Raffay Ernő is ezt mondja:– Szó se róla, ez utóbbit elérték, hisz az ország területe 1920-ban a harmadára zsugorodott. De biztos, hogy a múlt századfordulóról beszélünk, és nem a rendszerváltozás óta eltelt időszak balliberális vesszőparipáiról? Nem túl sok a párhuzam? – kérdem az Antall-kormány államtitkárától, aki 1989-ben ellenzéki jelöltként elsőként győzött a pártállammal szemben időközi választáson.
– De igen. Rengeteg a rokon vonás. A történettudomány számára is komoly fejtörést okozhat, miként lehet, hogy sok évtized múltán ennyire egyező frazeológiával, demagóg jelszavakkal lépjenek föl. Éppúgy az iskolai hitoktatás, az egyházak állnak a célkeresztjükben. A nemzeti sajátosságok és a kereszténység kigúnyolása, a külföldi érdekek előnyben részesítése, a kifelé történő árulkodás olyan jegyek, amelyek ebből a korból eredeztethetők. Sokszor szó szerint ugyanazokat a szövegeket szajkózzák. Ha a sárguló dokumentumok nem emlékeztetnének az idő múlására, azt hihetnénk, mai gyűlöletbeszédekkel állunk szemben.
