Hogy merre lehet menekülni, azt nem tudom. De a bajok oka nagyjából az, hogy létezett egy bizonyos tudományos életszemlélet, ami még a XX. sz. elején is elég jól eligazította az embereket. És ezen föllelkesülve a nyugati társadalom kivégezte a keresztény hitet, illetve mindenféle vallásosságot.
Most egy évszázaddal később a világ annyira bonyolult, hogy a tudomány már nem tudja megmagyarázni. Egy egyszerű tudományos hírről nem lehet eldönteni, hogy igaz-e, vagy tévedés, vagy hazugság. Nem tudni, hogy a vaj károsabb-e, vagy a margarin, hogy a disznózsír, vagy az étolaj, hogy mi a rákkeltő és mi nem, hogy a rengeteg csodagyógyszerből melyik használ (vagy használ-e egyáltalán valamelyik). A keresztény hitnek nagyon rossz híre van, a templomba járó emberre úgy néznek, mint a hülyegyerekre, a tudomány meg vagy van, vagy nincs, de az egyszerű emberhez nem jut el. Nem csoda, hogy ilyen környezetben terjednek a szekták, a babonák, az ezotéria, az asztrológia, az újpogányság, a devianciák, a kábítószer, meg még ki tudja, mi.
Közben aki vallásos maradt - azaz pl. a mohamedánok - elfoglalják Európát.

Mert az a nagy helyzet, hogy bár ez még az 1900-as évek környékén nem látszott, de a világ túl bonyolult ahhoz, hogy az ember megismerje. Az agyunk kapacitása véges. Véges számú neuronból és szinapszisból áll, amin véges számú ingerület tud végigfutni. A gondolatok ingerületek, olyanok, mint a pavlovi reflex, csak kicsit bonyolultabbak, de azokból is csak véges számú tud lenni (véges idő alatt). Már csak az a kérdés, hogy ez a véges számú gondolat képes-e leírni a világot. Mostanában úgy tűnik, hogy nem.
Az 1900-as évek környéke lehetett az az utolsó pillanat, amikor még egy zseniális elme eljuthatott a polihisztorságig. Azóta annyit fejlődtek a tudományok, hogy már egy-egy szakterületet sem képes átlátni még a zseni sem, nemhogy a jó képességű szakbarbárok. Én így szakbarbárként azt veszem észre, hogy már néhány éve hanyatlik a tudományos fejlődés. Egy-egy terület eredményei a szűk szakterületen kívül máshova nem jutnak el, mert a tudósoknak sem idejük, sem kedvük nincs foglalkozni a saját területükön kívül mással.
Végül is nem kell nekem ezt ragozni, azt hiszem hihető az, hogy előbb-utóbb olyan mennyiségű emberi tudás és tapasztalat halmozódik föl, amit a tudósok összessége sem fog tudni kezelni. Azaz hiába fogunk sokmindent tudni, mégis maradnak majd alapvető és fontos kérdések, amit nem fogunk tudni.
Még nagyobb baj, hogy a tudomány továbbra sem képes semmit mondani azzal kapcsolatban, hogy hogyan éljünk. A társadalom és a társadalmak növekvő sebességgel változnak (mint minden más az életben), a modern élet egyre bonyolultabb, és mi emberek egyre kevésbé értjük. Ráadásul az emberiség a globalizációval és a távolságok eltűnésével lassan a plazma állapotot közelíti, azaz mindenki mindenkire hatással van. Lassan olyan bonyolult és összetett lesz az emberiség, mint a földi időjárás, és pont ugyanannyira nem fogjuk tudni megjósolni.
Ha maradunk az időjárásos hasonlatnál, akkor az látszik, hogy 1 hétnél tovább előre jelezni akárcsak a felhőzetet, vagy azt, hogy lesz-e csapadék, ma lehetetlennek tűnik (azzal együtt, hogy tudjuk, hogy a számítási kapacitás is exponálisan növekszik). Tegyük föl, hogy tudjuk, hogy 10 napnál többet előrejelezni soha nem leszünk képesek. Viszont mondjuk a vallás olyan dolog, ami hosszú távú előrejelzést ad, csak nem túl pontos. És hogy bonyolítsuk a helyzetet, a vallásos előrejelzés néha ütközik a meteorológiaival. Nos ilyenkor mit tegyünk? Már persze ha érdekel az időjárás.