Téma: Ki vagyok "én" ?
|
Foma |
2008. február 27. 10:21 | Sorszám: 153 |
A probléma az, hogyha bármire tudásként tekintek. Az olyan, mintha egy részemre úgy tekintenék mint egy halottra. A nemtudás minden pillanatban készen áll az új élmények tiszta, torzításmentes befogadására. A nemtudás képes elengedni. A nemtudás nem ismeri a gőgöt. A nemtudás megbocsájtó és életigenlő. A tudás arra akar rávenni, hogy az élő, állandóan megújuló, friss, kételkedő,folyamatos befogadásra kész részemet cseréljem el egy szilárd, állandó, változatlan, megújulni képtelen, az élet jelelit nem mutató dologra. Leegyszerűsítve: egy darab életemet adom egy darab halálomért.
|
|
Foma |
2008. február 27. 08:44 | Sorszám: 152 |
"Az egyetlen fontos kérdés, hogy tehetnek-e róla valahogyan. Van-e szabad akarat? Cselekszünk vagy csak történünk?" - Írod. Nem tudjuk. Igazából semmit sem tudunk. Érezzük, hogy bizonyos energiák hatnak ránk, amelyek megváltoztatnak, de igazából semmit nem tudunk. "A szél ott fúj, ahol akar. Hallod zúgását, de nem tudod honnan jön, és hová megy." - Mondja Jézus Nikodémusnak. Talán a félelem és a gőg visz rá minket, hogy rendre azt gondoljuk, hogy bármit is tudunk. A tudás érzete hamis biztonságot ad. Egyben ellensége az éltető, mindenféle tudásban való kételkedésnek.
|
|
Foma |
2008. február 26. 11:25 | Sorszám: 150 |
Nem azt mondtam, hogy megteremtik számodra a mélyebb valóságot, hanem hogy segítenek átvinni téged a mélyebb valóságba. Az a valóság, amely megkérdőjelezhető, amely néha ilyennek látszik, néha meg olyannak, az még nem szilárd, az még nem objektív valóság. A művészek és tudósok attól különleges szerepűek, hogy folyamatosan megkérdőjelezik a valóságot. Ha sikeres amit csinálnak, akkor te is megkérdőjelezed velük együtt és új, mélyebb valóságot keresel.
|
|
Foma |
2008. február 26. 09:38 | Sorszám: 148 |
Egyetértek. Nem a művészre mint emberre kell figyelni, hanem az ő alkotására.
|
|
Foma |
2008. február 26. 09:34 | Sorszám: 147 |
József Attila írja: "... az értelemig és tovább" Sok mágusnak mondott manapság úgy próbálgatja a "továbbot", hogy az "értelemig" lépcsőt kihagyja. Ezért nekem az igazi mágusok még mindig az ihletett művészek és tudósok, akik mindig, minden korban hivatottak arra, hogy "átvigyék a szerelmet a túlsó partra".
|
|
Foma |
2008. február 25. 13:20 | Sorszám: 144 |
Nem az a fontos, hogy ki mit mond. A tényleges magatartás a lényeg. A művészek mindig igyekeznek átvinni az embereket egy magasabb, egy igazabb, egy objektívebb, egy univerzálisabb, egy mélyebben valóságos valóságba. Először saját maguk mennek át, aztán megpróbálják átadni, megteremteni az élményt mások számára is. Ők amolyan mágusok, istenítenek egy magasabb valóságot a hétköznapi valósággal szemben. A tudósok szintén mindig mélyebbre igyekeznek hatolni a valóságban. Szenvedélyesen, mintegy istenítve a valóság mind mélyebb megismerését.Szerinted minderre semmi szükség ?
|
|
Foma |
2008. február 25. 09:26 | Sorszám: 142 |
Isten nem a hetedhét országon túl van. Mindenhol, mindenben itt van - mint objektív valóság. Már önmagában az a tény, hogy az ember fejlődik úgy is mint faj, úgy is mint egyed, arra enged következtetni, hogy nem valószínű, hogy ugyanazt látjuk ugyanabban a dologban különböző időpontokban. Tehát a tapasztalt objektív valóság minden bizonnyal ugyanaz, de a szemlélő mindvégig - amíg csak él és fejlődik - szubjektív, tehát nem látja magát az objektív valóságot. Az objektív valóság tehát az alfa és omega.
|
|
Foma |
2008. február 22. 13:09 | Sorszám: 140 |
Ja, a "kozmikus történésre" nem reagáltam. A történés maga nem biztos, de célszerű feltételezni, hogy van. Amennyiben sikerül megpillantanod az objektív valóságot (Istent), akkor már az objektív valóságban ébredtél fel, innentől kezdve élő, alkotó, kozmikus jelentőségű lesz az, amit immár felébredetten, megvilágosodottan teszel.
|
|
Foma |
2008. február 22. 12:57 | Sorszám: 139 |
Vagyis azt akarod mondani, hogy létezik, vagy legalábbis célszerű feltételezni, hogy létezik egy objektív valóság. Ez nekem úgy hangzik, mintha azt mondanád, hogy létezik Isten. Rendben, én is ezt feltételezem - célszerűen. Én viszont azt akartam mondani, hogy "Isten nevét hiába ne vedd !". Vagyis az objektív valóságot (istent) nem célszerű felismerni vélni oly gyakran. Az objektív valóság (Isten) ugyanis csak kivételes pillanatokban mutatkozik meg számunkra általában villanásokra. Művészeknek, tudósoknak, spirituális mestereknek... Miért nem elégszel meg a szubjektív valóság fogalmával, miért kell állandóan "objektív valóságoskodni" ? Ha éhes vagyok, az is lehet inkább szubjektív valóság, tekintve, hogy Etiópiában ugyanez az érzet, amit én érzek, nem biztos, hogy az éhségérzettel azonosítható. De még ha tényleg "betyárul" éhes is vagyok, valójában lehet, hogy csak a testemnek van tudomása valami kínzó érzésről. Ha nem világosodtam meg attól, hogy szembesültem az objektív valósággal (Istennel), akkor talán nem láttam Istent (objektív valóságot) csak valami részvalóságot, amely annyi volt, hogy a gyomrom érzett valami kínzót, de ez kevés, ez nem az objektív valóság megértése, ez nem az Isten megértése.
|
|
Foma |
2008. február 22. 12:02 | Sorszám: 137 |
Soha nem az számít, hogy mi az, ami van (már csak azért sem, mert ki mondja meg, hogy mi is van valójában). Még a legegyszerűbb dologban sem tudjuk, hogy mi is az, amit látunk a szemünkkel és hallunk a fülünkkel... Mi mondjuk meg saját magunknak, hogy mit látunk, mit hallunk. A legegyszerűbb dolog lehet egy zen mester számára megvilágosító jelentőségű, kvázi kozmikus történés is, amely mások számára esetleg figyelemre sem érdemes.
|
|
|