Igazad van, átrakom saját topikomba, a SÖPREDÉK 1919-be!
http://forum.gondola.hu/cgi-bin/ultimatebb.cgi?ubb=get_topic&f=2&t=006752

Kaleb!

A te stílusod a sunyi megtévesztés, az alattomos félrevezetés, a történelemhamisítás, ugyanaz, mint a bolsik többségénél.

Ha ezt keményen kimondom, az durvaság?

Hogy csomagoljam, hogy most ismét ordasat hazudtál?

Mert Te is tudod, hogy épp úgy kezdődött, hogy a muszka idejött, mert unatkozott. Több mint 150 éven át terjeszkedni óhajtott. Ehhez csak Törökországot és Magyarországot(Monarchiát) kellett megsemmisítenie.[b]

Ki támadt Magyarországra 1849-ben?
Ki akart megfojtani bennünket a XX. sz elején?
A muszka testvéreid.

Az I.vh. és Trianon a muszka terjeszkedő politika eredménye. Az I.vh.egyértelmű muszka agresszió volt és kényszerű védekezés a mi részünkről.
Naponta kellett lesni, hogy mikor támad ránk, hogy úszítja ellenünk móc és rác bérgyilkosait.

Következetesen támogatja szomszédainkat 200 éve. Mindig a pánszláv és kisantantos ellenségeinket támogatta.
Mondj egyetlen ellenpéldát!

Fő szerepe volt a magyarellenes gyűrű létrehozásában.
1849-től átvette a tatár, a török, a német országpusztítók szerepét. Te ezt nem vetted észre a nagy eszeddel?

[b]A muszkák eddig négyszer törtek Magyarországra, te nem is tudsz a 4 inváziójukról?
1849, I. vh, 1944-45, 1956.

Több mint másfél millió magyart gyilkoltak le, hurcoltak el, mindig az ellenségeinket juttatva hatalomra. A Habsburgot, dicsőségeséket, rákosit, kádárt. Pánszláv-kisantantos ellenségeink megerősödését, végsősoron az ország felkoncolását is nekik köszönhetjük.
Végzetes volt 100 évvel ezelőtti megegyezésük a magyar koncról a franciákkal. Már akkor koncra vetettek bennünket.

45 után ők döntöttek Észak-Erdélyről, a Magyar Felvidékről, a bácskai és kárpátaljai 100 000 magyar legyilkolásáról.

Nyakunkba rakták a muszkavezető komcsikat, 45 évre gyarmatosítva az országot. Ismered Rosenfeldet, Csermaneket? Mire tartod őket? Sokra?

A negyedik véres támadása éppen 50 éve volt muszka testvéreidnek, vérbefojtották a II. forradalmunkat és szabadságharcunkat is!
Mindkettőt!!

Érted?

***

Magyarokat neveztek ki bünössé?
Mi támadtuk meg többször őket?

150 éve élethalálharcot, szerencsétlen védekezést folytatunk a muszka medve karmai között.

Ezt elhazudni, meghamisítani, kiforgatni -erről szól az egész sunyi történelemhamisításotok-, ez BŰNTETT.

Tudatosan félrevezetni egy egész népet, elvenni a történelmét, életerejét, -ezt csináljátok bolsizsidók!

Akasztani kellene érte!

Nem látod milyen sunyin forgatja ki a tényeket? A Gondolán nincs még egy ilyen hazug, allatomos ember.

Odavagy, hogy eljött ide és méltat a megtévesztő hazugságaira?

Nem tetszik, hogy nem a tuszikkal, hanem a magyar nép gyilkosaival foglalkozok?

Nagyon korlátolt, ostoba ember vagy.
Olvasd el a bolsik 1919-es rémtetteiről, -a dicsőséges 133 napjukról- a VÖRÖSKÖNYVET és Ruandában érezheted magad!

A kivégzések és a terrorcselekmények fõként Kun Béla, Pogány József és Landler Jenõ tudtával, és utasítására történtek.

Ha Romanelli alezredes, az olasz katonai misszió vezetõje tiltakozott a gyilkosságok és kivégzések miatt, ezt Kun a "belügyekbe való beavatkozásnak" minõsítette.

Tömeges kivégzéseknél az áldozat egyik szemét kiszúrták, s úgy kellett végignéznie társai kivégzését. Gyakran kihúzták az áldozat nyelvét, de sokszor elõfordult, hogy a kínlódó embernek felmetszették a hasát, és kihúzták a beleit.

Te mindent megfordítassz bolsizsidó?

Kosztolányi nem "beszélt ezt azt", hanem megörökítette az utókor számára, hogy mit beszéltek Kun Béláról, ugyanúgy mint Herczeg Ferenc vagy Kós Károly.

Kós Károly így emlékezik rá:

"Emlékszem, okos, szorgalmas, de rettentõen pökhendi zsidó fiú volt, osztálytársai átlag minden héten kegyetlenül elverték, de nem használt. Tanáraink sem szerették a kolozsvári Református Fõgimnáziumban, mert konfidens volt..." (Kós Károly: Hármaskönyv. Bukarest, 1969. 222.)

Kolozsvárról azért kellett eltûnnie, mert ellopta a munkásbiztosító betegsegélyezõ pénztárát.

Hogy tetszik kaleb sunyi, kígyószerű, elterelő demagógiája?

Úgy tudja felmenteni a sokszoros gyilkos Kohnt, hogy közben Horthyn, és Kun Miklóson is rúg jópárat. Milyen alapon állítja ezt a tömeggyilkost emberek mellé?

Erényei? Sinkó? ugyanmár! handabanda

Ahogy saját családtörténetét elegyíti Kohnékéval, ez is egy olcsó, közismert fogás a propagandában.
Elkápráztat a semmitmondó objektivitásával, hisz mindnyájan ismerjük Kaint és Abelt, ismerjük mi is a jó és rossz zsidókat. Becsülöm Kaleb családjának tisztes tagjait, gondolom ők lettek inkább az áldozatok.

Becsüljük a tisztességes magyar zsidóinkat, akik áldozatai voltak hitlernek és az ilyen kohn-samuely-rákosi-pethőfajtáknak egyaránt.

Becsüljük a debreceni, a nagyváradi, temesvári rabbit, Teller Edét, stb. stb., akik vállalták a kiállást a lefasisztázott magyarság mellett.

Nem becsüljük a kalebszerű sunyi Zoltayt, Landesmannt, stb, akik a kohn-ságvári-rákosi-kádár-pethő-vásárhelyi-kende-gyurcsány kultúrkört képviselik.

***

Kaleb épp az alapkérdésekre nem válaszol:

1.Sokéves bolsimosdatásaid után segíts kideríteni, hogy ezek a trianoni figurák, akik az elveszett perifériákról jöttek és vezérszerephez jutottak hazánkban, mint pl. Kohn, Rosenfeld, Vásárhelyi, Csermanek, D-209, stb. hogy tudtak ennyire magyartalanná, sőt nemzetellenessé válni?

2.Miért van az, hogy a magyar liberalizmus és bolsevizmus a környező országok NEMZETI elkötelezettségű hasonszőrűivel ellentétben nemzetgyűlölővé és idegenkiszolgálóvá vált?

Nagy eszével, kétségtelen műveltségével ezeket a kérdéseket mesterien kikerüli, ismét csak népe legalját igyekszik fényesíteni.

Kik azok a babarczybarátok, és mire adtak Kossuth-díjat egy gyalázkodó dilettánsnak?

Először arra gondoltam, így kezdem: Petrinek tulajdonképpen azzal telt az élete, hogy az ellenségeit, ellenfeleit gúnyolta, gyalázta, sokszor a blaszfémián is túlmenő, primitív nyegleséggel, ezért szerették őt, akik szerették, ezért tisztelték, akik tisztelték, s ezért kapott Kossuth-díjat azoktól, akiktől Kossuth-díjat kapott. Vagyis én itt tulajdonképpen azt teszem Perivel, amit ő csinált másokkal (lásd József Attilával még a halála pillanatában is). Ami pedig ugye már csípi az erősen forgatott petribarát, babarczybarát szemeket.

Gondoltam, így kezdem, de aztán rájöttem: igazságtalan volnék magammal szemben. Én ugyanis egyszerű mocskolódás helyett Petri konkrét mondatait, kijelentéseit szedtem ízekre. Tárgyszerűen.

A Beszélő-cikk szövegét elemeztem, szemben Petrivel, aki jobbára csak gyalázkodni (pl. Apokrif), vagy átkozódni (pl. Leonyid Iljics Brezsnyev emlékére) volt hajlandó, főként primer gyűlöletének kifejezésére, prosztó nyegléskedésre volt kapható annak idején.

Petri láthatóan gyönge ember volt. Bátorság, lelkierő, ugyanis ahhoz kell például, hogy az ember csöndben, méltósággal, mások öncélú („terapeutikus célzatú” gyalázása nélkül is szembe tudjon nézni a biológiai elnyomorodással.

Az igazi költő s az igazi ember ezt írta a halál pillanatában:

"Szép a tavasz és szép a nyár is,
de szebb az ősz s legszebb a tél,
annak, ki tűzhelyet, családot,
már végképp másoknak remél."

Míg a József Attila-díjas versfaragó ezt böfögte haldoklás közben József Attila verséről:

„Tehát miközben a politikai tartalmával vagy intenciójával már rég nem értek egyet, a gesztus, a kiállás, a toppantás még a maga infantilis idétlenségében is megkapó és hiteles.”

Ez a lényegi különbség a két ember között.

***

És hogy mi a különbség a két költő között?

Vegyük újra az Apokrif című verset, amelyet ugye nem haldokolva faragott a költő, amely nem „terapeutikus céllal készült”, hanem még virulensen, vagyis tulajdonképpen Petri teljes költői valóját minősíti.

Nem elemzem az alkotást, mint ahogyan az ember nem kezdi a kocsiút mentén puffadó állati tetemet boncolgatni zsebkésével, tudomásul veszi, hogy ott van a dög, odapenderült, és kikerüli, esetleg odébb lökdösi az útból.

Annyit elöljáróban: én az Apokrif című verset nem tartom a József Attila-i értelemben vett „A–műalkotás”-nak. Sietek leszögezni, nem azért irtózom tőle, merthogy blaszfémia volna, tudniillik nem az. Csupán szimpla hepciáskodásról van szó: Idenézzetek, én milyen egy tökös fickó vagyok, én még a templomban is merek egy nagyot szellenteni! Vesd össze: Idenézzetek, én mekkora egy vagány gyerek vagyok, én még a koszorús költőről is ki merem jelenteni, hogy buta volt, idétlen volt!

Vagyis ezért nem kivételesen rossz vers az Apokrif, miként azt tegnap itt egy dühödt apologéta állította heveny ótvartetűzések közepette, ezért illeszkedik szervesen a petriségbe, az együgyű módon gyalázkodó babarczyságba, mint olyanba.

Az Apokrif kicsit markánsabb megfogalmazása annak a hivalkodó hányavetiségnek, amely a liberalisták minden sorában, minden gesztusában föllelhető.

Csak el kell olvasni Babarczy vagy Vásárhelyi cikkeit, internetes hozzászólásait – mindegyikben ott van egy jellemző darabka az Apokrifból. A többi ótvartetűzőről, trágárkodóról már nem is beszélve; Petri műve az ő himnuszuk, az ő indulójuk.

És én ezért nem nyúlok mélyen a dologba, számomra ezért viszolyogtató a vers, s nem az istenkáromlás miatt. Engem ugyanis semmilyen személyes viszony (érzelem) nem köt a valláshoz; még csak ateista sem vagyok, nem vallom az isten létét, nem vallom az ellenkezőjét sem, nem érdekel az életnek ez a mozzanata, van sok minden más, amivel szívesebben foglalkozom. Vagyis nincs indulat bennem az istenkáromlással szemben, sőt még a „csúnya beszédnek” sem vagyok doktriner ellensége, bizonyság rá, hogy tegnap pl. az egyik műveletlen, szemforgató babarczybarát teljesen kiakadt az általam idézett Bereményi-sorokon (vö. Bródy: „valahol egy luftballon fönnakadt egy mondaton” ; s ez a bátor, amúgy a „fikanickjén” rendszeresen mocskolódó, trágárkodó álpurifikátor még kitilttatással is fenyegetődzött.

Ugyanakkor nemcsak idézetekben, hanem a magam kútfejéből véve is használok olykor argó szavakat, kifejezéseket. Tehát nem vagyok előítélettel.

Inkább a primitív nyegleség az, amely elborzaszt:

Zakatol a szentcsalád,
Isten tömi Máriát
...
– de így megmondtam a Marinak,
legalább tartsad a pofád...

Ebben ugye blaszfémia, illetve a vallásos hipokrízissel szembeállított „egészséges erotika” akarna lenni, ám csak bőgatyás bugrisság érződik előbüdösödni a Kossuth-díjas költő szájából.

Nézzük az igazi művész sorait (ez már „A–műalkotás” :

Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!

Ez az igazi apokrif (már ha a fogalom tartalmi részét nézzük)! Itt ugyanis arról van szó, hogy Jézus valójában nem isten, hanem egy ember csupán a sok közül, ugyanolyan csecsemő, akár a többi. Ha éhes, bömböl, „meg is kéne szoptatni már”, vagyis Jézusnak nincs égi gyámolítója, teljes egészében kiszolgáltatottja az anyjának, mint embernek. Merthogy Mária nem „szűzanya” (miként az Írásban áll), hanem „csupán” „boldogságos kismama”, húsvér halandó. Ráadásul áramütésszerű a versben a finom erotika, hiszen Mária azt is tudja, hogy a szoptatáshoz elő kell tárnia a kebleit, ezért „irul-pirul”, s ezért mondja végül a három idegen, szájtáti férfinak: Kedves három királyok, jóéjszakát kívánok!

Ez a költészet.

Az viszont, amit a zseniálisan Kossuth-díjas költő művel, nos, az okádék finoman szólva: „de így megmondtam a Marinak, legalább tartsad a pofád”.

***
Vagy vegyük Petri nevezetes átkozódását:

"Leonyid Iljics Brezsnyev emlékére

Felfordult a ferdeajkú vén trotty,
az orosz-magyar monarchiának kezd vége lenni.
Jaru és Csau, a két rossz arcú temetőőr,
Kelet-Európa csődtömeggondnokai,
latolgatják, hogy lesz-e borravaló.
Szuszognak, piszmognak a koszorúkkal.
Fülelnek: tán már lövik is az üdvöt.

Mindenesetre: halott.
Nem veszi elő többé
a húgyfoltos sliccből a Nagy Októberit."

Természetesen ezúttal sem elemezni akarok (undorodnék a mű bensejéhez nyúlni), csupán néhány megjegyzéssel igyekszem bizonyítani, hogy ez sem „A–műalkotás”.

Mindenekelőtt ugye alaptétel: nem zsidózunk, nem cigányozunk, nem szőkenőzünk és nem véntrottyozunk. Ez utóbbit már csak azért se, mert mindenki életében eljöhet a pillanat, amikor ferdeajkú vén trottyá rohad, s aztán nyüszítve várja a Beszélő hülye „terapeutáit”.

Előtte viszont, amíg azt hiszi a jámbor, hogy ő örökké fog élni, amíg azt hiszi a gondolattalan, hogy az ő ajka nem ferdülhet el a halál előtt térdepelve, addig ugye igen-igen nagy a hangja.

Másodszor: az „orosz-magyar monarchia”. Ilyesmi nem létezett soha. Ez egyszerűen sületlenség, Petri azért írta, mert jobb kifejezés nem jutott eszébe (nem az eszéért szerették).

Harmadszor: nem „Jaru és Csau” voltak Kelet-Európa csődgondnokai, sőt ellenkezőleg. A csődgondnok a Szovjetunió volt, „Csau”-nak csak formális köze lehetett a dologhoz, már amennyiben a bukaresti árelv Bukarestben parafáltatott.

A temetőőr pedig nem csődgondnok, még akkor se, ha megerőszakoljuk az Észt, s így a temetőt, mint csődtömeget fogjuk föl, ti. a csődgondnok akkor is a temetkezési vállalat (annak igazgatója).

Negyedszer: „Jaru és Csau” nem azt latolgatták egy kurzusváltás előtt, hogy lesz-e borravaló (egyébként miért is lenne?), hanem azt, hogy megmarad-e a hatalmi pozíciójuk (vs. az életük) a váltás után is. „Csau” élete végül odalett, úgy lőtték le, mint egy kutyát – ezt persze a költő még nem tudhatta, ám amit írt, akkor is baromság.

-ha a „Fülelnek: tán már lövik is az üdvöt” sornak költői értéket, látomást tulajdonítanánk (lásd „Csau” lelövetését), akkor ez a sor ütné a „borravaló” kifejezést. Így értelemszerűen egyiknek sincs költői értéke.

Ötödször. Arról már írtam, hogy nem a sliccből, hanem a gatyából vesszük elő a Nagy Októberit, mégpedig a sliccen keresztül horribile dictu, míg arról, hogy egy a Beszélő által terapeutizált Kossuth-díjasan zseniális költőnek milyenné válik a gatyája két infúzióbekötés között, a nővérkék tudnának mesélni minden bizonnyal, vagyis itt az infantilis hőzöngés megint csak több mint költőietlen: szégyenletes.

Hatodszor: minimális történelemtudással belátható, hogy a „Nagy Októberinek”, illetve az „orosz-magyar monarchiának” semmi közük egymáshoz. A „Nagy Októberi” ugye az 1917-es bolsevik puccs akarna lenni, amelynek a „végcélja” a „permanens forradalom” volt, s amely főként Trockij nevéhez köthető. Trockij és Lenin világforradalmi törekvésével szögesen állt szemben a forradalom nacionalizálása, „enteriörizálása”, vagyis a nagyorosz birodalom, a monarchia kiépítése, ami pedig főként Sztálin, illetve Brezsnyev nevével fémjelezhető (Brezsnyev-doktrína). Ilyen értelemben a birodalmi-doktriner Brezsnyevnek semmi köze az októberi fordulathoz.

Petri verse tehát csupán egy szimpla (ráadásul dilettáns) átkozódás. Nagyjából ez a tartalma: Navégre má’, megdöglött ez az ótvar tetü, hogy legyen néki nehéz a föld! Ennyi van benne tartalmilag, a többi képzavar és egyéb idiotizmus. Vagyis: „nem A–műalkotás”.

Méltó a liberalista, babarczybarát Kossuth-díjra.

Merthogy az „A–műalkotás”, az igazán költői átkozódás pl. így fest:

"Váljon szénájuk szalmává,
rege, róka, ejtem,
tányér tészta piócává,
rege, róka, ejtem.
Láng legyen kecskéjük szarva,
rege, róka, ejtem,
böködjön a paplanukba!
Rege, róka, ejtem"

Na de hát, hogy valaki ilyet tudjon írni, arra születni kell. Születni, és nem beleszületni. Beleszületni a jóba lehet, ízléstelen, elvtelen barátok közé, abba például, hogy valakinek a „kénye végett” egy kulturális folyóiratot „terapeutázó” kedves nővérré züllesszenek le intellektuálisan.

Amiért pedig ugye semmi szégyellnivaló nincs ebben a paranoid országban.

Végezetül nem bezzegni akarok, csupán az ellenpélda kedvéért említem, hogy a Vásárhelyi Mária által holtában is gyalázott (értsd: nekrológban buzerált) Eörsi István csont soványan (miután „Leukémia asszony” kiszívott belőle minden nedvet) így búcsúzott az élettől a televízióban: "Igaza volt József Attilának. Én a szívemre vettem a nyomorultak, a kiszolgáltatottak sorsát, a vállamra venni nem voltam bolond. Ma már másként csinálnám."

Így is lehet József Attila nevével az ajkakon haldokolni.

Nem Vásárhelyi módra!

Vásárhelyi Mária nemrég még igen aktívan fórumozott. Olyan cirka féléve, röpke néhány hét leforgása alatt – megszámoltam – kilencszer bírta leírni, hogy "Ein Gespenst az index garázdájaként szenvtelenül, harag nélkül, de irgalmatlanul vert aggastyánt, kisgyermeket vagy éppen terhes anyát."

Történt viszont, hogy időközben elolvastuk ÉS-beli Eörsi-nekrológját. Az áll a méltató cikkben, hogy Vásárhelyi szerint a halott annak idején igazságtalanul bántotta, sértegette a barátait. Ez áll a nekrológban. A kérdésem: mikor sértegetett, hol sértegetett és kit sértegetett Eörsi oly gyalázatos módon, hogy ezt épp a halála napjaiban kellett a szemére hányni? Kérdés volt még az is, hogy Vásárhelyi régebben is ily bátor volt-e Eörsivel szemben, vagy csak a halott Eörsi a legjobb Eörsi neki a vitára.

Ezek voltak a kérdéseim. Vásárhelyi Mária pedig lapít. Azt demonstrálja, hogy ő valóban csak a halottakkal mer vitázni. A halott nem beszél vissza. Vásárhelyi úgy nyomja le a halottat frappáns érveivel, hogy az még a feltámadás napján se tér majd magához.

Most viszont lapít. Csak a badigárdjai buzgolkodnak, ők érvelnek helyette az interneten. Az egyik badigárdnak az a válasza a kérdésekre, hogy Vásárhelyi „tisztes, kétgyermekes családanya, aki nem jár sarki kocsmákba”.

Világos. Nem jár kocsmákba. Helyette az irodalmi hetilapból csinál halott gyalázó hányadékkal teli, bűzös kocsmát.

Amúgy az se rossz.

Hát nagyjából ez volna a válasz szorgos homo interneticusom sajnálkozó öndefiníciójára.

*

Lapzártakor érkezett az újabb badigárd-érv: „Az ő morálja morálabb morál, mint a te vagy az én morálom. És még egy szép, rózsaszínű szalagocska is van rajta.”

Hát akkor megmondom. A szalagra rá van írva a lényegi különbség, ami így hangzik: Babarczy még él. Ő bármikor válaszolhat bármire, ráadásul minden téren helyzeti előnyben van velem szemben, hiszen ő „interiorizált” stb.

És a tisztes családanya is él. Ugyan nem jár sarki kocsmákba, de az interneten bármikor megszólalhat. Míg a kedvenc vitapartnere halott. Ez a különbség itt morál és morál között.

Hát, vitéz egy társaság, nem mondom. Bátrak, halott rugdosók, ami belefér. És még humoruk is van hozzá. „Rózsaszín szalagocska”. Beszarás, annyira kacagtató.

Számítok a szakértelmedre.

Sokéves kommunistamosdatásod helyett segits kideríteni, hogy ezek a trianoni figurák, akik az elveszett perifériákról jöttek és vezérszerepre jutottak, mint pl. Kohn, Rosenfeld, Vásárhelyi, Csermanek, stb. hogy tudtak ennyire magyartalanná, néha nemzetellenessé válni?

Miért van az, hogy a magyar liberalizmus és bosevizmus a környező országok NEMZETI elkötelezettségű hasonszőrűivel ellentétben nemzetgyűlölővé, idegenkiszolgálóvá vált?

Hitelesebb lennél és elfogadnálak, ha nemcsak a rokonaidat gázosító Hitlert fújnád állandóan, hanem a legalább annyi embert elpusztító Stalint és magyarországi bérgyilkosait is.

Miért gondolod, hogy az én rokonaim, és a sokszázezer magyar, akiket a ti eszméitek Hitlerjei öltek meg, nem érdemlik meg ugyanazt a gyűlöletet, amivel ti vagytok Hitler iránt?

Gazemberség, ha mentegeted a liberálbosi szenteket, akik ugyanazt művelték, mint Hitler, és az igazság szócsövének nyilvánítod a helyi propagandapravdátokat.

Ez bicskanyitogató!

Még ha az itteni ostoba liberófidesznyikek elolvadnak is a dumádtól.

Kétségtelen, hogy nagy tudású, felkészült provokátor vagy.

Csak gazemberségre használod!

Kaleb a sunyiságával akaszt ki, ahogy állandóan -hol rejtve, hol nyiltan- favorizálja a liberobolsikat.

Csúsztat, támad, hazudik és mar folyamatosan, mint a vipera,
ti meg itt bájcsevegtek vele.

Mindennap hazudik a mocskos igényeiteknek, hamisításaitoknak és lopásaitoknak megfelelően.

Milyen alapon veszed te a szádra Széchenyi, Eötvös, Petőfi, Ady, Szabó Dezső, József Attila, Illyés Gyula nevét te senkiházi, mások vérét szívó pondró?

Maradj a saját dicsőséges hőseiteknél: Leninnél, Kohnbélánál, Samuelynél,Klein-Korvinnál, Ságvárinál, RóthManónál, Csermaneknél, a Pufajkásnál, az Ügynöknél és a jelenlegi hazug Lopcsenkónál.

Eddig tart a ti dicsőségetek!

A többit csak lopni próbálod ösztöneiteknek megfelelően.

A te szentjeid: Sztalin és a hozzá seggnyalni kirohangászó Rosenfeld és Csermanek tán egy fikarcnyival is különbek voltak náluk?

Hogy lehet valaki ilyen korlátolt és hazugságfüggő, mint te? Magadra nem vonatkoztatod a bölcseletedet?

Csak a megszokásod, megrögzöttséged teszi, hogy a néphazugságot szereted?

Annyi szűklátókörről árulkodó ostobaságot, félrevezetést és tudatos hazudozást amit a balliberális propaganda csinál te normális szövegnek vagy képes értelmezni?

Mert folytonosságot jelent az életedben az a manipuláló régi íz? Van pofád a MN újságíróit megvádolni azzal, amit épp eszmetársaid és te követtek el?