Azért irtam ide, mert ha jól látom a topik cime, "verseim"

Köszönöm, hogy figyelmeztetett értetlenségemre igaza van.

1.
Midőn tavasz napja ragyog fenn az égen,
Bort és forró ajkat nyujt felém a szépem, –
Nevezzen akárki hitetlen kutyának,
Ha az Éden akkor eszembe jut 2.
Karaván az élet s az útja gyötrelem,
halad. – pohárnok, híven velem,
Töltsd meg a kupámat borával
S a közelgő hajnalt ne jelentsed nekem!

3.
Egek sólyomként szárnyaltam,
Hogy az emberi sors könyvét elragadjam...
Ám ami bennem él, nem érti azt senki
S nem lelem az ajtót, mit balgán otthagytam...

4.
Rozzant csapszék csupán ez a tágas világ,
Éj és nappal őrzi két keskeny ajtaját;
Benn dáridó zajlik, a kocsma kedvre hív:
Alatta csont porlad, künn a sakál kiált.

5.
Barátaim, akikkel a Lét borát ittam,
Elhagytak már régen. Ők kifogtak rajtam;
A Halál kinyujtá a kezét feléjük,
A kupát és elmentek halkan.

6.
Végítélet napján, ha majd felkél a holt,
Megleli ismét, mi sírjában vele volt;
Ha igaz ez, akkor temessetek mellém
Szép fiatal lányt és édes sirázi bort!

7.
hasad és a kocsma már nyitva áll,
Hang szól: Hívek, az idő tovaszáll!
Oly gyorsan fogy az Élet kelyhe,
S a végső pohárban bús Halál ürme vár!

8.
Khajjám a bölcseség sátrát soká varrta,
Kínok tüze mégis perzselte alatta;
Élte fonalát már eltépte a És bukott adósként a Kufár eladta...

9.
Mégis visszajöttél, ó elveszett lélek!
Neved elfeledték, rólad nem beszélnek,
Pata lett körmödből, füled nőtt,... füled nőtt,
Szakállad pedig most hátul int a szélnek!

10.
Az Égi Kerék, mely bámulatba Varázslámpa csak, mely még titkot se rejt:
Napunk a mécs benne, a világ az ernyő,
Táncot árnyak gyanánt minden rajta lejt.

A 9.Rubáík kedvencem az eltünt és megkerült barátaimnak:-))

A borissza Omar Khajjám az egyik legnagyobb perzsa költô. Rubáit sokan sok nyelvre forditották le.

De hiszen Pendragon kedves ismered.

ORSZÁGHÁZA

A hazának nincsen háza,
Mert fiainak
Nem hazája;
Büszke fajnak
Küzdő pálya,
Melyen az magát rongálja,
Kincsnek, vérnek rosz gazdája.
És oh szégyen! roszra, jóra
Még szavazni jár dobszóra.
Ura s rabja millióknak
Kik gyülölnek és dacolnak;
Zsarnok, szolga egy személyben
Ki magával sincs ékében.
S vaseszével
Jégszivével
Fölmerűl a külfaj árja,
A meleg vért általjárja,
És a nemzet áll fagyottan
Tompa, zsibbadt fájdalomban.
Nincsen egy szó
Összehangzó
Honfiaknak ajakáról,
Nincsen egy tett
Az eggyé lett
Nemzet élete fájáról.

A hazának nincsen háza. Mért?
Volt idő, midőn nevére
Fölkelének, s amit kére
Nem keresvén cifra szóban,
Ami a szív legmélyén van,
Adtak drága bért,
Adtak érte vért.
Most midőn leszállt a béke
S a vérontó harcnak vége,
S a hazának,
Mint anyának,
Aki gyermekei körében
Áll ragyogva örömében,
Földerűlne boldog napja:
Most fejét szenny s gyász takarja.

Földön futva,
Bujdokolva,
Mint hivatlan vendég száll be
A szegény s kaján telekbe,
Hol nevét rút ferditésben
Ismerik csak átokképen.
Neve: szolgálj és ne láss bért.
Neve: adj pénzt és ne tudd mért.
Neve: halj meg más javáért.
Neve szégyen, neve átok:
Ezzé lett magyar hazátok.

Engem már régóta megkönnyeztet ennek a versnek emberi tartalma.

Pedig csak egy muzsikás boltos vagyok, a zenei világban.

Paavo gazda
Fent a saarijärvi ősvadonban
élt fagyos tanyáján Paavo gazda.
Küszködött, égett kezén a munka,
ám az Úrtól várt földjére áldást.
Gyermekével s asszonyával élt ott,
kínnal szerzett gyér sovány-kenyéren,
árkot ásott, szántott és vetett s várt.
Megjött a tavasz, a hó elolvadt
s hólé elsodorta fél vetését;
jött a nyár, jégzáporok zuhogtak
s a ringó vetés felét lezúzták;
ősz jött s elfagyott, mi megmaradt még.
Haját tépve jajgatott az asszony:
„Paavo, Paavo, átokvert öreg te,
koldusbot vár: elhagyott az Isten:
rossz koldulni, - éhenhalni szörnyűbb”.
Paavo, kézenfogva asszonyát, szólt:
„Megpróbál, de el nem hágy az Isten.
Felerész fakérget tégy a lisztbe,
én ezentúl még több árkot ások,
ám az Úrtól várom majd az áldást”.
Felerész kéreg sült a kenyérbe,
kétszer annyi árkot vájt a gazda,
juha árán vett rozsot, vetett s várt.
Megjött a tavasz, a hó elolvadt
s megmaradt: vetés és porhanyó föld;
jött a nyár, jégzáporok zuhogott
s a ringó vetés felét lezúzták;
ősz jött s elfagyott, mi megmaradt még.
Haját tépve jajgatott az asszony:
„Paavo, Paavo, átokvert öreg te,
haljunk meg, hisz elhagyott az Isten!
Rossz meghalni, ámde élni szörnyűbb”.
Paavo, kézenfogva asszonyát szólt:
„Megpróbál, de el nem hágy az Isten.
Kétszer annyi kérget tégy a lisztbe,
én meg duplaszéles árkot ások,
ám az Úrtól várom majd az áldást”.
Kétszeres kéreg sült a kenyérbe,
duplaszéles árkot vájt a gazda,
marha árán vett rozsot, vetett s várt.
Megjött a tavasz, csordult a hólé
s ár nem vitt el sem vetést, se földet;
jött a nyár, jégzáporok zuhogtak
s a ringó vetést le nem tiporták;
ősz jött, ám a fagy távol maradt és
sarlót várt a hullámzó arany-dísz.
Paavo gazda térdre rogyva mondta:
„Megpróbál, de el nem hágy az Isten”.
Térdrehullt az asszony is, míg így szólt:
„Megpróbál, de el nem hágy az Isten”.
Agg társához szólt szelíd mosollyal:
„Paavo, Paavo, kapj sarlóra vígan,
felvirradtunk boldogabb napokra,
sutba dobjuk most már a fakérget
s étkünk tiszta rozsból sült kenyér lesz”.
Paavo, kézenfogva, asszonyát, szólt:
„Asszony, asszony, elbuknánk a próbán,
éhező testvért ha cserben hagynánk:
Felerész kérget süss a kenyérbe:
elfagyott a szomszédunk vetése!”

Elkapott a fôfájás, mert fiatal emberek zudultak be a kis zeneboltomba, hogy KISS együttest akarnak hallgatni. Tudja, azok aki kinyújtják a festet nyelvüket.-)))

Nagy keresgélésemben elkapott - na nem a korom miatt - a feledékenység.
Valahol a pinecébe meg is találtam porosodva egy csomag régi nagy lemezüket -tudja olyan nagy-nagy kerek müanyag volt.-))

Szégyenemben, elfeledém, hogy elküldjem a La Strada film muzsikájának a videóját.-((

Zeneileg, tartalmilag, szinészileg a háború utáni rendezôi generáció egyik legnagyobb filmjének, Fellini La Strada filmzenéjét hallgassátok meg.

A távoli Szive Hölgye kedves Pendragon is elfelejti mérgét, ha hallgatja a újból a kettôjük zenéjét.

A zenebolt tulajdonos , a szép muzsikák gyûjtôje.

Talán szerette ezt az Karády számot a Szive Hölgye.
Kicsit akadozik a felvétel, de tagadhatatlanul szivetdobogtató.-))
http://www.indavideo.hu/video/Karady_Katalin_A_szivem_megdobban

Végleg bezárt a zenebolt mára, de a fülekbe bennemaradnak a dallamok, szövegek. Talán szép régi emlékek is, amit biztosan nem, feleljt el a Hölgy sem, ott messzi távol.-)))

Itt küldöm a legjobb elöadoval Kovács Erzsivel. Kicsit akadozik de a Szive Hölgye érzi az elmaradt ackordokat.-) is.

Nagyon szép a dal,szép emlékei lehetnek a Hölgynek is.-))
http://www.indavideo.hu/video/Kovacs_Erzsi_-A_Donath_Uti_Orgonak?action=video_site&video_title=Kovacs_Erzsi_-A_Donath_Uti_Orgonak%3Ftoken%3D3ee01eea36b07fca85a83fd5d8a9e20d

Biztosan volt sok szép közösen szeretett daluk is azok is hátva megtalálhatók.-))

Tévesen, irtam be a dalokat, nem ezeket kerested.-)))

Megnéztem minden Fényes zenei oldalt amit ismertem és nem találtam rá arra, amit kerestél.-((((

Gondolom aki a Szived Hölgye, az ismeri és nem felejtette el a dalt.

De miért akarna fejbevágni Téged?.-)))