Hiszen miért is kéne „rendíthetetlennek lenni a téren, vagy akár a sztrájkban”, ha itt dübörög a jólét, s nincsen szegénység, nincs nyomor, nincs a magyar munkaerő végletes kisarcolása?

Sietve elterelné siránkozássá és az éhezés vagy nem éhezés parttalan s meddő vitájává tenné, a kimondott és vitathatatlan igazságot.

Az idegenek, ő maga is, akik a szocialisták és szdsz-sek népszabadságos szekerét tolják, nekik szurkolnak, keveslik a magyar nép, a még megmaradt dolgozók szenvedését és terheit. Azt szeretné, sipoly és bandája, hogy úgy éhezzen a magyar, mint uralmuk idején, az ukrán paraszt, vagy a brezsnyevi idők elnyomottjai.

Nem elég még nekik a padlásseprés, nem elég, az önálló gazda állandó szorítása, minden életfunkciójának, megint csak az idegenekre, EU törvényeire hivatkozva, ellenőrzése.

Azt szeretnék, éhezzen, fázzon, ez a szocialista párt és szdsz programja. Ez a jövő, karvaly ildikó szemével. Ezt kívánja, ezt várja, ezt kell megértenie, a még nem eléggé érett lakosságnak.

Mert lehet vitatkozni azon, hogy a szegénység, milyen, mely a kádári idők áljóléte óta magyar valóság, lásd az 1967 körüli jó estét nyár, jó estét szerelmet, ahol a fiatal munkásfiú állandó robotja mellett aszaltszílván él, hogy lehessen pár pillanatig a napos oldalon, görög diplomata.

Aki látta, Molnár Tibor felejthetetlen reménytelen házmesterét, Töröcsik magános és tökéletesen boldogtalan és szerencsétlen figuráját, csodálkozik, hogyan is engedték bemutatni Fejes becsületes művét. Hiszen, a művészet erejével volt az vádirat, a gyilkos kádár valóságával szemben.

Ki is kérte magának az akkori sajtó, bizonyára.

Érzi a debreceni, az ügynök, a turhamadár, nagy a baj, ezek a megmaradt botor magyarok, kezdenek jó fele kapizsgálni, mikor egymást próbálják megkeresni, s végre megfogalmazni a már létező valóságot. A valóság ma az, hogy van Orbán és a Fidesz, s mögötte a remélhetőleg egységben szavazó, végre egyszer egységben szavazó jobb, a magyar.
S van, az országlakosság másik fele, mely ma még teljesen az idegen, a magát szocialistának és szdsz-esnek nevező érdekszövetségek hatása alatt, idegen érdekeket éltet, magyarságát felfedezni még nem tudta, vagy nem is akarja.

Az idegen kormány, melynek születésénél, az amerikai és izraeli nagykövetek nyíltan, titkosszolgálatok titokban bábáskodtak, a magyart gyűlöli, minden intézkedése és rendelete, terve és célja, a magyarok megsemmisítésére irányulnak.

Ezért zárják be a kórházakat, törnek össze kialakult intézmény-rendszereket, szedik föl a síneket, zárják be a postákat, iskolákat, óvodákat.
Fél óránként, minden híradásukban, csak a magyaroknak megszorítása, újabb és újabb adóprések, emelések, ellenőrzések és fenyegetések. Miért is ez a nyegle pökhendiség?

Mert ami a megmaradt magyarnak fájdalom és keserűség, reménytelen vereség, az győzelem az ország másik felének, az idegeneknek. Ők örülnek, ha az általuk gyűlölt magyar családot, különösen a nagycsaládot újabb és újabb megszorítások érik. Legalább a szavak szintjén, mikor nagyságos asszonynak, potyautasnak bélyegzik, a hagyományos, három generációs magyar nagycsalád tartó-erejét, a magyar családanyát.

Ilyenkor örül a meleg, öncélú, shylocki szíve, kinek már a csecsemő is amorf szörnyeteg, hát még a rettenetes család, hol annyi emberjogi visszaélés történik, ez a feudális csökevény, heterosexuális reakció, az az igazán szörnyű s gyűlöletes.

Hiszen érthetetlen is lenne, miért kell állandóan bombázni, froclizni az országlakosságot, állandóan a gyomorfordító hányinger és remegés, ha a gyurcsányrádió harsogni kezd, s idejében nem sikerül kikapcsolni.
Mert az ország, számukra rettenetes fele, amelyet nem is kéne Európába vinni, d-209 szerint, nem érdekli őket, szarnak rá, mit gondol és érez.

Viszont saját táborukat, ez a gyűlölet, a magyarok iránti gyűlölet tartja össze. Nekik szólnak a hírek, s ígérnek újabb és újabb korbácsot és bilincset a magyarnak. Hiszen saját táboruk jó része, boldog és örül, mikor a magyarok szenvedéseiről hall. Miért? Mert idegen. Idegen, csak országlakos Székhelyi és oszkárszabópista, jancsó és kéri, idegen énjét dédelgeti még lengyellacika is, idegen énje nőtt ki, mint a horrorfilmben Bródynak, ki konrádgyörggyé változott.

Hiszen ma azok, akik Orbán valós és valótlan bűneit támadják, még saját lelkük elöl is elhallgatják, igazából nem ezért gyűlölik engesztelhetetlen és halálosan.

Orbán csak a hatalmat akarja, s semmi sem elég neki. Ez pontosan igaz s valós gyurcsányra és fajtájára is.
Orbán korrupt volt, szőlőhegye, apja bányái, üzletei sértik az égi törvényeket. Gyurcsánynak és d-209-nek nincs s nem volt egy tiszta üzlete, loptak, csaltak, hazudtak, lízingeltek, s teszik ezt, ma is. gyurcsánynak nincs egy üzlete, ahol a másik fél, ne a magyar állam lenne, anyósa vezérelte.

Orbán vizet prédikál, s bort iszik, szól a vád, köpönyegforgató. S a volt kommonisták, fejükkel ma az amerikaiak seggében, s az szdsz, mely ha azt mondja balra, biztosan jobbra, ha azt mondja le, bizonyosan föl?
Orbán bűnei közösek az idegenek bűneivel, ettől még az idegenszívűeknek szeretniük kellene.

Mi a gyűlölet igazi oka, mitől oly engesztelhetetlen?
A magyarok miatt. A magyar családért tett az Orbán-kormány valamit. Ez az a bűn, mely jóvátehetetlen az idegenek számára. A templomépítések a határon túl, az országzászló program, az iskolák, színház, a fészekrakó program, nagycsaládos, jelentős adókedvezmény, mit az idegenek már hatodára szűkítettek s megszüntettek, ígéreteik ellenére, a hitel, Tőkés László, augusztus huszadikán boldog tekintete a magyarok fővárosában, az ünnepi menet élén…

Az iskolalátogatási kedvezmény, családi pótlék helyett, s ez csak egy szűk felsorolás.

Tehát Orbán erényeit gyűlölik ily hevesen, nem tudják elhinni neki, hogy megtért, keresztény és magyar és nagycsaládos lett. Nekik a magyar családfő álszent, és valódi indokai csak sötétek s betegek lehetnek.

Ebben a közegben, ellenséges túlerővel szemben kell, egy pálcával,mint Imre királynak átmennie az idegenek oldalára Orbánnak, s kézen fogva visszahozni a magyar oldalra, a félrevezetett, s valóban szegény milliókat. S akkor,együtt, magyar a magyarral győzni fog, a jövő.

S milyen ez a pálca? A figyelem és ígéret, a magyarok, a még megmaradt magyar dolgozók munkaidejének, munkakörülményeinek fokozott védelme. Azon egyszerű oknál fogva, mert az még magyar, értéket állít elő, s fontos a magyarság megmaradása szempontjából.

Azért joga és kötelessége Orbánnak a magyar munkavállalók érdekeinek felvállalása, mert azok még, magyarok. Akik dolgoznak ebben az országban.

Az idegenek, latin-amerikai s amerikai szélsőséges különbségeket akarnak, szegények és gazdagok között. Azt akarják, a magyar legyen szegény és kiszolgáltatott, ők meg gazdagok és szerencsések. Mert felsőbbrendűnek tudják magukat. Ők nézik le a népet, s akarják, tanulni se tudjon, hülye és vezethető, kizsákmányolható maradjon.
A magyar munkavállaló, állami segítség nélkül, teljesen kiszolgáltatott.

Állami törvény és rendelet kell, mely szabályozza munkaidejét, holland módra, magyar fajtánk veszélyeztetett mivoltára való jogos hivatkozással. Ez a legelső pont, az életben maradáshoz, ma.

(Ami a szegénységet illeti, turhamadár idegenérdekű elfelejteni igyekszik, saját oldalukról Solt Ottiliát, ki már a kádári idők szegénységéről, létéről vagy nem létéről folytatott reménytelen vitát, az akkori hatalommal, tán pont a kiszista gyurcsányfival is. Aki persze, mondta már akkor, ki éhezik ebben az országban, ki fázik, ki a szegény?

Fejes Endre, Kunszabó, vagy Fekete Gyula válaszoltak rá. S még sokan mások. Hány magyar családban eszik ma, a csirkehátat, zsiroskenyeret cukorral, nézik József Attilai indulattal a gazdagok kirakatait, ki tudja? Hány család, retteg és kerüli a gázleolvasókat, perzekutorokat, kigyúrt végrehajtókat, hányat dobnak ki házából, lakásából, hány várja dideregve, éjszaka a kíméltek és kivételezettek támadásait, ki tudja?
Hány gyermek éhezik és szédül az iskolapadban, már a tejet is elvették, mint alkalmatlant tőlük, ki méri azt föl, abban az országban, hol, minden hivatal és fórum, a hatalom kezében van?

Mi, az az a magyar nép, mi nem tudjuk. Magyarország legnagyobb részén, ma nincs orvosi ellátás, ha infarktusa, vagy csak vakbele lesz az átlag emberének, jó esélye van, a biztos halálra. Ott, ahol felszedték a síneket, megszüntették a rendelőket, a kötelező szűréseket, bezárták és távoli központokba rendelték a betegellátást, még a tüdőszűrés leletét sem fogják tudni megkapni sokan, mert a posta is eltűnt közben. Az emberek oly fogatlanok Bokros óta, mint a középkorban, vagy ha Pető s Bauer apukák verték volna itt ki azokat, mindenkinek.

Minden mutatóban a legelsők vagyunk, ami rossz. Szívinfarktus, rák, öngyilkosság, dohányzás és alkoholizmus, fiatalkori halálozás, abortuszok száma.
Mindenfajta valódi érdekvédelem nélkül a magyar dolgozik a legtöbbet Európában, s fizetése messze, messze alul marad, a világ napos oldalán, boldogabbik felén élőknek.

Az irtóztatóan aljas idegen, persze gyűlöli a magyarokat, s azok alkati sajátjának, butaságának, rossz mivoltának tudja be ezeket a tényeket.

S mikor egyik oldalon fel is menti magát e felszínes és át nem gondolt okoskodással, ugyanekkor látszik, kívánja, szinte életprogramjává teszi, a magát szocialistának és szabad madárnak nevező idegen halmaz, a magyarok további életszínvonal romlását, szorítását, még nem elég nekik, soha nem is lesz elég.

Talán az irtóztatóan aljas idegen, akkor nyugodna meg, ha a húszas évek ukrán parasztjaihoz hasonlóan, saját gyermekeit kezdené felfalni a magyar, akkor már elég kapitalista, elég bokrosi, békési, elég veresi lenne itt a világ, nem vénnek való vidéket csinálva belőle.

Íme, a szocialista program, a jövő. Tudjátok is Ti, mi a nélkülözés? Majd megtudjátok, addig nem nyugszunk, ez az üzenete, a magyarokat gyűlölő, idegeneknek.

S ezért, valóban mindent meg is tesznek. Ezért kell kormányzati negyed, kell kifizetni, az unokák kontójára, a jövő adósságából, szaktanácsadásra, semmire, cigányokban, bárkinek, a cunami áldozatainak állami milliárdokat. Ezért kell eladni, elhordani mindent, ami még magyar tulajdon volt, hogy aztán rá lehessen mutatni a népre, értetek tettük, Ti akartátok, mert nem vagytok elég érettek, hogy megértsétek, milyen is a valódi piac és shylock-uralom, milyen is, az a kapitalizmus, amit a marxista konyhában főztek ki nektek. Kik? Az idegenek.

Az átlag, szocialista és szdsz-es szavazó, így vélekedik árulása eredményében ülve, villájának hűvöséből, gazdag jólétének erős falai mögül, ilyenek látja a magyart, a dolgozókat. Csendes rosszallással , őszinte dühvel, ha hallotta, hogy a magyar kormány idején, fészekrakó program, kedvezmények, adómentesség jutott a magyarnak, fájt ez neki. S örült, s lélekben egyetért, ha a magyartól racionális és külső körülmények indokával, elvették a jövő építésének segítségét, holott a kenetteljes d-209 azt hangoztatta, megtartunk, mindent ami jó volt, stb. Hazudtak, persze, hazudtak.

A hajléktalan, az valamiért, viszont kedvence mindig az idegeneknek. A demszky-huszár alkoholista, az terpeszkedhet, vonatokon és buszokon, ijesztgetheti a nála gyöngébbeket, össze húggyozhatja az üléseket, kímélni és eltűrni kell. Miért? Csak.

Valószínű, a hajléktalanban a megálmodott és megvalósult jövőt szereti és dédelgeti az idegen, a szocialista és szdsz-es kettős állampolgárok halmaza.

Ilyennek szeretnék látni, az összes magyart. Az önfeladás, az önsorsrontás, a lassú öngyilkosság, a gyávaság és aljasság szimbólumait, a beleegyezés, a nihil, s mindenféle aljas bűnök és betegségek, ezen élő reklámhordozóit, ezeket szeretik.

Szocialista program, legyen ilyen az egész ország. Minden, még meglévő magyar.

Az alkatilag koszos, s magára nem adó Demszky, ezért, ezért is tette ilyenné Budapestet.

Csend, rend, tisztaság, amit gyűlöl az idegen. Kosz, vizelet, hányás, embertelen zaj, embertelen élet, ezt szereti. A magyar leülni, sétálni egy parkban nem tud, légkondis autójában sietve elhúz a gazdag a valódi élet elöl, budakeszi, rózsadombi villájába, s onnan kívánja és követeli meg, járjon a hajnali robotoló a csöves férgekkel, lépjen át rajtuk, szagolja, viselje, szokja meg. Ő is olyan lesz, ez a terv, ez a cél.

Ember, vigyázz! Ezért nézd hova rakod az ikszet, mert ilyenek az idegenek, halálos és megszüntetendő ellenfelet látnak, a dolgozó magyar népben. Inkább szeretnének, kínaiakat, bárkit látni itt, csak a magyar, az kell nekik, az pusztuljon.

Ebben a pár sorban, itt alant, tökéletesen látszik a nyegle, szdsz-es szándék és indulat, mi tettekben a pusztuláshoz és romboláshoz vezet, s vezetett eddig is. A gyűlölet.

A magyarnak a mezőgazdasága olyan, mint az arabnak az olaj. Ha Ronald Reagan felvásárolta a gazdái termését, s hatalmas, állami raktáraiban elhelyezve azt, még mindig annyi volt, hogy el kell adni, eladta a gonosz birodalmának a brezsnyevi szovjetnek. Mert az éhezett már, ott bokros és békési, veres elődei voltak a gazdaságvezetők, meg is dögöltek volna éhen, kellett a nyugati kölcsön.
Ha ezt megtehette a reagani Amerika, megteheti egy magyar kormány is.

Szemlélete és tettei változhatnak abban az irányban, hogy a magyar termékek, nemzetstratégiai, politikai kérdésekké válnak, mint az Ostia-i gabonaraktárak, melyeket még a bolond Nero is kímélt.

Csak a mi Nero-ink, azok ütik és gyűlölik a magyart, azért mert felvállaltan, sőt meleg büszkén, nem is tekintik magukat magyarnak. Ezt kéne már észrevenni.

A magyarnak, magyarsága okán, jár, járhatna, iskolákban, önkormányzatok előtt, állami és katonai, vagy rendőri teherautók által kiosztott javai és gyümölcsei, a termelőktől fölvásárolva és a népnek átadva. Letörve ezzel, a piacok spekulánsait, biztosítva a gazdáknak a nyugodt tervezéshez és élethez való jogot, s a költségeket, azokra a gazdagokra átigazítva, kik, ma és most, árulásuk eredményében, gazdagságuk és biztonságuk tudatában, nevetve nézik, az országlakosság zömének szenvedését és szegénységét.

Ez az a magyar program, mely összekötheti a még meglévő magyarokat, mely új, történelmi szövetséget jelenthet, az életben maradás lehetőségét.

S ha a számtalan és megvalósult digitális tévécsatornák,némely agrár részében, beballaghat a stúdióba a parasztember, s pár ezer forintért, hirdetheti nyakán maradt termékét, vigyék azt már el, jöjjenek a közeli helyekről, távoli hegyekből, s ha pört és kalamajkát, a nyilvánosság megbélyegző erejét zúdíthatja gonosz felvásárlójára, szó s szerződésszegő ellenfelére, érezni fogja, nincs egyedül, egy közösség szerető családjában van, végre, állama nem idegenek, hanem magyar társainak kezében.

A hamis Karsai, ma félrevezetett társaival látványosan saját maga ellenzékét játszva, éget, töri a dinnyét, játssza az eszét.

Mintha nem lett volna módja, majd egy évtizede, hatalmuk idején, megszervezni a reagani felvásárlás, az újzélandi állami biztosítás rendszerét, egy magát szocialistának valló rákdaganatszövetség nem tehette volna meg, hogy egyik oldalon a magyar gazdáknak élet és létbiztonságot, másik oldalon az átlag magyarjának, a kor technikai színvonalán, ingyen biztosított elemi élelmiszereket, zöldségeket, gyümölcsöket adjon.

Ezt az eljövendő magyar párt és kormány teheti meg, ígérheti már most, forradalmi módon szembeszállva az idegenek elvárásaival. A lengyel, titkos tárgyalásokon, megint kiharcolt valamit magának, önösen és helyesen. Csak az idegen vezérelte magyar kormány,mitől is magyar? Az szolgáltatja ki a magyarok érdekét, lehetőségeit, jövőjét, mert bizonytalan létét, igazolni kell szünetlen idegen gazdái előtt.

Nekünk is lehetőségünk van rá. Istentől kapott szabad akaratunk okán.

Az alulírottak éppen arról szóltak, hogy történelmi szövetséget köthet, urai pórázát szakítva, önállóan és fellázadva, a magyar nép dolgozó részével, s így megszerezheti, az eddig idegenek által vezérelt országlakosság jelentős részét. Ezért lehet, ha akarjuk mi is, s hirdetve kérjük, követeljük együtt, történelmi a győzelem.

Ha a magyaroknak munkahelyet teremt, praktikusan már csak azzal, hogy leviszi a munkaidőt napi 6,5 órára, a tömegközlekedést kötelezi, a nehéz fizikaiak három műszakjához alkalmazkodni, így azok, a napi 6 órával, négy kiállított műszakra adva lehetőséget, kenyeret ad, sok fiatalnak, s minden eddigi masszív idegenre szavazó szívét megnyeri örökre.

Az idegen párt és mindenhol élősdi és idegen kis szövetségese, döbbenten fogja észlelni, a magyar pártté lett egykori híveinek döntő zöme.

Ezért lehet másképpen, mert a magyarok történetében oly ritkán, lelkeket halászhat, oly körben, hol eddig nem mozgott, kiknek sorsa nem érdekelte, értük nem harcolt, még a szavak szintjén sem. Egyébként senki, a magyar közéletben.

A magyar egészségügyben az angol, munkaügyben a holland, bérpótlékokban a német, lehet a példa.

Vissza kell térni Kodolányi jogos követeléséhez, hogy sok diplomás főre van szükség, majd az élet valódi harca, az igazi piaci törvények, el fogják dönteni, ki mennyire fog azzal érvényesülni.
De nincsen joga az idegen Gyurcsánynak kinyilatkozni, nincsen szükség annyi diplomásra.
Mert ezt nem ő, hanem a magyarok akarata kell, hogy eldöntse. Ez magyar ügy, hogy igenis minden fiatal juthasson egyenlően ismeretekhez, tanárokhoz, egyetemekhez. Mi köze neki hozzá?

Ha Orbán tudni, merni és tenni fogja, a szabad frekvenciák szétosztását a szavazatok arányában, s vállalja, azt a kialakult helyzetet, hogy bármely oldalról ellenfelei s szabadon szólhatnak, akkor hiába lesz a kicsi idegen pártnak is, eredménye arányában saját frekvenciája, fóruma, műsorideje.
Az a kis rákpárt hiába fogja tudni, merni, tenni, amit eddig oly jól és szabadon tehetett, médiafölényében, a magyarok elleni dühödt támadást, s gyakorlati tetteket, mindig és mindig a magyarok ellen.

Ha Orbán, a világnak fórumain, hangoztatja, a magyar embernek pozitív megkülönböztetés jár, betegsége, halandósága, csonkasága okán, s jár neki, saját mezőgazdaságának, piacokon fölülemelkedve, politikai és jövőstratégiai okokból, minden Istentől kapott értéke, soha nem látott győzelmet fog aratni, az idegenek, amerikai és izraeli nagykövetek és titkosszolgálatok bánatára.

A magyarok között ki kell alakítani, egy szolidaritást, ami igenis megvolt Kosztolányi és Hunyady Sándor idején, ezért írták az Édes Annát, s a Bakaruhában. Annyi, történelmi vihar után, ideje lenne, hogy ne csak fizikailag és az ösztön által indítatva, pillanatnyi felindulásban, de mély érzelmekkel, tartós szerelemre törekedve, a haza minden dolgos polgára iránt aggódva próbálna élni s politizálni, az államalkotó értelmiség, ez az újnemesség. Mely sajnos, elfordulva ősei szándékától, sem tettekben, sem életformájában, hitében, meg sem tudja közelíteni, azt, amilyennek lennie kellene, amilyen lehetne.

Szüksége van, a magyar munkavállalónak, a megmaradt magyar dolgozónak, szeretetre, s védő karra.
Olyan magyar kormány kell, olyan parlament, mely érte, s nem ellene van. Egészsége érdekében, szűrővizsgálatokra, piacokon és munkahelyeken, ellenőrzésekre, a munkáltatók megfékezésére, büntetésére van szükség.

Orbán, ha csak azt tudja folytatni, amit abbahagyott, valóban bukni fog, fél év után. Ha a tétlen fecsegésen kívül másra, nem lesznek képesek, az ellenséges, idegen médium fel fogja vele törölni a padlót.

Zárójelben. Carl Lewis elindult az olimpián, a kanadai Johnson száz méteren lealázta. Miért is hagyta ezt? Mert ellenfele doppingolt, csalt. Elvette aranyát, mely neki járt, mert becsületesen akart a világ legjobbja lenni. Később visszaadták neki. A magyar nép, s sors, visszaadhatja Orbánnak a megérdemelt aranyát, mert igenis, messze jobban és tehetségesebben, ráadásul sokszor a magyar érdekeket is figyelembe véve bukott meg.
Az idegenek csaltak. Nemcsak szó szerint, minden választás idején, legyen az az EU, vagy a NATO, s minden választás, hanem nyilvánvalóan és tudatosan hazudva, s hülyének nézve a népet.

S hiába mondják, hogy mindenki hazudik, nem egyszerűen választási ígéretüket nem tudták betartani, vagy elszaladt velük a fantázia, keverve vágyat a valósággal.

Nem, ők együtt, tudatosan és csoportosan elkövetett választási csalást vittek végbe, a pösze hillertől, a meddig ígérjem meg ügynökig, lassan mondom karvalytól, maga úriember, nem mondhat ilyet, paprikajancsiig.
Ezért Orbánt vádolni, így és mindenért, igazságtalan.

A kérizés, megbocsáthatatlan, s jogos a félelem, szűk kis körén kívül látni nem tud, nem akar.

Viszont Orbán, az egyetlen fegyvere, a magyarnak. Ezt a fejszét, kell beáztatni, ne lötyögjön, élezni, hogy a lehető legnagyobbat üthessünk vele. Ki kell vágni, a korrupció és idegenek által növesztett elnyomás fáját, szabaddá és boldoggá kell tenni a magyar állampolgárokat, legyen idejük, legyen élelmük és gyümölcsük, legyen saját és közös tévé és rádióadójuk, szabadon s korlátlan.

Ha itt és mindenütt, értetlenkedés, okvetlenkedés, tudatos és tudattalan, félreértelmezések helyett, a magyar megértené, nincsenek kis ügyek, felelős, minden magyar, minden magyarért, s megértené, hogy szeretet és szolidaritás nélkül nem fog menni...

Amikor az idegen gyurcsány kádkőgyára miatt elvették a potens dolgozók, átlag felett vállalók 36 óráját, mindannnyiunkat ütöttek arcul, mindenkit sérelem ért. Mert azok értünk dolgoztak, a mi méheink voltak, őket akarják mérgezni, irtani, idegen gazok.

Ha Orbán megérti, meghallja a kornak lüktetését és igényét, s végre valahára, megszólítja, érdekeit védeni igyekezik, problémáit látatja és hangoztatja azoknak, kik eddig idegenek által befolyásoltak voltak, soha nem látott győzelmet arathat. Azért van ennek itt a történelmi ideje, mert soha még kormány, ennyire magyarellenes, nyíltan és teljesen, idegenek érdekeit képviselő nem volt. Reméljük, nem is lesz.

Ily, hosszú éveken át, soha semmit nem tenni, mindig csak fecsegni és lopni, lopni szünetlen, ezt csak a gyurcsányrezsim, d-209 világa tudta.

Ha a magyarnak lesz független médiája, mert most nincs, nem lesz képes az idegen oldal, besározni a valódi cselekvést, s oly módon befolyásolni az átlag gondolkodását, hogy az éltesse azokat, kik halálát és vesztét készítik elő. Mint ma. El kell ismerni, a köznép jó része, még mindig s talán örökre Orbán fóbiában szenved, mert a sajtónak és agymosásának ilyen óriási jelentősége van.
Aki az idegeneké, holnapra, látva érdekeit, a magyar párt szavazójává válhat.

Ha Orbán is csak megszorítani tudja azokat, kik dolgoznak és tenni akarnak, vagy ha csak a semmit csinálja, mint előde, buknia kell.

Elkerülhetetlennek látszik, a jogos s méltó, UTÓLAGOS HOZZÁJÁRULÁSI ADÓ bevezetése, legalább 15 százalékos adó kivetése, minden volt kollaboráns, ügynök és kommonista elöljáró részére, volt katonatisztek, rendőrök, tanácsi apparátok, számára.

Sajnos már nem elég Fekete János, jövedelmeinek megadóztatása, bizony kell s szükséges, minden eddigi ingatlan és ingó vagyonának, 15 százalékát rámérni, s részletekben fizetni kötelezni. Mert benne ül bűnei eredményében, s nem akar hozzájárulni a nép terheinek enyhítéséhez.

Méltó és igazságos, hogy Demján Sándor, utólag és visszavonhatatlanul, hozzájáruljon, kommonista odaállása miatt, s irdatlan vagyonának tizenöt százalékát az országnak átadja. S akkor még szelídek voltunk.

Fizessen minden békepap, minden sztár és sportoló, bizony még a tiszteletre és szeretetre méltó Grosics Gyula is, Nemeskürty is, Fekete Gyula is, önként és a hazáért aggódva, JÓVÁTÉTELI ADÓT, fizessen minden Fideszes volt párttag, mert nincs addig megújulás és erkölcsi jog és erő, amíg ezt meg nem tesszük. Azokat neveztem meg, kiket szerethetünk, mert az élet bonyolultsága végett, annyi mindent tettek értünk.

Nemeskürtynek köszönhetjük, azt a hihetetlen sok filmet, sorozatot, magas színvonalat, értéket, melyet nélküle ide, a bugris munkásőr elvtársak be nem engedtek volna soha. Fekete Gyula, ki vállalta a lemoshatatlan stigmákat, ellenfelei leprabélyegét, a teljes elhallgatás és megsemmisítés sorsát, végkép nem érdemli meg. Viszont bizonyos vagyok benne, zokszó nélkül fizetne, mert aki kezet fogott Aczéllal, közlekedett vele, óhatatlan fertőzötté és érintetté vált. Korpa között…

A magyar oldalnak fel kell mutatnia, saját soraiban is keresi az igazságot, s az áldozatvállalás nem idegen tőle. Az az idegenektől idegen.

Hol van az a történelmi győzelem? Itt van, csak meg kell tenni, érteni. Ezekben az egyszerű s szerény követelésekben van, jogot a magyarnak, legyen a munkaideje annyi, mint a hollandé, legyen minden magyar családban, alanyi jog a zöldség, a gyümölcs, a hús. Mert itt született, oly boldog szerencsében.

Egyszerű példa, a szemlélet változására. Ma a tömegközlekedés, magukat praktikusnak valló shylocki idegenek szerint, azért ritka és rossz, mert nincsen kihasználtság, meg a többi viszoly érv.
A közlekedés van értünk, mondja egy magyarrá vált szemlélet, s ezért éjféli, egész éjjeli, színházlátogató buszok és vonatok kellenek, akkor is, ha nincsenek sokan rajta. Ez a felfogás, új és sok munkahelyet teremt, sűrű tömegközlekedést, vasárnap is, mert a polgárokért van, s nemcsak a munkaerő bejárása érdekli, hanem az a nép is, mely adójából fenntartja.

Így teremt a magyar élhető várost, szerethető hazát. Shylock szürke szívével, gonoszságával ezt hablatynak és értelmetlenségnek tartja. Az utolsó kis falu, utolsó értelmisége, ki a főváros színházából igyekszik haza, nem fogja annak tartani. Aki vonatot szüntet, síneket szed föl, a magyarok vérkeringését akarja tönkretenni, s amit apáink, nagyapáink teremtettek, racionalitásra hivatkozva szétrombolni. Iskolákat, könyvtárakat, postákat, azért is meg kell tartani, mert a reményt, hogy a magyar boldog és szaporodni fog, lélekben sem szabad föladni, soha.

Mi a magyarság feladata ma?

Sebeők és Seszták nagyon jó cikke az újságban. Érdekes, hogy Seszták is úgy kerüli bármely elemzéskor a munkás szót, mintha az már maga a patás ördög megjelenítése lenne. Kár. Mert a jövő, elképzelhetetlen a másik oldal nélkül. Komoly kormányprogram nem készülhet a másik, a másik fél, Magyarország kizárásával.

A magyarnak szaporodnia, gyógyulnia, erősödnie és szabadabbá válnia, élethalálkérdés.

Ezért mindenkinek Orbánt kell segítenie, hogy majd a hatalomban, megvalósítsa azt az akaratot, melyet bele kellene nekünk is, közösen, szuggerálnunk abba a népbe, mely végre igazi egységet mutathatna, legalább érdekeit illetően.

S ne a riogatás, a gyűlöletkeltés tartsa össze, ezt az Új Szövetséget, hanem a meghívás, a szeretet, együttes és egyenrangú, alkotómunkára.

Ezért elengedhetetlen, az eddigi bal felségterületnek, Drake admirális módjára való becserkészése, s a lelkek halászata, a magyar, a jobbik, oldalára.

Két nyugdíjas nyaraló beszélget, a szúnyogszerű, beteg, ösztövér férfi, Fideszes s szidja Gyurcsányt. A néni, nála még öregebb, régi kommonista. –Az Orbán se lenne jobb!-De hát az öszödi beszéd-válasz.
-Nem lehet kiragadni abból néhány mondatot. S így tovább, öreg néni, Orbánozik, másik zsidós külseje ellenére a magyar oldalon van. Meggyőzhetetlenek persze, egymás számára.
Kommonista néni, valószínű hű, elhalt ura odaállásához, saját fajának hagyományaihoz, haragudni se lehet rá, szereti már idős fiát, szeret élni, s méltósággal viseli, az agg kor eredendő megrázkódtatásait. Valaha szép lehetett, aki szép nő volt, mindig is az marad, van benne valami finom és nemes. Furcsa. Mégis, nézetei megemésztetlenek, gyerekesek, napi sajtóját, a három fogható állami csatorna démoni agymosásait tükrözik vissza. Soha nem fog engedni, Orbán gyűlöletéből. Soha, harminc, negyven év elszigetelt nyugdíjas életéből, értelmiségi pálya után, megérteni nem fogja, a mostani dolgozó és alkotó magyar nép végletes kiszolgáltatottságát, harcának reménytelenségét, munkájának kínját.

Fejében a régi szép emlékek, saját szerencsés sorsának napos oldala, szűk kis körének fái és bokrai, nem engedik látni az erdőt, átlag ő, vidéken és városokban rengeteg társa van, vörösre festett fejű, parókás protéziscsattogtató iszonyatok, nagy masszív szavazóbázisai bal két gonoszának, rákpárt és szocialistának hazudott burzsoá-Gyurcsánypártnak.

Itt tartunk, sikeres a bal propagandája, s sikertelen, elszigetelt a magyarré.

Orbán tehetségesen és ügyesen kormányozta az ország szekerét, de nem volt szava a néphez, nem érezte át, a médiumok hatalmának jelentőségét, rossz volt, s az mai is, a propagandája.

D-209 és korrupt, fajtalan társai csak lopni és tönkretenni tudnak, nagyszerű viszont a kommunikációjuk, a milliós népszabóval meg a nagy állami és kereskedelmi tévéadókkal, sorolhatatlan heti gennyesekkel, bocskorokkal és tótavékkel.

Kommonista néni, föl sem fogja, amit véd, védhetetlen, amivel azonosul, az maga a bűn és aljasság.

Ingerküszöbét sikeresen annyira levitték, eltérítették a tévé és rádió az újságok urai, hogy már érzékelni sem képes, mi is a maga valójában gyurcsány, vagy a bunkó veresjános, kinek hidegfejű pénzzseninek kéne lennie. A bal örök szégyene, hogy mint kagyló a gyémántot, ők ezt hamisnérót, sikidióta mozgástáncost tudták magukból kiizzadni.

Hiába hivatkoznak lassan egy évtizede, Orbánra, az öszödi beszéd hallgatói is korruptak, hazugok, gonosz birkák, rosszindulatú turhamadarak, ők mind együtt.

Amikor békési nevű viszony úgy nyal a gyurcsánynak szemtől szembe, hogy a legrosszabb gyurcsány is jobb, mint a legjobb Orbán, bárki láthatja, hova tud lesüllyedni az áruló balértelmiség. Kéristől, lengyellacikástól a kommonista öreg néniig.

A kifestett, élénkvörösen, fiatalnak sminkelt halálvágyó tisztfeleségek és rendőrnék, ma már képtelenek felfogni, mikor örülnek a tolvajok, újabb és újabb, a magyar családokat, a megmaradt dolgozókat bántó megszorításainak, eljutottak arra az erkölcsi mélypontra, ahol már szinte minden párbeszéd lehetetlenné válik.

Annyira megcsontosodtak a hazugságban, élősdiségben. Nincs nap, hogy ne derülne ki, jogtalan használta a kádkőgyáros mindannyiunk tulajdonát, 8 km vasút közértékét, saját céljaira, milliókat dob ki kocsija festésére, szagértésre, még a munkára utaló jelek és bizonyítékok nélkül fizetett milliárdok, óránkénti híre sem tudja, a magyar balt álmából felébreszteni.

Ha itt a magyar, az egységes jövő és szövetség, Orbánnal az élen, nem fogja megérteni s zászlajára tenni, a frekvenciák szabad elosztását, esélye sem lesz, hogy legalább érdekei szerint, egységbe kovácsolja a dolgozó magyar népet.

Egyszerű lenne pedig, annyi gyűlöletduma, meg vörös csillag komédia között, végre leszögezni, mindenkinek joga van a véleményéhez, viselje a vöröst a vörös, viszont engedjék meg a magyarnak a turulmadarat, s hogy nyíltan beszélhessen ő is, akármiről. A kettős mérce nem megy. Ha valami érinti shylock népét, akkor arról beszélni sem szabad, viszont a magyart lehet büntetlen fasisztázni, jelképeit gúny tárgyává tenni.

Jó legyen vörös csillag, de legyen szabadság, minden magyarnak.

A szavazatok arányában átvenni és uralni az őt meg illető részt a magyar kormánynak nem csak joga, kötelessége is!

S állandóan figyelni a népet és mindig, minden döntést úgy közölni vele, hogy abban a felülről lekezelésnek még a szikrája se lehessen meg! Orbán alakját, emberivé, esendővé és szerethetővé tenni, fontosabb feladat, mint antallos tekintélyt hazudni oda, ahol az nincsen.

Ha a nép látni fogja, s ezt az ügyes, s nyíltan vállalt párttévék, a magyar oldalon nyilvánvalóvá teszik szünetlen, hogy a hatalom végre egyszer érte van, s nem ellene, együtt fog dolgozni egy új Széchenyivel.
Ezért elengedhetetlen, a magyarok munkaidejének, holland módra való, napi 6,5 órára való beállítása. Szükséges, hogy legyen az új, megszülető magyar átlagnak, ideje és kedve, politizáláshoz és gyermekcsináláshoz. A munka, csak ezután jöhet szóba.

Kicsi munka, de több. S ha, lehet, mindenkinek. Nem segély, hanem munkabér, havibér, mely adózik és méltóságot ad, az eddigi parazitáknak is.

S végül még egy. Jó lenne, itt az agorán is, mikor a paraszt áruját eladni nem tudja, nyitni olyan új oldalt, melyen elmondhatja, milyen egységben, mennyiért is adná, saját portája előtt gyümölcsét, legalább menteni a menthetőt. Telefon, megbeszélés, s sok autóval, sok száz kiló értékes áruját adhatná el, új kapcsolatok, szövetségek alakulhatnának, s ki lehetne kerülni, a shylocki kereskedők aljas összeszövetkezését.

Mi, mikor időnk van, s tehetjük, mindig magyartól, magyar családtól vesszük a hagymát, gyümölcsöt, málnát, vagy a petrezselymet. Lehet, hogy gyerekes, de mindig jó érzés, nekik fizetni. Mintha kiállna és támogatna valami jót az ember. Kicsi elégtétel, az idegen multikkal szemben. A rabló piacosokkal szemben.

Orbán elkezdhetné végre felfedezni, azt a szavazóbázist, mely polgár akar lenni, ha saját létében kénytelen is két keze munkáját eladva, bérrabszolga sorban tengődni.

Orbánnak, úgy kéne beszélnie, minden magyar lélekkel, mintha az már olyanná vált volna, mint lennie kellene. Ahogy Don Quijote Dulcineájával.

Hiszen, minden nagy ember, Széchenyi, Tolsztoj gróf, vagy Bajcsy, akkor tudott nagyot alkotni, mikor megtalálta nyugtalan önmagában a közöst az őket eltartó néppel. Mikor szeretettel és az alkotás és változtatás vágyával fordultak korukhoz, annak problémáihoz. Azért jött a férfi a világra, hogy változtasson rajta.

A magyarság évezredek óta legnagyobb válságában, halálos bénultságban vegetál. Itt fekszik a nagy halott, kiterítve, hátha meg nem volna halva, s lehetne még valami, mondja a költő.

Valaha Orbán liberális, az egyházat gúnyoló, inkább Ché Gueverára emlékeztető, a nemzeti jelképeken élcelödő, s sokszor joggal és zseniálisan vádoló volt, a hipokrita antall kormánnyal szemben. Miért a fölényes kioktatás, hogy nem tud változni? Miért is ne tudna?

Elsősorban, azért nem kell mégse hozzá instanciázni, mert először nekünk kéne megérteni, nincsen magyar államiság Szent Korona nélkül, nincsen történelmi szövetség a magyar dolgozó nép kihagyásával.
Orbán megint nagyot hibázott, mikor kérizett és fodorozott, sok szavazatot vesztett. Nincs minden veszve.
Mert a történelmi lehetőség igenis ott van nála, kezében a tárogató, ahogy Kossuth mondaná.
Nemeskürty okkal és joggal mondja, nincsen szeretet a magyar társadalomban. A szeretet, itt aggódó odafigyelést, s jogszabályi védelmet jelent, azokkal, akik értékek ebben az országban. Kik az értékesek, a legértékesebbek?
Azok a magyar dolgozók, kik életük kockáztatásával, arcuk verítékével, veszélyes munkakörökben éjjel és nappal keresik egyre fogyó kenyerüket.
Miért olyan lehetetlen, hogy Orbán, végre észrevegye, sorsukat megismerje, majd segítően programot alkotva, aktívan beleavatkozzon életükbe?

Ma a valóság az, hogy Habsburg Ottó, vagy a német pápa közelebb áll, a magyar dolgozókhoz, a bérből és fizetésből élő kiszolgáltatottakhoz, mint gyurcsány és rákpártja.

Nem görcsös rögeszme, hanem az idő hozta korszellem, a változás szele s friss indulata, kéri, követeli, akarja, hogy minden jóakaratú ember szövetséget kössön, a becsületes Farkas Flóriántól, Böjte atyáig, Papp Lajostól Makoveczig. A magyar nép azért boldogtalan és ilyen keserű sorsú, mert eddig semmilyen állami vezetése, ezt megérteni, nem tudta, nem akarta. A nép nélkül nem megy.

Széchenyi Ferenc megcsókoltatta jobbágya kezét, Istvánnal. Ezért is lett később a legnagyobb magyar.
S emlékezzünk. Hányszor értették tudatosan és tudatlanul félre, magyarázták át, beszéltek mellé, mikor tenni, alkotni akart. Fogták ki a szelet vitorlájából, ígérték túl, ismételték karikatúráig javaslatait. Ettől még az igazság Széchenyi oldalán volt. Van.

Ma Orbán populista, baloldali Fidel Castro-i jelzők megszerzésével, aktív szeretettel és programmal a nép iránt, a dolgozó magyar nép társaságát és véleményét keresve, óriási, sohasem látott, történelmi győzelmet szerezhet. Ehhez csak annyit kell tennie, hogy nem megy el, a bal hazugság összejöveteleire többet, tanul hibáiból, s nem fog kezet, a baloldallal, kirúgja Stumpfot és társait, nem fog kezet kérivel és fodorral, senkivel az országvesztők és Korona gyalázók közül.

Miért álságosabb az ötgyermekes Orbán, a templomban, az első sorban, mint gyurcsány, ki bérmálkozni szokott s hasán tartva keresi szívét, mely Izraelben van, ki tudja?
Tagadhatatlan, propaganda idején, mise után, focimeccsen is kell mutatni, ahogy a labdával bánik, s tör előre.
Jó lenne, hogy Orbán egy pártreklámban, úgy játszana a labdával, mint évekkel ezelőtt a holland focizseni a cigarettásdobozzal, majd pozdorjává rúgta a kamera fele.

S mi lenne az, amit jelképként atomjaira rúghatna? A betegségek, az öngyilkosságok, a halálozási mutatók, december ötödike dohányos doboz jelképét, a vörös csillagot és a szocialista, meg a rákpárt jelképét, a tudatos és cinikus hazugságok a korrupt tolvajlások jelképét, a konvergencia néven végrehajtott aljas támadásokat a nemzet ellen. Meg disznóágnes örömködéseit, a vasutak és posták megszűntét, munkahelyek elvesztését, s bezárását, a munkaidő emelését, a gáz árának ezerszeres növekedését.
Kicsi munka, de több. Legyen a magyar munkaideje, legalább annyi, mint a hollandé. Napi 6,5 óra.
S győzni fog, fölényesen Orbán, s győzni fog vele, a megmaradt, s dolgozni akaró magyar nép.

Horthy talán kissé jobbra van Orbántól, mégis Horthy vitte le a nők munkaidejét elsőnek Európában, nála volt hangyaszövetkezet és OTI, vitézi birtokok, kórházak, családi pótlék, stb. Agglegényadó…

Ha ma Horthy lenne a magyar munkások szakszervezeti vezetője, nem tudták volna ilyen könnyen elvenni tőlük a 36 órát. Mi lett volna, ha Horthy még szereti is a magyar proletárokat?

Pontosan Orbántól lenne történelmi lépés és tett, végre valahára észrevenni a magyar munkavállalókat.

Kiszolgáltatottságukat, hány helyen kényszerítik őket, hogy csalva a minimálbéren legyenek bejelentve, kényszerítve a több, sokszorosan több munkaidőre, mindig és mindenkor a versenyképességre, meg a nyugati gazdákra mutogatva, s az el lehet menni dumával.

Márai, aki úr volt, hős és lovag, s polgár. Aki igazán polgár volt, az Márai, minden izében. Tessék megnézni, hogyan szól az angol munkásról a Napnyugati Őrjáratban, hogyan beszél arról, hogy akár a varga, a szabó, a cipész, ha felelőséggel végzi feladatát, s helytáll a végzettel szemben, pont akkora értékű, mint az „úri lócsiszárok”. Feledni kéne, a Bayer féle panelprolizást, s bár nem szent, s sokszor valóban bamba és önsorsrontó a magyar munkásság, az azért mindig tény marad, zöme, élete mindennapos kockáztatásával keresi kenyerét.

S ez a puszta tény, megnemesíti, átlényegíti és szeretetre méltóvá teszi. s soha ne feledjük, sem a Rákosi, sem a Kádár korszakban, nem volt hatalmon a valódi munkásosztály.

Ugyanannyira kizsákmányolták, mint ma, lásd Jó estét nyár, jó estét szerelem, ha valaki nem hiszi, nézze, a munkásosztály alulnézetben című munkát, abból a korból.

Akik nevében uralkodtak, valójában megvetették és messze elkerülték, s az igazi munkások is őket.

Május elsején nem ők vonultak és integettek, hanem a társutasok, az él-szakszervezetek nacsalnyikjai, munkásárulói, a párttagok s az áruló értelmiségiek. Azok, akik ugyanott vannak mai is, csak mezt cseréltek, maradtak, amik voltak.

Orbán azzal a lendülettel, mellyel vissza fogja hozni a Szent Koronát, melyet most már hivatalosan is kiutált a pojáca, a magyar hivatalos állami közéletből, felvállalhatja a magyar munkások érdekeit is.

Miért is ne? Soha ne feledjük, magát 56-ot, nem az értelmiségiek, hanem diákok, gyerekek és munkások harcolták végig. Az értelmiségi túl okos volt ahhoz, hogy utcára menjen, idézem egy őszinte elszólásukat.

Itt, visszanézve, unalmas és fárasztó lehet, hogy újra meg újra próbálom életben tartani, sokszor ismételve magamat, a magyarok szűk kis körének, s az egész magyar dolgozó társadalomnak érdekvédelmét. Olyan ez, időben nézve, mint a hatvanas évek fényújságja, időnként a mély sötétből megjelenik, adja segélykérő jelzéseit, s megint eltűnik az érdektelenség szürke ködében.

Bizony, olyan fárasztó és értelmetlen pusztába kiáltott szó, mint blazírt kőszikláknak prédikálni.

A középkori zsúfolt városokban is, az időutazó, hasztalan énekelné, mosakodjatok, ne öntsétek a szennyleveket saját lábaitok, ablakaitok alá, s nem fogtok pestist és kolerát kapni.

Meg vagyok róla győződve, a magyar népnek, az átlag lakosságnak, egészségre, saját életre, kisebb, jóval kisebb munkaidőre van szüksége. S szabadságra. A szabadság, a frekvenciák szabad használata, mint a mobiltelefoné. Ezt oly gyakran kell elmondani, ahogy a viharjelző unos-untalan ismétli önönmagát.

Orbán, az eljövendő miniszterelnök, forradalmian új lehet, ha szeretettel és alkotó munkára vezetve a népet, először annak életkörülményeit és a családok védelmét teremti meg.

Nemzeti baloldal pedig fából vaskarika. Szegény munkásszót annyira lejáratták azok, akik soha egy napot nem dolgoztak. S soha, soha nem volt bennük szeretet ezért a népért.

Arany, Krúdy, Márai, Babits, Széchenyi, Bajcsy soha nem nézték le a népet, a dolgozó embereket.

Nemeskürty osztályidegen létére, német feleséggel, méltósággal és feladattal tudott együttműködni, sajátmagát baloldaliként határozva meg. Bizony a kommonistákkal, Aczéllal, az undorító Várkonyi Zoltánnal. Ma a kereskedelminek mondott undok tévé, emlékező műsorában, meg sem említette a forgatókönyv-író Nemeskürty nevét, hiszen rajta is ott van, a bal leprabélyege, az elhallgatás Fekete Gyulai, Kunszabói sorsa. Azért az is egy bizarr világ lehetett, ahol a nemes Latinovits már szóba sem állt a morál insanity Várkonyival a forgatás alatt. Ez csak látszólagos kitérő.

Ma az átlagos ország lakos azt érezheti, sorsával senki sem törődik, egyenlőség jelet von, mert a média még sugallja is neki, jó és rossz között, általánosítva, minden politikus hazudik és lop, s egyforma. Ezt a nihilt sóhajtja a nagy varázsló, a varázsszem-doboz. Az átlag érzi, sorsa egyre rosszabb, élete, munkája senkit nem érdekel, nincs becsülete annak, amit csinál.

Igen, álmodik a nyomor. Ha még ezt sem tehetné, ha még a reményt is el tudják venni tőle, életének nincs értelme többé. Sokan bizonyára ezt akarják.

S mégis, és újra.

Legyen a magyar munkaideje, annyi, mint a hollandé.

Legyen Magyarországon a vélemény szabad, adja át az államhatalom, az archív anyagok szabad használatát, a frekvenciákat, azoknak, akiket ez megillet. A magyar adófizető, dolgozó népnek.

Borsik János, ügyeletes félrevezető, s szagszervezeti főguru, hiányolja, gyurcsány miért is nem a baloldali értékek mellett áll ki. Pontosan, ha karakteres munkavállaló-barát magatartást tanúsítana…

A gyurcsány. A burzsoá, a burzsoá pártszövetség miniszterelnöke. A magát rókának képzelő papagáj, melyet megválasztottak a buta baloldali tyúkok és nyugdíjasok.
Most majd el fognak határolódni, sietve hazarohan és leköpi saját magát a köztársasági elnök, miseboros Erdő még jobban raccsolva ítél, elítél, megró. S a Fidesz határolódjon el még jobban! Mert az nem lesz elég ibolyáéknak és a balmassznak, ahogy eddig. Szobrot meleg Orosz Ferencnek, a bátornak, aki minden együtt, ami ma Magyarországon dühödten gyűlöli a még megmaradt magyarokat!

Érdekes hír lenne, ha a magyarok miniszterelnöke, összehívná a közjogi méltóságokat, hogy újra nyugodt és méltóságos légkör legyen ebben az országban, s karakteres magyarbarát, dolgozó barát, munkavállaló-barát magatartást mutatva, indítványozná, legyen a magyarok munkaideje napi 6,5 óra, mint a hollandoké.

Indokai a következők lehetnének, aggódik a fogyó és védtelen magyar népért, a magyar dolgozókért, mert nálunk dolgoznak már most a legtöbbet a munkavállalók az Unióban.

Mert a magyar nép az, mely beteg és csonka, melynek minden egészségügyi mutatója, élettartam statisztikája világelső, rák, alkoholizmus, öngyilkosság, reménytelenség, meddőség, egykék s szinglik sívó, terméketlen pusztasága a hazája.

Érdekes hír lenne, ha a magyarok miniszterelnöke, történelmi szövetséget kötne a még megmaradt magyar dolgozókkal, védeni és szeretni fogja őket, s figyelembe akarja venni érdekeiket. S ezért kérné a történelmi egyházak erkölcsi segítségét, s a világnak nagy fórumain, artikulálná, azt a jogos magyar igényt, hogy ezt a kihalásra ítélt fajt, pozitív megkülönböztetés illeti meg.

S azoknak a tízezreknek, kiktől a kádkőgyáras viszoly elvette s rendelettel eltiltotta a 36 órát, eddigi béralapjukkal heti 30-ra csökkenteni rendelné, egy miniszterelnök, mely magyar s karakteres magyarbarát magatartást tanúsítana.

Van itt ember, aki elhiszi ezt a magát szocialistáknak nevező vadkapitalista burzsoá szövetség bármely tagjáról, van itt még olyan hülye ebben az országban?

Orbán Viktor lehet az, aki végre meghallgatva a magyar nép segélykérő üzenetét, karakteres baloldali értékeknek mondott politikát folytatva, lehetővé teheti, dolgozzunk annyit, mint a holland, s legyen egészségünk és időnk az életre, annyi, mint a világ boldogabbik felének.