tíz órára a Gyorskocsi utcába voltam hivatalos, pótlólagos kihallgatásra. A rendőrség nagy diadalmasan bemutatott egy videófelvételt, amelyen látható a galád cselekedet, amint eldobok 1, azaz egy darab tojást Demszky Gábor irányába.

A láthatólag nem valami olcsó zsebkamerával készült felvételhez külön dizájnos DVD menüt szerkesztettek, és a felvétel megtekinthető lassítva is, miközben látványos effekttel megjelenik az arcképem egy külön négyzetben, és alá kiíródik az összes adatom, név, cím, személyi szám, lakcím, meg az, hogy én vagyok a Tomcat.

A DVD-n megtalálható volt még a Szent Korona Rádiónak a helyszínről adott telefonos tudósításom is. Melegen gratuláltam a BRFK munkatársainak a csúcstechnológiával elvégzett, példás bűnügyi felderítő munkához, és megkérdeztem, mikor várható, hogy mondjuk a Nyugati téren lebzselő cigánybandákat is ilyen hatékonyan megfigyeljék.

Erre nem kaptam választ, sem arra, hogy miért is bűncselekmény ez, amikor Demszky tortával dobálása nem volt az.

Most csoportos garázdasággal vagyok meggyanúsítva, mert állítólag egy tojás eldobása "kihívóan közösségellenes" magatartás, amely "alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást, riadalmat keltsen." Ezt elmondhatnánk Demszky beszédéről is, de mindegy.

A kihallgató nyomozó szemrehányást tett - persze nem személyes okból, hanem mert elő volt neki írva - hogy tartózkodási helyem nincs bejelentve a rendőrségnek, és így nem tudnak elővezetni, ha kell. Nem mondtam neki, hogy kit vezetgessen, mert én se személyeskedni mentem oda. Helyette jegyzőkönyvbe mondtam, hogy mivel nemrég hivatalos kormányjelentés ismerte el, hogy Magyarországon a rendőrség politikai befolyás alá került (és ez igaz is, mégpedig a Gönczöl-jelentés), ez olyan sokkot váltott ki bennem, hogy elfelejtettem a lakcímemet. Tessék az idézéseket anyámék címére küldeni.

Nem hivatalosan megtudtam azt is, hogy én vagyok Demszky megdobálásának ügyében az egyetlen gyanúsított. Na tessék, hát akkor rövidesen megint lehet majd küldeni a fagyipénzeket. Bár persze nevetséges lenne, ha tényleg elítélnének.

A Gyorskocsi utcai kapitányságról egyenesen a IX. kerületire mentem, mert délután egy órakor ott is látni kívántak.

A szájbavert zsidógyerek kalandjai ugyanis lassan véget érnek. Triceratops barátunknak sajnos semmit sem sikerült bizonyítania. Kár, pedig biztos nagy diadal lett volna egy "ostoba nácit" lecsukatni, és lett volna végre igazi zsidóverés Budapesten, nem csak amolyan képzeletbeli. Iratbetekintés történt, azaz lezárult az ügy, és megmutatták nekem az összes vallomást és egyéb bizonyítékot.

Megnéztem az orvosi látleletet, ezen valami olyasmi olvasható, hogy: "állítása szerint arcon ütötték", illetve "ajka megduzzadt." Ez minden. Aztán megnéztem az ő vallomását. A kis ravasz, ő is tudta, hogy amit művel, az hamis vád bűncselekménye, ezért a vallomásában soha nem mondta azt, hogy pl. "Tomcat megütött", vagy "Tomcat azt mondta nekem, hogy", hanem kínosan ügyelve a szavakra mindig így fogalmazott: "az általam Tomcatnek vélt férfi", és rendszeresen hangsúlyozta, hogy nem biztos benne, hogy én voltam. Ó, hát akkor most én vagy mégsem én?

Arra azonban már nem volt esze a kis kósernek, hogy a barátnőjét is beavassa. Az ugyanis azt nyilatkozta, hogy amikor Trychydts hazaért, "első mondata az volt, hogy Tomcat megvert," illetve kijelentette, hogy a pasija "azt mondta, tudja, ki verte meg, de nem mondhatja nyíltan." Hümm, hümm. De Triceratops a saját vallomásában is elszólta magát egyszer, hiszen állítása szerint azt kiáltotta a támadójának: "Tomcat, hagyjál már békén!" Na, akkor most tudta, ki támadta meg, vagy mégsem?

Érdekes ellentmondásba keveredik a barátnője is. Azt állítja, nem hallotta, amint Trychydts segítségért kiabál a kapualjban, sem más gyanús zajt. Azt azonban igen, amikor a földszinten becsapódott az üveges kapu. A negyedik emeleten laknak. Ennyit arról, hogy Balás Márk kiabált-e a lépcsőházban, és valóban végigdörömbölte-e az összes ajtót, ahogy a Népszabadságnak állította.

Aztán itt egy másik érdekesség. Barátnője azt állította, a verés előtt néhány órával beállított hozzájuk egy futár, és Trychydts-t kereste, majd megkérdezte, mikor jön haza. Erről a futárról pontos személyleírást adott. Elmondása szerint 190 centi magas, barna, göndör hajú. Leírta ruházatát is. Ezek után rábökött Blogadmin fényképére, hogy ő volt az. Igen, csakhogy Blogadmin alig 175 centis, rövid, fekete haja van, és egészen más ruházatban írta le őt Trychydts, mint kevéssel későbbi támadót.

A személyleírások máshol sem stimmeltek. A kihallgató nyomozó egy kihallgatás során megkérdezte a "sértettet", hogy miért adott más személyleírást a támadókról a Népszabadságnak, mint a rendőrségnek. Erre Balás barátunk sietve bizonygatni kezdte, hogy az a helyes, amit a rendőrségnek adott.

Naná, hogy bizonygatta, hiszen a hamis tanúzást büntetik, az újságnak hazudozást meg nem (legalábbis nem annyira). A többit majd a sajtóperben megbeszéljük... Az is érdekes, hogy miért csak akkor adott helyes személyleírást a második támadóról, miután a blogomon megtalálta és bizonyítékként beterjesztette Blogadmin fényképét.

Azt is állította a rendőrségnek, hogy az egyik földszinti lakó látott minket a ház előtt várakozni, de sajnos nem tudja megmondani, ki volt ez a lakó. Hát persze! Akkor honnan tudja, hogy látott minket? Később nagy nehezen előbányászott egy szomszédot tanúnak, de ő a vallomásában csak annyit tudott elmondani, hogy hallott a verekedésről, és olvasta a Népszabadságban is, hogy mi voltunk. Ez minden.

Más tanú nincs. Később majd megkérdezem a Népszabadságot, miért írták azt a cikkben, hogy "előkerültek tanúk is." Mire? És mi tartott ennyi ideig, három hónapig egy tanú felhajtásán, amikor a ház földszintjén összesen két lakás van?