*Magyartanítás már alig van a hungarovalentini gimnáziumokban.
A történelemoktatást is ugyanez jellemzi:
Magyarország bemutatkozása az EU-ban 2004-ben
Az Európai Parlament Információs Hivatala 2004-ben kiadott egy Európa ma és holnap című nagyalakú, igényes kivitelű brosúrát.
A füzet több nyelven - 28 mai és jövendő EU-tag ország önbemutatkozását tartalmazza.
Az országfejezetek egy rövid, amerikai típusú önéletrajzból, és egy valamivel hosszabb kifejtő részből állnak. Ez utóbbiban nemzeti sajátságok, érdekességek szerepelnek.
A 28 ország bemutatkozása három minőségi kategóriába sorolható. A többség reális történelmi és kulturális tényanyaggal szolgál. Néhány, az Európai Unióba igyekvő ország nemzeti legendáit is a képbe illeszti, a számukra kínos adatokat, folyamatokat vagy elhallgatja, vagy eufémizmusokba burkolja. (Törökország, Szlovákia, Románia sorolható ebbe a kategóriába).
A harmadik, és egyedül döbbenetes felfogás a magyar.
Nézzük az önéletrajzunkat:
1000 - a magyar állam megalapítása az ország első királya, István alatt.
1308-1437 - A központi hatalom megerősítése.
1541 - a törökök beveszik Budát. Az ország 3 részre szakad: a Habsburgok elfoglalják (bekebelezik) a nyugati részt, Magyarország középső része a törökök közvetlen ellenőrzése alá kerül, mialatt a Tiszától keletre levő részen az Erdélyi Fejedelemség jön létre.
1711-1848 - osztrák uralom.
1867 - a körülbelül fél évszázadig tartó Osztrák-Magyar Monarchia létrehozása.
1914 - Magyarország részt vesz az I. világháborúban a német birodalom oldalán. - A Magyar Köztársaság megalapítása november 16-án.
1938 - szövetség Nácinémetországgal.
1941 - hadüzenet a Szovjetúniónak.
1944 - az ország elfoglalása a német csapatok által. Számtalan magyar zsidót deportálnak. Hadüzenet Németországnak decemberben.
1945 - a Vörös Hadsereg elfoglalja Budapestet és elűzi a németeket.
1949 - a Magyar Népköztársaság alkotmányának elfogadása.
1956 - népfelkelés, a szovjetek erőszakosan leverik, az akkori államfőt, Nagyot halálra ítélik.
1989 - Magyarország ismét demokratikus ország lesz. A szovjet csapatok elhagyják az országot.
1990 - az első szabad választások.
*
E 14 pontba sűrítették Magyarország történelmét. Első áttekintésre is nagyon hiányosnak tűnik!
Nézzük meg alaposabban! Feltűnő, hogy 1000 előtt nem volt magyar történelem, sőt a Kárpát-medencében sem történt semmi!
Szent István (és nem István) már a keresztény magyar államot alapította meg, az első Árpádok ugyan mit csináltak 895-től? Honalapítás nem volt?
A többi 27 ország természetesen élt a lehetőséggel. Például Spanyolország a római kor után helyet szorított a vandál és a nyugati gót államnak, majd a mórokénak is;
Belgium Caesar galliai hódítását, majd a frank birodalmat is felvette történelmi életrajzába.
Törökország Kr. u. 196-tal, Septimius Severussal kezdi a történetét, majd Nagy Konstantin, illetve a bizánci császárság következik.
Szlovákia az amúgy egzakt módon soha nem azonosított Nagy-Morva Birodalommal kezd, majd Bratislava első nyomaként említi Árpád utolsó csatájának helyszínét.
Románia tovább megy, idézem:
Kr. e. VI. sz. a románok őseinek, a dákoknak első említése Homérosz és a nagy antik mesélők által. (finom elszólás: mesélők)
Kr. e. I. sz. a rómaiak elfoglalják Dacia területét. A romanizálási folyamat kezdete. (Apró probléma: mindez Kr. u. 106-ban, tehát csaknem 3 évszázaddal később történik.) És így tovább…
Mi magyarok miért nem említettük a honfoglalást? Vagy urambocsá: a kettős honfoglalást?
A szlovákok felhasználják a 907-es braslauespurchi győztes csatánkat önigazolásként!
Miért nem említjük meg a frank oklevelekben többszázszor előforduló Hungarus nevet?
A Kr. e. VI. századból a jürkákat bemutató Hérodotoszt? 527-ből Muagerisz hún királyt említő bizánci krónikát? Gardizit, ibn Rusztát, Dzsajhánit, Bölcs Leót, Bíborbanszületett Konstantint vagy 889-ből Regino prümi apátot, akik a türkökkel és szkítákkal azonosítanak bennünket így vagy úgy?
A tordosi és tatárlaki rovásírás-leleteket is emlegethetnénk oly joggal, mint a törökök emlegetik civilizációjuk őseiként az asszírokat, hettitákat, vagy a románok a dákokat, rómaiakat!
Iszonyú kártékony ez a torzító elhallgatás
Lám, a románok tudomást sem vesznek arról, hogy Constantin Daicoviciu, a dákoromán folytonosság (kontinuitás) elméletének atyja 1973-ban, halála előtt maga fedte fel a Történeti Intézet és a Történeti Múzeum munkatársainak, egyetemi kollégáinak, diákjainak a kutatásai, publikációi hazug voltát. Tételesen felsorolta a saját történelemhamisításait:
A Nestor-krónika nem oláh-okat, hanem frank-okat írt. Anonymus ac pastores Romanorum kitétele sem daciai oláhokra, hanem dunántúli, frank fennhatóság alatt élt romanizált pannonokra vonatkozott.
Mi az EU-ban saját történelmünk elhallgatásával igazoljuk ezeket a dogmává merevült történelmi hazugságokat!
Az Árpád-kor nem létezett! Letagadjuk, elhallgatjuk!
*
Nem volt Árpád-ház?
Nem volt egy világelső politika-jogtörténeti dokumentumunk: - az Aranybulla?
Nem volt tatárjárás?, - nem volt Szent István, Szent Imre, Szent László, Szent Margit, Szent Kinga, Szent Erzsébet sem?.
Sorstársaink közül a csehek büszkén emlegetik a Przemysl-, a lengyelek a Piast-házat!
Nem találom 1456-ot!
Az egész keresztény világban harangoznak a nándorfehérvári diadallal végződő keresztes hadjárat emlékére, mi meg sem említjük!
III. Callixtus az 1456. június 29.-i Bulla orationumban III. Mohamed áprilisi hadrakelése hírére, a török megállításáért való imára buzdító harangozást rendelt el, de hát a törököt bizony Nándorfehérvárnál állította meg Hunyadi és Kapisztrán.
Mátyás humanista birodalma (az egyetlen reneszánsz birodalom) említésre sem méltó?
Hol marad sok évszázados, a magyarságot felőrlő „keresztyénség-védőpajzsaként”-való küzdelmünk? Mi magyarok nem vagyunk rá büszkék?
Mohács elég jelentős csata lehetett, hiszen a szlovákok felhozzák saját történelmi eseménysorukban!
Mi nem!!!
A Habsburgok dehogy foglalták el a nyugati részt: - kettős királyválasztás történt, s a két királyi ház megosztozik a török által kettészelt országon.
Az Erdélyi Fejedelemség a magyar állam menedékhelye lesz, fejedelmei közül tán egyedül Székely Mózes tekinthető törzsökös, kizárólagos erdélyinek!
Nem található a vallásszabadságot világelsőként deklaráló tordai országgyűlést sem! (1568) Ennek a feltűnően eurokonform, korát messze megelőző intézkedésnek a mellőzése egyenesen megdöbbentő!
Természetes módon tolakodik elő minderre a magyarázat:
A kereszténység felvételének, az Árpád-házi szentek, a nándorfehérvári harangozás és a tordai országgyűlés együttes elhallgatása a nemzet-és kereszténységellenesség gesztusa volna?
A katolicizmus, ill. a reformáció a szlovákoknál, vagy a huszitizmus minden ország önjellemzésében megtalálható, rajtunk kivűl)
Szégyen: Egyetlen árva sort sem érdemelt a török kiűzetése: 1686 Buda, 1697 Zenta.
Mint ahogy Thököly és II. Rákóczi Ferenc sem!
Hiányzik a magyar reformkor. Úgy, ahogy van. Mindenestül!
1848/49-es forradalmunkról sincs egy árva szó se!
*
Nem baj, a románok felhozzák bizony, mint saját forradalmukat! Az osztrákok is, bár ők meghagyták nekünk.
Ezután egy szépen felépített, épületes baromság következik: Magyarország, (és nem az Osztrák-Magyar Monarchia)- vesz részt az I. világháborúban.
Az 1918-as forradalmat nagyvonalúan 1914 novemberére teszik (ezt az ostobaságot a kifejtő rész is megismétli, megerősíti!) ez annyit jelent, hogy az önálló, köztársasági Magyarország egyedül harcolt Németország oldalán, és Trianont ezért kapta büntetésül. A kifejtő részben idetoldnak még egy baromságot: szerintük csak 1/3-nyi területünket vesztettük el!
Ez a konstrukció had tudatosítsa az európaiakban, hogy micsoda rettenetes erőszakos, összeférhetetlen, bűnös nép voltunk és maradtunk még a XX. században is, ehhez hozzák ezután a döntő érvet:
1938:- Szövetség Nácinémetországgal.
A második világháborúban a környékünkön mindenki a rossz oldalon vett részt. Ennek elmismásolását zseniális találékonysággal oldották meg a magukra valamennyit is adó szomszédaink:
Ausztria: 1938 március: Anschluss. Kész. Nyilván kimaradtak a háborúból, mert utána csupán a köztársaság 1945-ös kikiáltását említik meg.
Szlovákia: 1939-45 rövid függetlenség Nácinémetország uralma alatt. Mesteri, szépségdíjas, zseniális meghatározás! Függetlenség egy uralom alatt, amely ráadásul nácinémet elnyomást sejtet. -ez bizony elhatárolódás, sőt nyilván szenvedés is - nem pedig rosszízű szövetség, mint a mienk.
Románia: 1940. nov. 23. Románia csatlakozik a hármas szövetséghez. Ez is elegáns: a hármas szövetséget említi. Ilyen volt, valóban: létrejött 1882-ben, résztvevői az Osztrák-Magyar Monarchia, Németország és Olaszország. Szétbomlott az I. világháború során. De ez a csúsztatás elegánsan kikerüli a II. világháborús részvételük kellemetlen emlegetését.
Persze nem említik az apró, echte román találmányokat ezekből az időkből: a meghalató-vonatokat, a zsidók jég alá lövetését vagy a favágótőkén lefejezett szárazajtai magyarokat, a megtizedelt Köröstárkányt, Gyantát, stb.
De mi már 1938-ban szövetséget kötöttünk Nácinémetországgal! Ez igazi liberobolsi találmány.
Nos, 1938-ban kötöttünk egy adóügyi pótegyezményt a németekkel (december 10.) Ausztria német megszállása tette szükségessé. Merüljünk el most egy kicsit ebbe a gyanús 38-as évbe! Az Anschluss nemcsak az adóügyi pótegyezményt hozta, hanem páni félelmet is. Politikusaink nem rokonszenveztek a nácikkal, emlékeztetőül csak két eset:
- Az első németországi látogatásáról hazatérő Horthy így jellemezte Hitleréket:
"Túl sok bennük a vörös!"
- Teleki pedig nemegyszer kijelentette, hogy „a német vereség a mi vereségünk is lesz, de a német győzelem a mi pusztulásunk!”
1938 nem a németbarátság éve volt. Horthy és Kánya Kálmán már februárban egy németellenes horizontális tengelyről tárgyalt Varsóban, - olasz-lengyel-jugoszláv-magyar lett volna ez a tengely. Miért hiányzik ez a történelem tankönyveinkből is?
1939-ben megvalósult a magyar-lengyel határ és szeptemberben nem engedtük át hazánkon a német csapatokat Lengyelország hátába. De a németekhez lelkesen csatlakozó szlovák csapatokat se! Ez kevésbé közismert. A szlovák változat persze érthetően elhallgatja, hogy a lengyeleket hadüzenet nélkül, náci módon megtámadták!
1941 - Hadüzenet a Szovjetúniónak! - írják önfeledten liberobolsijaink.
Hogyan is volt?
Üzentünk mi hadat? – A kassai, rahói, körösmezői stb. bombázások után megállapítottuk, hogy ez bizony hadiállapot. Ennek a kérdésnek hatalmas irodalma van, elégedjünk meg annyival, hogy a nemzetközi jog élesen megkülönbözteti a hadüzenetet és a hadiállapot tudomásul vételét.
Más kérdés, hogy a szintén EU-várományos Lengyelország, balti államok, Bulgária sose üzent hadat a dicső Szovjetúniónak, mégis ugyanazt kapták jutalmul , mint mi büntetésül.
Amúgy a hadüzenettel az orosz tezsvéreink nálunk is rosszabbul állnak. Elfelejtkeztek erről a jogintézményről Finnország, a balti államok, Lengyelország, de később Bulgária esetében is. Több országot letiportak hadüzenet nélkül.
Ez nyilván eszébe juthatott a kassai bombázás után minden magyarnak.
1944: - Számtalan magyar zsidót deportáltak!
Helyes állítás, igaz!
Helyesen köthetnék össze a német megszállással. Csupán egyetlen bajom van: a zsidóüldözés egyetlen szóval sem szerepel sem a román, sem a szlovák, sem az osztrák, de még a német (ismétlem: a német, -még egyszer- a német!) anyagban sem!
Próbálom kikövetkeztetni a holokauszt, a soá kérdésében a tengernyi írásból és filmből igazán profivá vált átlag EU-polgárok gondolatmenetét:
Végül is nemis a németek, hanem a magyarok működtették Auschwitzot!
Holott az 1944 nyári csendőrpuccsot, -és ezzel magyarországi zsidók teljes kiirtását- megakadályozó Koszorús ezredesnek és magának Horthynak köszönhető, hogy egyáltalán maradt zsidóság Közép-Európában!
A teljes az igazság elhallgatása, és részigazságok közlése súlyosabb bűn a legaljasabb rágalomnál!
1956: - népfölkelés Eufemisztikusan, reformkommunista módon így írja a brosúra.
De nekünk, magyaroknak 1956: forradalom és szabadságharc!
Amely megvilágosította a népi demokráciáról félrevezetett Európát, amely előkészítette a kommunista rendszerek bukását és amely rövid időre visszaadta nemzetünk (tudatosan tönkretett) önbecsülését és megbecsülését.
Nagy (illendőbben, európai módon: Nagy Imre) pedig nem államfő volt, hanem miniszterelnök.
Az 1990 utáni „nemzetrajzból” csak egy érdekesség: - 1991. jún. 19. az utolsó szovjet katonák elvonulása. Feljebb ez szerepel: - 1989 a szovjet csapatok elhagyják az országot. Erre a primitívségre már nincs mit mondani.
A befejező részből hiányzik az Európai Unió koncepciójába illő esemény, a vasfüggöny lebontása!
***
Most pedig lássunk néhány gyöngyszemet a 2. részből:
”Magyarország lakossága Európa legszínesebben kevert népeihez tartozik. 10 millió lakója között számos nemzetiséget találunk: német nyelvűeket, szlovákokat, románokat, délszlávokat (bosnyákokat, horvátokat, szerbeket, szlovénokat és szorbokat). A szintik és romák, akik a népességnek nem jelentéktelen részét alkotják (500 000), nemrégiben etnikai kisebbségként lettek elismerve.”
Hangsúlyozza, hogy Magyarország sokszínű, kevert népességű, soknemzetiségű! Érdekes, ezt a kitételt nem alkalmazza önmagára a fele-fele arányban többnemzetiségű Belgium, Litvánia, Észtország, Lettország se. Se Románia, se Szlovákia! Ők nemzetállamok. Csak mi nem, -ahol egyelőre még a magyar etnikum a meghatározó. Bár fogyunk!
Az olvasó is kiszámolhatja, hogy 1980-tól máig a Kárpát-medence őshonos magyarsága több mint 2 millióval fogyott!
A liberobolsi történelemhamisítók ismerik ezeket az adatokat. De erről és az okról: Trianonról, az azóta folytatott magyarüldözésról egy szót se írnak. Sőt ehhez érezhető magyarellenes rosszindulattal kollaborálnak:
Bosnyákok sosem éltek Magyarországon. A szorbok említése még hajmeresztőbb. Tudálékosan a déli szlávjainkhoz sorolják őket. Nagy kérdőjel a félmilliós szinti és roma kisebbség is. A szinti szó nyomára lázas kutatás után juthatunk. Voltaképpen azt képesek leírni, hogy nálunk nemcsak romák, hanem még romák is élnek. Szerintem félmilliónál többen.
Talán ide lehetett volna írni, hogy egyedül Magyarországon ismerik el etnikai kisebbségként a romákat, (óh bocsánat: a romákat és a szintiket!)
Okoskodik még a kiegyezésen, a Monarchián, függetlenségünket akkor hiányolja, -nem a 46 éves orosz megszállás alatt!
Pedig függetlennek tekinthetné azt a Magyarországot, amely akkor világelső volt a vasúti közlekedésben, amelynek előterjesztését (Baross Gáborét) fogadta el az 1892-es genfi vasútügyi konvenció.
Amely akkor első volt a gabonafeldolgozó-iparban (és csak a 2. helyezett volt az USA!), amely akkor szinte minden téren(tudományok, művészetek, építészet, felfedezések, stb) a világ élvonalába tartozott.
Amely világelső oktatási- és nemzetiségi törvényeket alkotott és érvényesített, önállóan vett részt nemcsak az olimpiákon, hanem magának az olimpiai mozgalomnak a megteremtésében is.
***
Összegezve: liberobolsijaink jól bemutatnak bennünket egész Európának, -hol bűnös, -hol szánalomra méltó, - általában pedig, mint egy semmirekellő országot!
Fűszerezve a gonoszságukat ostobasággal és szolgalelkűséggel.
Magyarország ilyen bemutatása nyíltan magyarellenes, -saját terminológiájukkal: ez egy rasszista förmedvény.
