak ki maguknak és hivatalba lépéskor előre felszedték valamennyit egész esztendőre....És egyre több lett a miniszter, a kormánybiztos. Már negyven államtitkár szaladgált Budapesten. Minden szocialista, kommunista újságíró legalább is államtitkár akart lenni.
Egy hónap alatt három milliárdot költött Károlyi kormánya. A legrosszabb háborús hónap másfél milliárdba került.
Nyargalt az ország az államcsődbe. Nagyon sokan vitték ki a pénzüket Svájcba...
És megkezdődtek a rekvirálások. Előbb ruha, élelmiszer, ezüst, ékszer...

Minden a tietek", - mondta Károlyi a szocialistáknak, kommunistáknak, radikálisoknak, cseheknek, románoknak, szerbeknek...

Ugye milyen ismerős az egész?
Kísérteties a hasonlóság.

És az a szörnyű, hogy az itteni kommunisták (és utódaik) összejátszanak a megszálló, kis-antant népekkel.

Magyarul? Biztos nem.

De itt nem is fizetett idegenvezetésről van szó. Itt a tanár nem magyarázhat a diákjának?
Csak mert magyar?

Itt magyarellenességről van szó.

Magyar turistákat vittek fogdába Pozsonyban

Magyar városnéző turistákat állított elő a szlovák rendőrség szombaton Pozsonyban, mert ismertette a csoport egyik tagja a többiekkkel a helyi nevezetességeket.

A szekszárdi Kelemen Endre Egészségügyi Szakközépiskola tanárai és diákjai szombaton a koronázó dómként ismert pozsonyi Szent Márton Székesegyházat tekintették meg, melynek tornyán a Szent Korona négy mázsás aranyozott másolatát Pozsony egyik régi jelképeként megőrizték, s melynek szentélyében Pázmány Péter is nyugszik. Egy ismeretlen személyazonosságú, szlovákul beszélő férfi, aki állítólag már az Óváros utcáin is inzultálta őket, két rendőr kíséretében utánuk ment a székesegyházba, ahonnan egyiküket elvezettette, amiért az a gyanú szerint tiltott iparűzést folytatott, amikor társainak ismereteket adott át a műemlék történelmi vonatkozásairól – számol be róla a távirati iroda.

Nem sokkal később, gyakorlatilag az első előállítással egyidejűleg egy másik, Győrből érkezett magyar csoport is ugyanígy járt. A csoport egyik tagját hasonló gyanú miatt egy másik járőrkocsiba tuszkolták be, egy harmadikat pedig azért állítottak elő, mert az ellenük panaszt emelő ismeretlen férfi azt állította, hogy a magyar városnéző a vita hevében meglökte őt. Riskó Nagy László, a pozsonyi magyar nagykövetség jogsegélyt nyújtó konzulja megerősítette a történteket.

Az előállított magyarokat a rendőrőrsön hosszan megvárakoztatták, majd fogdába zárták őket és a kihallgatási jegyzőkönyv nekik kijáró példányát csak a konzul közbenjárása nyomán kapták meg. A késő délutáni órákban a gyanúsítottakat elengedték, majd visszautaztak Magyarországra. A szlovák rendőrségen egyelőre nem született döntés, hogy vádat emelnek-e ellenük.

Szlovákiában néhány éve egy olyan jogszabály van hatályban, amely szigorúan Szlovákiában megszerzett szakképesítés birtokában engedélyezi az idegenvezetést. A külföldről Pozsonyba érkező városnézők az erre rendszeresített Pozsonyi Kulturális és Tájékoztató Szolgálat (BKIS) idegenvezetőit vehetik igénybe, akik a Magyarországról érkezett városnézők tapasztatai szerint magyar vonatkozásokban nem mindig felkészültek, vagy ha mégis, a város magyar történelmi vonatkozásairól nem mindegyikük tesz említést.

Én más politikai börtönbüntetésről nem hallottam Ausztriában.

Persze, ő egyértelműen politikai elítélt.
Hogy most ez ÁVH-s, vagy gestapo-s módszer lenne-e, azt nem tudom.

A régi jó "Kun-Kohn Bélás" módszereitekhez akartok visszatérni. És Szmuelly páncélvonatához.

Ti akartok visszatérni a régi jó ÁVH-s, Gestapo-s módszerekhez.

Ez tiszta beszéd volt.

Tudjuk mi ezt, hogy így gondolkodtok.
Hogy alig várjátok a lehetőséget, hogy visszatérhessetek a régi jó ÁVH-s, Gestapo-s módszereitekhez.

JÖN A KOMMUNISTA DIKTATÚRA, megint.
Ezt készítitek elő. Tudjuk.

Ez igaz.
Miért?
Mert az idegenlelkű maszop-szadesz van kormányon. Azért "nem tud" segíteni.
Mert nem akar.

"Én jobban tudom, mert pasaréti vagyok!"

Légy boldog ott, ahol vagy!

Ha valamiről nem tudsz, akkor nem tudsz vágyakozni sem utána.

Amúgy a jobboldaliak túlnyomó része úgy gondolja, hogy a "baloldal" szívesen alkalmazná a '89 előtti módszereket, ha tehetné.
És sajnos ez a félelem egyre erősebb.
Ezt erősítik a jogtalan és brutális tüntetésfeloszlatások, a politikai perek a jobbos újságírók ellen, a rendőrség balos politikai érdekből tett hatáskör-túllépései, stb.
Ezen utóbbi példák pedig bizonyítják, hogy sajnos valós a veszély.

De az igaz, hog a baloldalon messze nincs olyan magas szintű politikus, mint ő.

A baloldalon gyakorlatilag hazaárulók váltogatják a bűnözőket.

Olvasgass eg kicsit a dolgoknak utána.
Ajánlom Mesterházy Zsoltot, Barabási Lászlót, Varga Csabát.
Megtudhatsz mást is a magyarságról, a környező népek eredetéről. Rokonságunkról itt a környéken és szerte a világban.

2. Csallóköz, Mátyusföld és a keskeny dél-felvidéki csík is reális, majdnem egészen a mai ukrán határig. Beregszász és a határmenti sáv is.

3. A szoclib kormány támogatása nulla. Ugyanannyi fejkvóta kell nekik, minden magyarnak, mint a csonkaországiaknak.

A megszállt területek, pedig megszállt területek.
Lehet, hogy szerinted nem, de ez csak a te véleményed. Jellemzően az itteni "balos" táborra.
A határon túliak is megszállt területnek tartják. Beszélj velük, megtudhatod.

A 100-ból 95 a ti fixa ideátok, bizonyítékok nélkül.

Mi úgy gondoljuk, hogy a mai szlovákság tulnyomórészt az elszlávosodott magyarokból alakult ki nagyrészt. Nyelv és kultúraváltással.
Az erdélyi románság is legalább 2 milliónyi beolvadt magyart "tartalmaz". Az ugyanannyi cigányt.
Hasonlóan a Délvidéken a szerbek esetén.

Itt mindenhol volt magyar renegátok támadnak ránk.

De lépéseket teszünk a magyarság egységének megteremtesére:
1. Magyar állampolgárság minden magyarnak!
2. Területi önrendelkezés minden kárpát medencei magyar közösség számára. (Székelyföld, Dél-Felvidék, Beregszász és vidéke, Észak-Délvidék)
3. A magyar kultúra és oktatás magas szintű anyagi támogatása minden megszállt területen élő közösségben.

Az ittlakó idegenek hozzáállásáról beszéltem.
Azokról, akik azt hiszik, hogy a magyarok mindent az idegenektől kaptak.
Sajnos nem így van.
De szeretitek előszerettel hangoztatni.
Lelketek rajta.

Elhiszem, hogy te egy internacionalista "eurorégióban" vagy érdekelt. Mi nem.

Mint egy tisztelt ittlakó idegen előadta volt nem is olyan régen.
Aztán eltávozott egy másik országba.

Úgy látszik ez általános vélemény az ittlakó idegeneknél....

No mindegy.
Az árok tulsó partján vagytok...

No nézzük.

Igen.

Igaz, hogy nagyot változtak a nemzetiségi arányok trianon óta, köszönhetően a megszálló, rabló államok "honfoglaló" betelepítéseinek.

Tudom, hogy most kevéssé látszik valószínűnek, de MINDEN MEGVÁLTOZHAT.

Az erősebb kutya b@szik, ugye.

Saját alantas hatalmi céljaik érdekében a magyarság ellen fordulnak, nem törődve a katasztrófával amit okoznak, piti, kis célokért.

A román királyságnak alig volt a kezdetben fegyveres ereje. Először csak tapogatózó próbálkozásaik voltak a határokon való belépésre, majd, amikor látták, hogy nincs ellenállás, sőt semmi sincs, minden fegyveres erő, még a csendőrség is feloszlatva, akkor jöttek csak be és kezdték felfegyverezni és "besorozni" az erdélyi románságot.

Nohát ez a csúsztatás.

Károlyi körét annak idején szocialisták, szociáldemokraták, galileisták, kommunisták adták.
Ezekből álló balos csoportok nyomták maguk előtt, "álcaként" Károlyit.
Hasonlóan, mint ahogy a szadeszos kulcsfigurák maguk előtt tolják Kunczét. Dísznek és félrevezetésnek.

A félrecsúszott lelkületű, sérült, de rettentően hiú és hataloméhes Károlyinak pedig meegfelelt ez. Másképp jelentősebb politikus nem lehetett volna belőle, csakis ezen felforgató csoportok "díszeként".

Nincs semmi különlegesség már megint a véleménykülönbségünkben.
Te a balos tábor, balos eszméi alapján véded a balos tábor őskorszakának hibáit, mi pedig az árok tulsó oldaláról bíráljuk azt.
Neked nem esik jól, hogy van más vélemény is trianonról, mint az általad axiómatárként kezelt marxista középiskolai történelemkönyv.
Ez nagyon sajnálatos, de nem tudok csodálkozni rajta.

Az általad leírtak sajnos nem fedik a mi táborunk tagjai által feltárt igazságot. Persze jogod van védeni a saját álláspontodat. De azért egyre felhívnám a figyelmedet:
Nem cáfoltál egyetlen elemét sem egyik beírásomnak sem. A tényekkel nem vitatkoztál.
Akkor ez azt jelenti, hogy azok egytől egyig igazak, csak az összkép más szerinted, ugye?
No de akkor, csak nem tán a következtetések levonásában van a hiba.

Ezek pedig tények:
Károlyiék feloszlatták a hadsereget (A részleteket lásd a korábbi hozzászólásaimban.)
Felesleges és buta (hazaáruló) megállapodást kötöttek Belgrádban, amire valólyában nem is lett volna szükség.

"A vidéki csendőrséget, mely azelőtt nagyszerűen meg volt szervezve, feloszlatták, úgy hogy mindenfelé véres tragédiák játszódtak le.
...
Az összes határokon, a fegyverszüneti szerződés figyelmen kívül hagyásával, cseh, oláh és szerb csapatok tolakodtak be mind közelebb az ország szívéhez. Ellenállásról szó sem lehetett, mert hisz Károlyi, midőn hatalomra jutott, elrendelte az általános fegyverletételt. Hadügyminisztere pedig, Linder ezredes, kijelentette az eskütételre összegyűlt tisztek előtt: "Csakis a pacifizmusból születhetik egy új, győzedelmes világrend. Nem akarok többé katonát látni!" Természetes, hogy erre mindenki, aki csak tehette, otthagyta a katonaságot.

Károlyi mélyen gyűlölte az ezeréves Magyarországot.
A degenerált farkastorkú Károlyi Mihály, a gőgös, féktelenül hiú, romlott és tehetségtelen főúr nem tudott megbocsátani a sorsnak. A nyomorék irigy gyűlölete motiválta őt az erővel, az egészséggel, a sikerrel szemben.

Élére ált a balos mozgalmaknak, pártoknak, azoknak, melyek hazaáruló propagandamunkájukat már a háború utolsó hónapjaiban megkezdték Budapesten és a frontra küldött agitátorokkal.
Ez határozottan szervezetten zajlott. Ez nem balekség, ez szándékosság.
Károlyi pl. a lázító nyomtatványok szerkesztése idején sűrűn érintkezett a galileistákkal, sőt gyakran órákat töltött a kör helyiségében. Ugyanígy a többi mozgalom embereivel is sűrűn találkozott.
Magyarán szervezték a felbomlást, a hatalomátvételt.

Korábban 1917. őszén Károlyi Svájcban adatokat adott át a franciáknak a németek készülő offenzívájáról és szindikalistákkal és bolsevistákkal tárgyalt.
A nem sokkal később a cattarói öbölben fellázadt flotta (amit Horthy akkor levert) kapcsolatai Trockijhoz és Károlyihoz értek. (Két nekik szóló táviratot kaptak el)

A Károlyi palotában frontokról megszökött tisztek és katonák, rejtőztek, és szocialista, galielaista, stb. titkos összejövetelek zajlottak.

Károlyiék, hogy megteremtsék hatalmuk előfeltételét, a felbomlást, a nemzetiségi vidékeken agitátoraikkal a magyarokra uszítottak.
És a legszörnyűbb: titkos kapcsolatot tartott fenn az ellenséges oldal román, szerb vezetőivel és biztosította őket, hogy nem fognak ellene szegülni a magyar seregek, bármilyen gyenge erővel lépik át a határt.

Ugyanis azt tudni kell, a háború befejeztekor nem álltak idegen csapatok Magyarország területén, Azok csak a Károlyi féle hazaárulás láttán lépték át a határokat.

A 18 októberében hatalomra jutott balos "banda" ugyanis első intézkedésként feloszlatta a hadsereget. A részeges Linder Bélát nevezték hadügyminiszternek. Miniszteri tárcájának a hadsereg fölbomlasztása volt az ára. Ő ki is jelentette: "Nem akarok katonákat látni!" És eldobáltatta a határon a fegyvereket, feloszlattatta a seregeket.
Aztán teljesen felesleges megállapodást kötöttek Belgrádban, ami megnyitotta az országot az idegen erők előtt. Úgy, hogy Károlyiék tudták, a közös parancsnokság előtte már megkötötte fegyverszünetet – számunkra is – Diazzal, az Antant megbízottjával és ez a szerződés Magyarország területét érintetlenül hagyta. E szerint nem léphetett ellenséges katona Magyarország földjére. Károlyiék csakis azért kötöttek utána külön megállapodást Belgrádban Franchet d'Esperay-al, hogy ővék legyen az itthoni propaganda előtt a "dicsőség" a fegyverszünet megkötéséért. Hogy ők tudják ezt bejelenteni. Franchet d'Esperay nem is értette, hogy miért jönnek. Aztán rájuk húzta a lepedőt: ha akarjátok, hát itt van. Ekkor nyitotta meg Károlyi az országhatárokat az idegen katonák előtt. Csakis a hatalomért tették.

Innen már "könnyen" vezetett az út Magyarország csehek, szerbek, románok általi megszállásáig, a kommunista terror 133 napjáig és az ország feldarabolásáig.

A trianoni tragédia origója az, hogy nekünk egy hazaáruló "balos" banda jutott a kritikus pillanatban.