|
Téma: A söpredék. 1919 március 21.
|
|
Gaborba |
2008. május 26. 08:52 | Sorszám: 664 |
Beszéltem édesapámmal. Kovács Isván főhadnagy, nyíregyházi városparancsnok kivégzése után történt a merénylet. Ezt teljesen magától mondta. Sőt, a nagyapám barátjának nevét is tudja. Egyébként továbbra is színlelt átállásról tud, nem merényletről.
Kovács István főhadnagy megérdemelne egy emléktáblát Nyíregyházán.
|
|
|
Gaborba |
2008. május 22. 10:20 | Sorszám: 663 |
Összegezve a bihari_panorama által leírtakat az édesapámtól hallottakkal a következő sejtésem van:
Mivel emlékezetem szerint édesapám is Kovács nevezetűként említette a kivégzett tisztet (szavai szerint városparancsnokot), szerintem ugyanarról a Kovács főhadnagyról van szó. Édesapám viszont nem említett olyat, hogy a kivégzett parancsnok korábban merényletet kísérelt volna meg valamelyik Szamuely ellen. Szerinte azért végezték ki, mert a kommunisták számára megbízhatatlannak tűnt, miután kiderült, hogy csak a fegyverük megtartása miatt csatlakoztak a vörösökhöz. Gondolom, a kommunisták tartottak tőle, hogy Kovácsék idővel ellenük fordíthatják fegyvereiket. Mivel azonban tudommal a merényletről nem volt konkrét terv, legfeljebb szándék,a parancsnok cselekedete nem merényletkísérlet volt, legfeljebb csak annak vagy egy lázadásnak az előkészülete.
Ami viszont a kivégzése következett, az valóban (sajnálhatóan sikertelen) merényletnek tekinthető.
Nemsokára jelentkezem majd a parancsnok pontos nevével, ha édesapámat megkérdeztem.
|
|
|
Gaborba |
2008. május 21. 17:59 | Sorszám: 661 |
|
A székely hadosztályt pedig becsapták, mert az oroszokkal való egyesülés érdekében átengedték a románoknak Erdélyt. Szerencsétlen székelyek közül sokan ittrekedtek, többszáz kilométerre szülőföldjüktől.
|
|
|
Gaborba |
2008. május 21. 17:45 | Sorszám: 660 |
Én egy másik nyíregyházi esetről is tudok, de lehet, hogy ugyanerről van szó.
Eszerint Nyíregyháza városparancsnokát is kivégeztette Szamuely Tibor, mert csapatával színleg állt a vörösök mellé, csak hogy megtarthassák fegyverüket. A kivégzett városparancsnok egyik hű embere nem sokkal később rálőtt Szamuely Tiborra, de csak megsebesíteni sikerült. A merénylő és társa ezután tudomásom szerint különválva bújt el. Innentől csak a társ történetét tudom. Föld alatti üregben bújt el a szülőfaluja közelében, vitték neki az élelmet, míg a románok elő nem jöttek. Azok meg majdnem megbotozták, mert dédnagyanyám nem akart nekik kenyeret sütni, csak ha lisztet adnak hozzá. Az mentette meg nagyapámat, hogy a botozásra menet összefutottak a románok parancsnokával, aki az első világháború idején magyar katonaként vett részt és már korábban találkoztak. Az is tanítónak készült.
Állítólag ezek a szamuely fiúk a saját családjuktól nagyon elfajzottak, egy különben rendes családra is mérhetetlen szégyent hoztak.
|
|
|
