gondola Fórum :

Téma: Ki vagyok "én" ?

Foma	2008. február 28. 17:21 \| Sorszám: 176
Szerintem ez én vagyok. Nekem van hasonlóan asszimetrikus arcom. Egyébként nekem tetszik. Kinek a képe ?

Foma	2008. február 28. 11:23 \| Sorszám: 173
A művész mindenekelőtt a bensőjéből vezérlő istenének, a művészetének dolgozik, és csak másodsorban a megrendelőnek.

Foma

2008. február 28. 11:15 | Sorszám: 172

Szerintem eléggé jól körülírtam már a különbséget, de ezek szerint csak én gondolom, hogy jól körülírtam.

A tudás az olyan panelszerű és ott van a "zsebemben" mindig. Konkrét adatként, sémaként, módszerként. Az intelligencia nem egyszerűen az adott helyzetnek megfelelő tudás kiválasztásának képessége. Az intelligencia adott esetben lehet a tudás mellőzése is. Sőt, minél kifinomultabb az intelligencia, annál kevésbé kap szót a tudás. Példaként említettem Michelangelot, aki nem azzal kezdte, hogy előkapta a tudását és faragott a márványból azt amit akar. Mindenekelőtt azt tartotta fontosnak, hogy megfejtse, megérezze, hogy mi rejlik a márványtömbben. Ettől lehetett annyira utolérhetetlenül valódi és csodálatos az amit alkotott. Lehetetlen lett volna ezt a fejlett érzékelést tudásként meghatározni és továbbadni. Ez az intelligencia alkalmazkodóképessége, az intelligencia teremtő principiuma.

Foma

2008. február 28. 10:52 | Sorszám: 169

Nem igazán a félműveltségről van szó. Ugyanis hiába művelődne is valaki szerteágazóan, attól még nyugodtan maradhatna unintelligens. Mint ahogy az is elképzelhető, hogy valaki nem igazán művelt, de ettől függetlenül eléggé intelligens. Szóval, az intelligencia elsődlegességéről van szó a tudással szemben. Az intelligencia élő, megújuló, friss, rugalmas, alkalmazkodó. A tudás holt, statikus, merev.

Foma

2008. február 28. 08:56 | Sorszám: 167

Az élményeink örökre ott maradnak körülöttünk. Csak azért, hogy lírai legyek és érzékeltessem a gondolatomat, azt mondom, hogy egy aranyszállal kötődnek hozzánk, még akkor is ha elengedtük őket.
Amikor reagálunk az életre itt és most, akkor az itt és most energiájára kell ráhangolódnunk. Hasonlóan, mint amikor Michelangelo nézi a márványtömböt és arra igyekszik ráhangolódni, azt igyekszik érzékelni, hogy mi rejlik ebben a márványtömbben. Egy ÉLŐ ember mindig így közelíti meg a kérdést. Nem úgy közelíti meg, hogy én ezt akarom megalkotni és a tudásommal ezt meg is csinálom.

Egy ÉLŐ embernek nem tudása van elsősorban, hanem vannak élményei és főleg folyamatosan fejlődő érzékelése van. Ezek a főnökök az ÉLŐ embernél, az élményei és a folyamatosan fejlődő érzékelése. A tudása pedig csak segédmunkás státuszban van nála. A segédmunkásra pedig csak a durva munkát szoktuk bízni.

Foma	2008. február 28. 08:51 \| Sorszám: 166
Én azt mondom, hogy minden műveltség félműveltség. Mint ahogy nincs teljes ember sem, csak ilyen-olyan szinten álló emberek vannak, ezért a műveltségünk is olyan amilyen, úton az üres és a teljes között.

Foma	2008. február 27. 13:30 \| Sorszám: 155
A tanulás az jó. A tanulásból származzon több bölcsesség és kevesebb tudás. Én egyébként a "ki vagyok én" spirituális értelmében beszélek tudásról és nem szakmai vagy egyéb praktikus tudásokról.

Téma: Élet

Foma	2008. február 27. 13:20 \| Sorszám: 26
Az élet nekem azt jelenti, hogy vágyenergiák igyekeznek kielégülni, megsemmisülni az időben. A tökéletes, a mennyei élet szerintem az, amikor a kettő között nem telik el idő. Jelenleg hittel kell összekötni a vágyat a beteljesüléssel. A mennyben mindez teljesen összeolvad. Legalábbis most ez jutott eszembe.

Téma: Ki vagyok "én" ?

Foma

2008. február 27. 10:21 | Sorszám: 153

A probléma az, hogyha bármire tudásként tekintek. Az olyan, mintha egy részemre úgy tekintenék mint egy halottra. A nemtudás minden pillanatban készen áll az új élmények tiszta, torzításmentes befogadására. A nemtudás képes elengedni. A nemtudás nem ismeri a gőgöt. A nemtudás megbocsájtó és életigenlő.

A tudás arra akar rávenni, hogy az élő, állandóan megújuló, friss, kételkedő,folyamatos befogadásra kész részemet cseréljem el egy szilárd, állandó, változatlan, megújulni képtelen, az élet jelelit nem mutató dologra. Leegyszerűsítve: egy darab életemet adom egy darab halálomért.

Foma

2008. február 27. 08:44 | Sorszám: 152

"Az egyetlen fontos kérdés, hogy tehetnek-e róla valahogyan. Van-e szabad akarat? Cselekszünk vagy csak történünk?" - Írod.

Nem tudjuk. Igazából semmit sem tudunk. Érezzük, hogy bizonyos energiák hatnak ránk, amelyek megváltoztatnak, de igazából semmit nem tudunk.

"A szél ott fúj, ahol akar. Hallod zúgását, de nem tudod honnan jön, és hová megy." - Mondja Jézus Nikodémusnak.

Talán a félelem és a gőg visz rá minket, hogy rendre azt gondoljuk, hogy bármit is tudunk. A tudás érzete hamis biztonságot ad. Egyben ellensége az éltető, mindenféle tudásban való kételkedésnek.

Foma

2008. február 26. 11:25 | Sorszám: 150

Nem azt mondtam, hogy megteremtik számodra a mélyebb valóságot, hanem hogy segítenek átvinni téged a mélyebb valóságba. Az a valóság, amely megkérdőjelezhető, amely néha ilyennek látszik, néha meg olyannak, az még nem szilárd, az még nem objektív valóság. A művészek és tudósok attól különleges szerepűek, hogy folyamatosan megkérdőjelezik a valóságot. Ha sikeres amit csinálnak, akkor te is megkérdőjelezed velük együtt és új, mélyebb valóságot keresel.

Foma	2008. február 26. 09:38 \| Sorszám: 148
Egyetértek. Nem a művészre mint emberre kell figyelni, hanem az ő alkotására.

Foma	2008. február 26. 09:34 \| Sorszám: 147
József Attila írja: "... az értelemig és tovább" Sok mágusnak mondott manapság úgy próbálgatja a "továbbot", hogy az "értelemig" lépcsőt kihagyja. Ezért nekem az igazi mágusok még mindig az ihletett művészek és tudósok, akik mindig, minden korban hivatottak arra, hogy "átvigyék a szerelmet a túlsó partra".

Foma

2008. február 25. 13:20 | Sorszám: 144

Nem az a fontos, hogy ki mit mond. A tényleges magatartás a lényeg. A művészek mindig igyekeznek átvinni az embereket egy magasabb, egy igazabb, egy objektívebb, egy univerzálisabb, egy mélyebben valóságos valóságba. Először saját maguk mennek át, aztán megpróbálják átadni, megteremteni az élményt mások számára is. Ők amolyan mágusok, istenítenek egy magasabb valóságot a hétköznapi valósággal szemben.
A tudósok szintén mindig mélyebbre igyekeznek hatolni a valóságban. Szenvedélyesen, mintegy istenítve a valóság mind mélyebb megismerését.

Szerinted minderre semmi szükség ?

Foma

2008. február 25. 09:26 | Sorszám: 142

Isten nem a hetedhét országon túl van. Mindenhol, mindenben itt van - mint objektív valóság.
Már önmagában az a tény, hogy az ember fejlődik úgy is mint faj, úgy is mint egyed, arra enged következtetni, hogy nem valószínű, hogy ugyanazt látjuk ugyanabban a dologban különböző időpontokban. Tehát a tapasztalt objektív valóság minden bizonnyal ugyanaz, de a szemlélő mindvégig - amíg csak él és fejlődik - szubjektív, tehát nem látja magát az objektív valóságot. Az objektív valóság tehát az alfa és omega.

Foma	2008. február 22. 13:09 \| Sorszám: 140
Ja, a "kozmikus történésre" nem reagáltam. A történés maga nem biztos, de célszerű feltételezni, hogy van. Amennyiben sikerül megpillantanod az objektív valóságot (Istent), akkor már az objektív valóságban ébredtél fel, innentől kezdve élő, alkotó, kozmikus jelentőségű lesz az, amit immár felébredetten, megvilágosodottan teszel.

Foma

2008. február 22. 12:57 | Sorszám: 139

Vagyis azt akarod mondani, hogy létezik, vagy legalábbis célszerű feltételezni, hogy létezik egy objektív valóság. Ez nekem úgy hangzik, mintha azt mondanád, hogy létezik Isten.

Rendben, én is ezt feltételezem - célszerűen.

Én viszont azt akartam mondani, hogy "Isten nevét hiába ne vedd !". Vagyis az objektív valóságot (istent) nem célszerű felismerni vélni oly gyakran. Az objektív valóság (Isten) ugyanis csak kivételes pillanatokban mutatkozik meg számunkra általában villanásokra. Művészeknek, tudósoknak, spirituális mestereknek...

Miért nem elégszel meg a szubjektív valóság fogalmával, miért kell állandóan "objektív valóságoskodni" ? Ha éhes vagyok, az is lehet inkább szubjektív valóság, tekintve, hogy Etiópiában ugyanez az érzet, amit én érzek, nem biztos, hogy az éhségérzettel azonosítható. De még ha tényleg "betyárul" éhes is vagyok, valójában lehet, hogy csak a testemnek van tudomása valami kínzó érzésről. Ha nem világosodtam meg attól, hogy szembesültem az objektív valósággal (Istennel), akkor talán nem láttam Istent (objektív valóságot) csak valami részvalóságot, amely annyi volt, hogy a gyomrom érzett valami kínzót, de ez kevés, ez nem az objektív valóság megértése, ez nem az Isten megértése.

Foma

2008. február 22. 12:02 | Sorszám: 137

Soha nem az számít, hogy mi az, ami van (már csak azért sem, mert ki mondja meg, hogy mi is van valójában). Még a legegyszerűbb dologban sem tudjuk, hogy mi is az, amit látunk a szemünkkel és hallunk a fülünkkel...
Mi mondjuk meg saját magunknak, hogy mit látunk, mit hallunk. A legegyszerűbb dolog lehet egy zen mester számára megvilágosító jelentőségű, kvázi kozmikus történés is, amely mások számára esetleg figyelemre sem érdemes.

Téma: Klaus Matefi sátánizmust akar?

Foma

2008. február 22. 11:01 | Sorszám: 28

Kedves Klaus !

A Biblia is csak fogódzó lehet, az asztrológia is csak fogódzó lehet.

Ahogyan a Biblia nem tárja fel automatikusan mindenki számára az igazságot, ugyanúgy az asztrológia sem tárja fel.

A szűk keresztmetszet mindig az igazságot kereső ember állapota. Jézus gyakran mondta:"akinek van füle a hallásra hallja...".

Ha valakinek van füle a hallásra, az mindenből meghallja az igazságot, annak a számára minden és mindenki mesterré válik. Akinek viszont nincs füle a hallásra, annak az asztrológia sem fog segíteni.

Nem csak kívülre kell figyelni, hanem mindenekelőtt belülre.

Üdvözlettel: Foma

Téma: Teremtés

Foma

2008. február 22. 10:14 | Sorszám: 739

"Van egy alap, aminek látjuk az okát." - Írod.

Ha pl. Einstein látott volna csak egy jelenséget is, aminek látta volna a végső, igazi, alapvető okát, akkor nyilván azt gondolta volna, hogy nincs Isten, mert Istentől független mezőt fedezett fel, amely pedig önmagában képtelenség.

Einstein számára a végső ok, a logikus elrendező a végtelen Bölcsesség, vagyis Isten lehet egyedül.

Foma

2008. február 22. 09:49 | Sorszám: 736

Én azt látom, mintha abból indulnál ki, hogy van valamiféle közmegegyezés abban, hogy van egy alap, ami még nem Isten. A hívő emberek pedig az alapból kilógó részt nevezik Istennek valami érhetetlen okból. Te pedig igyekszel lerángatni minden ilyen feletti "istenrészt" az Istentől független alapra. Én azt gondolom, hogy az Isten az egészben van. A részekben mind igazad lehet, mert azt képes befogni az elméd. Az egész viszont nem elmével elemezhető valóság. Az egész nem a részek egyszerű összege, az egész egy másik dimenzió.
Egy számítógépes program betűkből, számokból áll. Miért nevezik akkor mégis számítógépes programnak ?

Téma: Klaus Matefi sátánizmust akar?

Foma

2008. február 22. 09:29 | Sorszám: 24

Kedves Klaus !

Vannak emberek, akik kívül keresik a válaszokat, kívül keresik Istent. Akik viszont valóban kincset, istent találnak, azok mindig önmagukon belül találják meg. A Biblia leírásai nem sztoriként, hanem lélektani szimbólumokként jelennek meg az ilyen ember lelkének belső műhelyében.

Én azt látom, hogy a Bibliában ott vannak az isteni igék, de mindenki annyit lát belőle, amennyit az ő elért spirituális állapota megenged neki.

Amikor készen áll a tanítvány, akkor mindig megjelenik a mester is.

""Isten", egy folyamatosan változó szellemi való, ami nem csak a "jót", de a "rosszat" is magában hordozza." - Írod.

Jézus mondta, hogy ő a bűnösökért jött, kvázi a "rosszakért". Tehát az üzenete, hogy a saját "rosszunkat" fel lehet vállalni Isten előtt. A megbocsátó szeretet feloldja a vétkeket, felemeli, megváltja az embert, aki hisz benne. Benne van ez az üzenet a Bibliában, de nem mindegy, hogy milyen köntösben tálaljuk, mert azok, akik kívül keresik Istent, könnyen félreérthetik.

Az asztrológiai meghatározottságot sem biztos, hogy célszerű ennyire hangsúlyozni. A bolygóállások és az asztrológia matematikai számításai lélektelenek. Milyen üzenete lesz ez az Istent egyébként is helytelenül kívül keresők számára, mennyivel viszi ez őket közelebb ahhoz, hogy saját belső érzékelésükben legyenek képesek megtalálni istenüket ?

Üdvözlettel: Foma

Téma: Ki vagyok "én" ?

Foma

2008. február 21. 17:48 | Sorszám: 133

Annak a valakinek, aki ismeretlenül otthont ad nekem. Otthonom a levegő, a Föld, a fák, az emberek, a napsugár, a felhők... Ha valaki egy számára csodálatos helyre kerül és nincs ott a házigazda, az még nem akadályozza meg abban, hogy hálát érezzen ezért és minden nap megköszönje magában a jótevőnek a kegyet, amelyben részesül. Ez önmagától jön jólesően. Nem kéri tőlem senki, de olyan jó, hogy magától jön.

Téma: Teremtés

Foma	2008. február 21. 17:00 \| Sorszám: 720
Sok állatfaj az ultraibolya és az infravörös tartományba eső hullámokat is képes érzékelni, mint a rovarok zöme. Ez adhat magyarázatot arra, hogy a méhek, annak ellenére beporozzák a pipacsot, hogy nem tudják érzékelni a piros színt, viszont a pipacs visszaveri az UV-sugarakat.

Téma: Klaus Matefi sátánizmust akar?

Foma

2008. február 21. 16:33 | Sorszám: 14

Kedves Klaus !

Én úgy gondolom, hogy a Biblia mindenekelőtt azzal a céllal íródott, hogy a szív nyelvén jusson el hozzánk és érintsen meg bennünket. A szív nyelve nem feltétlenül olyan racionális, mint az ész nyelve.

Én úgy látom, hogy te az ész nyelvén próbálod a Bibliát boncolgatni és az eszeddel, a tudományoddal próbálsz valamit kihozni belőle.

Meg tudnád fogalmazni néhány mondatban, tömören, hogy mi a te üzeneted a világnak ? Mi az, amit feltétlenül tudatni akarsz az emberekkel és milyen haszna származik szerinted abból az embereknek ?

Üdvözlettel: Foma

Téma: Ki vagyok "én" ?

Foma	2008. február 21. 16:17 \| Sorszám: 131
Nem a halálhoz viszonyulok. Érzem, hogy lélegzem, amivel az élet áramlik belém újra és újra. Élvezem a bőkezű életet. Hálás vagyok mindenért.

Téma: Teremtés

Foma	2008. február 21. 15:49 \| Sorszám: 715
Én nem pusztán a szépségre gondoltam. Az élet misztériumára való rácsodálkozásra gondoltam. Arra a rajongó lelkületre gondoltam, amely nem következtethető ki csak abból, hogy biológiai produktumok vagyunk.

Foma	2008. február 21. 15:39 \| Sorszám: 714
Információ az is, hogy az alma piros. Meg az is, hogy a rovarok nem érzékelik a piros színt. Akkor mi a valóság ? Sok valóság van.

Foma

2008. február 21. 15:02 | Sorszám: 713

Milyen intézkedések szükségesek és elégségesek ahhoz, hogy egy információt elpusztítsunk, ez itt a kérdés. Ha az idő végtelenjét tekintem, hogyan lenne garantálható, hogy egy adott információ biztosan soha ne bukkanhasson fel, tehát, hogy garantáltan elpusztuljon ?

Akár a te vinyódon lévő adathalmaz is. Az idő végtelenjében gondolkodva milyen módon garantálhatnád, hogy a vinyódon lévő adathalmaz sohasem álljon elő mégegyszer ?

Foma	2008. február 21. 12:58 \| Sorszám: 707
Az információról olyan értelemben volt szó, mint az anyag struktúrájáról. Az anyag felbomlik és átalakul, de az információ ezzel nem pusztul el, mert ugyanaz az információ más anyagban újra megjelenhet és megjelenik, mindeközben változik, variálódik, de az információ maga nem pusztul el, ugyanúgy mint ahogy ilyen értelemben az anyag sem pusztul el.

Foma	2008. február 21. 11:23 \| Sorszám: 703
Én úgy gondolom, hogy az információt felfogom illetve előhívom. Nem gondolom, hogy én teremteném meg a semmiből. Mi okom lenne azt gondolni, hogy az általam felfogott, vagy általam előhívott információ nem létezett eleve ? Szerintem az információ és az anyag közötti kapcsolat tud csak megszűnni, elpusztulni.

Foma

2008. február 21. 09:38 | Sorszám: 695

A tudósok és a hétköznapi emberek is a végső okot keresik.
Ezt a végső okot fogom én fel Istennek.

Abban az értelemben, ahogy te említed az anyagot és az információt, szerintem egyik sem semmisül meg. Talán inkább csak az a valami semmisül meg, ami a kettőt összeköti. Valójában tehát folyamatos felbomlás és újra szerveződés van. A "dolgok" az észlelt formák, amelyek felbomlanak és újraszerveződnek.

Foma	2008. február 20. 11:57 \| Sorszám: 682
Abban igazán nem segíthetek, hogy milyen címkét ragassz a fiókodra. Elvégre a te fiókod. Ha tetszik, akkor lehet panteista. Nekem ugyanis nem külön fiókban volt, csak úgy találtam, ösztönösen, fogalmam sincs, hogy mihez kellene hasonlítanom ?

Foma	2008. február 20. 11:34 \| Sorszám: 680
Nem kell, hogy azt mondd:Isten van. Nekem elég, hogy amikor látod, hogy nyílik a virág, akkor azt mondod, hogy "Jé, nyílik a virág, de szép !"

Téma: Ki vagyok "én" ?

Foma

2008. február 20. 11:06 | Sorszám: 127

Valójában azt érzem, hogy az van, hogy teljesen üres vagyok, és ebbe az üres állapotba lép bele a Létezés az összes örömével. Kitölti az ürességemet és átáramlik rajtam, mert én nem tartom meg, nem kívánom megtartani magamnak. Nem kívánok saját "én"-t létrehozni belőle. Folyamatosan áramlik a Lét és én szeretem és bízom benne. Az ő szeretétől függök minden pillanatban. Ha megszűnne áramlani, akkor megszűnne bennem a Lét. Én azonban nem halmozok fel magamnak egy "én"-t, mert akkor az már veszítene frissességéből és hamarosan rothadni és bűzleni kezdene ez az "én". Tehát, csak szeretet és bizalom van az én ürességem között és a Lét teljessége között.

Téma: Teremtés

Foma

2008. február 20. 10:30 | Sorszám: 678

Isten léte a szerves rendszer létezésének függvénye talán ? Vagy inkább arról van szó, hogy csak a szerves rendszerben élő ember képes tudatosan Istent felismerni ?
Én úgy gondolom, hogy a látható, elpusztítható dolgoknak az eredete, az elpusztíthatatlanul létező magja az Isten. Ez kb. olyan dolog, hogy ha az összes tükröt elpusztítom, és nem nézek többé tükörbe, attól én még vagyok, sőt én vagyok csak igazán (mondhatná az Isten).

Foma	2008. február 20. 09:59 \| Sorszám: 674
Ami elpusztítható, az igazából nem számít. Azt sejtem, hogy minden elpusztítható dolog mögött kell lenni valami végső elpusztíthatatlan valóságnak.

Téma: Ki vagyok "én" ?

Foma

2008. február 20. 09:20 | Sorszám: 125

Igen. A halál az egyetlen ami biztos, szokták mondani. A fizikai halál szerintem arra figyelmeztet minket, hogy szükséges feladni énünket. Mielőtt a fizikai halál vesz el mindenünket, célszerű lenne lemondani az énünkhöz való ragaszkodásunkról. Az "én"-hez nem ragaszkodva, tisztán állni, milyen szép ! Minél inkább képesek vagyunk megszüntetni ragaszkodásainkat, az énhez való ragaszkodásunkat is, annál méltóbban vagyunk képesek belesimulni a halálba, amikor annak eljön az ideje. Nem kell eldobni magunktól semmit, csak képessé kell válni bármikor letenni, mint ahogy este leveszzük a ruhánkat. Minden ragaszkodás rothadó, bűzös. A feltétel nélküliség az élet szeretetében, az felemelő, az isteni. Nincs semmim, én sem vagyok, hanem van bennem a Lét. Örül bennem a lét, mint tavasszal örül a lét az egész természetben.

Téma: Teremtés

Foma	2008. február 20. 09:04 \| Sorszám: 670
A tudomány is - főleg a kvantumfizika - ma már szinte misztikus nyelvezetet használ. Szólj rájuk ! "Állítsátok meg a világot ki akarok szállni"

Foma	2008. február 20. 09:01 \| Sorszám: 669
Minden csak nézőpont kérdése. Mondhatnám azt is, hogy a tükörkép teremti meg a valóságot. Én viszont azt gondolom, hogy a valóság (természet/Univerzum/Isten) szemléli önmagát bennem, a tükörképben.

Téma: Ki vagyok "én" ?

Foma	2008. február 19. 17:35 \| Sorszám: 123
Próbálok legalább pillanatokra felébredni a "vagyok" állapotra. Én úgy érzem, hogy csak legfeljebb annyi van, hogy "vagyok", ugyanis a "vagyok" állapotban nincs értelme a "ki" és az "én" szónak.

Téma: Teremtés

Foma

2008. február 19. 15:53 | Sorszám: 663

Szókratész azt mondta:"Egyvalamit tudok biztosan, azt hogy nem tudok semmit. ..."

Léteznek "Rómát látni és meghalni" élmények. Mindenki megélhet ilyen élményeket. Ha az élet szépségeire rá tudsz hangolódni, akkor nem hiányzik már a több száz év élet, mert akkor szinte minden pillanat megajándékozhat a teljesség élményével. Bármelyik pillanat lehet számodra amolyan belehalós, igazi pillanat. Minden érintést, minden lélegzetet megélhetsz csodaként és folyamatosan eltölthet a hála érzése a mindenség felé, hogy élsz, hogy részese vagy a létezésnek. Időtlen pillanatokat élhetsz meg. Minden csak rajtad múlik.

Foma

2008. február 19. 13:21 | Sorszám: 661

Akár az interneten is információt lehet szerezni ezekről.
Én azt gondolom egyébként, hogy saját magunkból kellene kibányásznunk a tudást. Én nem hiszem el sem a Bibliában írtakat, sem az apokrifokban írtakat.
Nekem magamnak kell tudnom, hogyan is vannak a dolgok. Hogyan hihetnék másoknak ? A Biblia vagy bármely más írás arra jó, hogy ihletet merítsek belőle a magam számára, tulajdonképpen úgy fogalmazhatnék, hogy felidézzek egy ismerős tudást. Ha valamely tudás nem ismerős, akkor félreteszem, akkor számomra nem ér semmit, lehet az Biblia is, vagy bármi más. Tulajdonképpen minden élmény számomra egyfajta szellemi-lelki stimuláció. Egyfajta energiák, amelyeket hagyok magamra hatni, de csak saját magamból bukkanhat elő a tudás, csak a lényemmel teljesen azonos dolog születhet meg bennem, a többit "megrágom és kiköpöm" "józsefattilássan" szólva.

Foma	2008. február 19. 12:37 \| Sorszám: 652
Valószínűleg olvastál olyan apokrif könyveket is, amelyek nem kerültek bele a Bibliába. Mondd meg őszintén, szellemileg-lelkileg egy teljesen újfajta minőséget, többet kaptál általuk ? Azóta jobban érzed a teljességet ?

Foma

2008. február 19. 12:16 | Sorszám: 648

Igen, a természetben a növények magvai tartalmazzák a teljes élet tudását. Az ihletett alkotások ugyanilyen magok. Kifejlődni csak akkor tud ez a teljes élet, ha befogadja a föld és folyamatosan táplálja a Föld és a Napfény. Vagyis nekünk nem számon kell kérni a magon a teljes életet, hanem miután felismertük, magunkba kell fogadnunk és fel kell nevelnünk, táplálnunk kell a magot, hogy bizonysággá váljon, tanúskodjon immár erről a bizonyos teljes életről. Ha a magot boncolgatjuk, nyilván nem találjuk meg benne a gyökeret, a szárat, a levelet, a virágot, annak csak az ígéretét érezhetjük meg belőle. El kell hinnünk a magnak, hogy a teljes életet hordozza magában.

Foma	2008. február 19. 11:51 \| Sorszám: 642
Szerintem ez nem okos dolog. Amit az ember teljesnek tart, teljesnek érez, az még nem biztos, hogy teljes és tökéletes. Tehát nyugodtan lehet, sőt kell is teljességre törekedni. Ha már a törekvésből is visszafogunk, akkor ostobán korlátozzuk saját magunkat - szerintem.

Foma	2008. február 19. 11:40 \| Sorszám: 638
Minden nagy művészi alkotás önmagában egy teljesség. Minél többet vagy képes befogadni, annál többször, többféleképpen tapasztalod a teljességet.

Foma

2008. február 19. 11:11 | Sorszám: 633

Azt hiszem, hogy a Biblia egy művészi alkotás. Minden igazi művészi alkotás egy kis biblia. Általuk egy kicsit mélyebben önmagunkba tekinthetünk. Tehát ihletet ad, beavatást ad nekünk az élet nagy misztériumaiba. Kitágítja tudatunkat. Használjuk, élünk vele. Élvezve a műveket mindig egy kicsit társművészekké leszünk, egy kicsit mindig beavatottabbak leszünk. Környezetünkben egy picit már mi magunk válunk beavatókká. A szellemiség lassan így átsugárzik. Vannak akik azt kérdezik, hogy van-e Isten. Isten sohasem válaszol nyíltan erre a kérdésre, ezért örökké kérdezik az emberek egymástól, a világtól, hogy van-e Iten. Mindeközben a szellemiség lassan átsugárzik mindenen. Minden nagy művészi alkotás bizonyítja a maga módján istent. A művészi élmény valamilyen szinten istenélmény.

Foma

2008. február 19. 10:49 | Sorszám: 624

Mózes szavait nyilván nem szó szerint kell érteni, hanem valami átvitt értelmet kell kinyernünk belőle.
Több ezer éves szavakról van viszont szó. Nem lenne értelmesebb saját magunkból, a saját gondolatainkból, a saját késztetéseinkből, a saját vágyainkból kiindulni és azokat megérteni inkább ? Nem lenne célravezetőbb ezeknek a mögöttes értelmét keresni ? Saját valóságos élményeinkből kellene táplálkoznunk és ezek alapján kellene önálló következtetésekre jutnunk - szerintem.

Foma	2008. február 19. 10:32 \| Sorszám: 621
Az ima ereje gondolom attól függ, hogy milyen mértékben vagyok képes elfogadni Isten végtelen jóságát, szeretetét.

Email a webmesternek | Gondola