A középkor legnagyobb talmudtudósa, Maimonides állítása szerint a kereszténység és az iszlám Immánuelnek az eljövetelét volt csak hivatott előkészíteni [31], azaz Immánuel fellépése után a további egzisztenciájuk kérdéses.Az ószövetségi Messiás eljövetele (fellépése) idejének kiszámítását szigorúan tiltja az átlagemberek számára a Talmud:
"R. ©emuél b. Nahmani erwiderte im Namen R. Jonathans: Es schwinde (*366) der Geist derjenigen, die das Ende (*Der Zersteuung Jisraéls; oft in derselben Bedeutung wie Erlösung) berechnen wollen;" (Synhedrin XI,i,ii Fol. 97b)(Lazarus Goldschmidt: Der Babylonische Talmud, Neunter Band - Frankfurt am Main, Jüdischer Verlag im Suhrkamp Verlag, 1996)(S. 67)
"©emuél b. Nahmani rabbi megismételte Jonathan rabbi nevében: Tünjön el (*366) azoknak a lelke, akik a végét (szétszóratás, megváltás) ki akarják számolni;" (saját fordítás)
Maimonides "A bírák könyvében" fulladásos halált kíván a bölcsek nevében mindazoknak, akik a megváltás időpontját igyekeznek megfejteni, feltárni és azt javasolja az embereknek, hogy jobban teszik, ha azokban a magyarázatokban hisznek, amiket számukra hozzáférhetővé tesznek a beavatottak...
Az Áv hónap 15-i dátumon kívül a Babiloni Talmudban felmerül még megváltás időpontjaként a Peszáh ünnep környéke, azaz niszán hónap (aminek első napja a "királyok újéve"), illetve a Szukott (Sátrak) ünnep, azaz tisri hónap, aminek első napja a "zsinagógai újév", Ros hásáná [48]. Peszáh és Szukott is egyaránt teliholdhoz vannak utalva ugyanúgy, mint a Tu beáv (Áv 15.).
Az Ószövetségben hívők Áv 15. napját (tu beáv), mint a szerelem napját is ünneplik:
"Áv 15 a szerelem és az újjászületés napja
Áv 15 kétségkívül a zsidó naptár egyik legmisztikusabb napja.
A Talmud azt mondja, hogy réges rég “Jeruzsálem lányai táncolni mentek a szőlőskertekbe” Áv 15-én, és “bárki, akinek nem volt felesége, odamehetett” hogy közülük menyasszonyt találjon magának.
Böjtnap után egy héttel köszönt be a szerelem napja. Izaelben “Jom haahava”-nak, a szerelem napjának, a talmudi hagyományban “tu beáv“-nak nevezik. (A “tu” טו számértéke 9+6=15, “beáv” jelentése: “áv hónap”-ban)." (forrás)
Ennél viszont lényegesen fontosabb az ezzel a nappal kapcsolatos végkifejlett, azaz a betervezett messianisztikus megváltás, ami a tervek szerint az egész emberiséget érinteni fogja. A vallásos elképzelések szerint az ószövetségi megváltás az Ezsdrás által köztudatba juttatott és valóságos történelmi eseményként elfogadtatott egyiptomi kivonuláshoz (exodus) hasonlóan kellene megtörténjen:
"Hogyan következik be a megváltás?
A végső megváltás hasonló módon fog bekövetkezni, mint az egyiptomi szolgaságból való megváltás és a kivonulás. Miképpen elküldte az Örökkévaló Mózest, hogy élére álljon az Egyiptomból való szabadulásnak, ugyanúgy fogja a Messiás az egész világot a végső megváltásba vezetni." (forrás)
"A Messiás a középkori zsidó filozófia fényében
(10) Az Egyiptomból történt Kivonulás a messiási kor végső Megváltásának modellje és biztosítéka. A Midrás gyakorta használja az egyiptomi Kivonulás és Izrael jövendő Megváltása közötti párhuzamot." (forrás)
Az exodussal kapcsolatos tíz csapás:
- Nílus vize vérré változott (Mózes II. 7,20)
- békák lepték el Egyiptomot (Mózes II. 8,2)
- szúnyog invázió (Mózes II. 8,13)
- bögöly invázió (Mózes II. 8,20)
- dögvész (Mózes II. 9,6)
- hólyagos fekély (Mózes II. 9,10)
- jégeső (Mózes II. 9,23)
- sáskajárás (Mózes II. 10,13)
- háromnapos sötétség (Mózes II. 10,22)
- Egyiptom elsőszülött fiainak megölése. (Mózes II. 12,29)
A megváltás mibenlétének megismeréséhez elengedhetetlen tanulmányozni az ezzel kapcsolatos ószövetségi messianisztikus elképzeléseket: Ézsaiás 49,22-23/26; 60,1-5/11-12/15-16; 61,5-6/11-13; Mikeás 5,6-8; Zsoltárok 2,1-9; Synhedrin 98a; Érubin 43b; etc..
