Pedig Árva Vince nem tartozott a vén bolond kategóriába. Még akkor sem, ha élete alkonyán, a korábban és élete utolsó pillanatáig az elszenvedett súlyos terhektõl és megpróbáltatásoktól - emberi, rendtársi aljaskodásoktól - olykor zavartnak tûnt. Mert Árva Vince atya nem akart sokat, s hitt abban, hogy amit tett, amiért küzdött, az igaz és tiszta célért folytatott küzdelem volt. Nem akart sokat, de sokan nem akarták azt, amit õ szeretett volna: Ismét magyar szerzetesrendet kívánt teremteni a Pálos Rendbõl. Ugyanis Pálos Rend - minden ellenkezõ hírrel szemben - ma Magyarországon, magyar irányítás alatt és apostoli brevevel megerõsítve nincs. A lengyel rendet 1784-ban egy pápai decretum függetlenítette a magyar fõhatóságtól, s így az egy másik renddé alakult, amelynek a magyar alapítású pálos rendhez sem jogi, sem más köze nem volt a továbbiakban. II. József rendelete után, 1786-ban pedig, a magyar Pálos rend jogilag megszûnt létezni. Vince atya tehát nem akart mást, mint azt, hogy az 1925-ben 700 esztendõs Pálos Rendet a pápa - mint a történelem során annyi más rendet is, apostoli brevevel állítsa vissza magyarországi történelmi jogaiba. Hiszen a pálos rendet 1225-és 1250 között Boldog Özséb alapította a magyarság szent helyén, a Pilisben. 1262-ben IV. Orbán pápa is hivatalosan engedélyt adott Özsébnek, a rend mûködésére, de megbízta a veszprémi püspököt, hogy folyamatosan vizsgálja a rend mûködését. Az átfogó vizsgálat 1263-ban megtörtént. A történelem során a magyar alapítású, és egész európában a magyar rendi vezetéssel bíró pálosok számtalanszor megerõsíttettek jogaikban és birtokaikban.

A mai lengyel pálosok nem tartoznak a magyar alapítású Pálos Rend kötelékébe 1784. december 3-a óta. Ekkor ugyanis Szaniszló Ágoston lengyel király kérésére VI. Pius pápa leválasztotta a lengyel tartományt a rend egészrõl, s önálló generálist bízott meg a kusztódia ügyivel. A generálist ettõl kezdve a lengyelek önállóan, a rend többi részétõl függetlenül választották meg nagykáptalani gyûléseiken.

Árva Vince atya, aki a kommunista diktatúra alatt is keményen harcolt a rend fennmaradásáért, majd visszaszerezte a Grottát, azaz a Gellérthegy oldalában lévõ pálos kolostort, és barlang templomot, azzal vívta ki egyházi elöljáróinak haragját, hogy ellenkezésének adott hangot, amikor a rend reorganizációjának ügye szóba került. Vince atya ugyanis ragaszkodott ahhoz, hogy a rendszerváltás után ne a korábban a magyar rendtõl függetlenedett, és elszakadt lengyel kusztódiához csatolják a magyar Pálos Rendet, hanem az eredeti, II. József elõtti szabályok és lét szerint alapíttassék az újjá. Mivel pedig Vince atya a magyarság és a magyar alapítás érvét sokszor felemlítette, az egyházi hatóságok teljesen ellehetetlenítették õt. Végül nemhogy a rend újjáalapítása nem történhetett meg, de arra vetemedett a lengyel vezetésû kusztódia, hogy Árva Vince atyát a magyar rendtársak és a magyar egyházi vezetés beleegyezésével kirúgta. Ebben azok a hazai rendtársak is nagy szerepet vállaltak, akik Vince atyával szemben a lengyelekhez húztak, s már a kezdetektõl Árva Vince ellen hangolták a magyar rendi vagyonhoz ragaszkodó lengyel vezetést. Az esetrõl, azaz Vince atya embertelen, és keresztényietlen kirúgattatásáról az alábbi hír jelent meg az egyházi médiumokban:

P. Árva Vince elhagyta a Rendet...

A Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja a Vatikánban 2004. május 28-án kelt határozatával kinyilvánította, hogy P. Árva Vince nem tagja a Pálos Rendnek, szerzetesi fogadalmai alól felmentette, a rendi ruhát nem használhatja és a Rend nevében nem nyilatkozhat, egyúttal a Székesfehérvári Egyházmegyébe inkardinálta (egyházmegyei papi szolgálatba helyezte).

Nos, ma a Magyarok Világ Szövetsége vendégül látta a lengyel kusztódia magyar tagjait, s együtt ünnepelték a Pálos Rend régen elmúlt 700 éves évfordulóját. No, ezt nem értem. Közben pedig meghalt Árva Vince atya..., hogy amit a földön nem érhetett el, azért közbenjárhasson a Mennyekben.