Fontos vallásfilozófiai kérdéshez érkeztünk itt el, nevezetesen, hogy az emberbe tulajdonképpen mikor költözik bele az "isteni lélek"? Nem szándékozom itt felsorolni az ezzel kapcsolatos teóriákat, hanem a saját véleményemre hivatkozom csak, ami megegyezik a lubavicsi rebbének, Menáchem Mendel Schneersonnak (1902? - 1994) az állásfoglalásával:

"– De hát miért ünneplünk, mikor még nem is tudjuk, mi lesz belőle, ha felnő? –kérdezte a Rebbe.– A születés az a pillanat, amikor a testbe lélek költözik – válaszolta meg saját kérdését. – És mivel a lélek közvetlen kapcsolatban áll az Örökkévalóval, ez elegendő ok az örvendezésre." (forrás)

Azért tartom ezt esszenciális kérdésnek, mivelhogy Jézus esetében a Szentlélek általi fogamzásra igyekezett Máté (1,18) és Lukács (1,35) a hangsúlyt fektetni azért, hogy ne merülhessen fel a biológiai apa kiléte, pedig a gyermek lelki adottsága bizonyos szempontból a születése pillanatában dől el. Egy egyszerű, szemléletes és empirikus megfigyeléseken alapuló, de nem tudományosan megalapozott példa erre: ha valaki az Oroszlán jegyében jön a világra, arra nem nagyon illenek mondjuk a Rák, vagy a Szűz jegyében születettekre sok esetben jellemző tulajdonságok. Ezzel a megjegyzésemmel kapcsolatosan nem szándékozom senkivel vitába szállni, már csak azért sem, mivel a tárgyaltak szempontjából ez irreleváns.

A keresztény vallási magyarázatok értelmében Jézus bűntelenül (Zsidókhoz írt levél 7,26; Péter I. levele 2,22) jött a világra, aminek következtében az áltam prezentált, i.e. 9.05.20-án megvalósult Schemhamphoras egyik kozmikus forrása eleve nem lett volna alkalmas, hogy erre bazírozva ki lehessen jelenteni Jézus bűntel mivoltát. Ebből viszont értelemszerűen adódik, hogy a születési dátumakor fennálló helyzetet kell tovább vizsgálni.

Mint tudjuk, a gyermek általában a fogamzást követően ∼266 nap elteltével jön világra:

"Ha valaki mégis pontosan ismeri a fogamzás idejét, a szülés várható ideje onnan számított 38 hét vagy 266 nap." (forrás - Dr. Zatik János: A szülés)

Jézus esetében is így kellett ez történjen, és mivel úgymond Isten fia (Filius Dei) volt a keresztény vallási elképzelések és dogmák olvasatában, ezért a születése nyilvánvalóan elválaszthatalan a Schemhamphoras (Isten 72 szelleme") azon kozmikus forrásától, ami alapján ki lehetett jelenteni róla, hogy bűntelen.

A Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek (Nap, Hold, Mars, Szaturnusz, Uránusz) 72-féle konstellációt képesek közösen alkotni együttállást, oppozíció és kvadrát figyelembevétele mellett. Ezek közül viszont csak egyről állítható, hogy a Földről nézve negatív hatásoktól mentes, nevezetesen az 5 égitest együttállásáról, mégpedig azért, mert az ősi asztrológia szabályzói szerint a negatív hatasúnak tartott planéták (Mars, Szaturnusz, Uránusz) a Nap mögött felsorakozva nem tudják kifejteni ez idő alatt a Földre és a születő gyermekre a nekik tulajdonított hatásokat. Ilyen együttállások ∼136 évenként történhetnének meg a zodiákusban, de (<10°) kritérium mellett az elmúlt 4000 év folyamán csupán 15 alkalommal realizálódott csak.

A későbbiekben látni fogjuk, hogy a keresztény világ nem Jézus bűntelen születésére helyezi a hangsúlyt, hanem a 33. életévében bekövetkezett kereszthalálára.

Lukács evangéliumából értesülünk arról, hogy Augustus császár utasítására az egész Római Birodalom területén népszámlálást, lustrum-ot tartottak a római polgárok (cives Romani) részére, de ugyanekkor tartották meg a nem római állampolgárok (no cives Romani) részére is az összeírást, a census-t, aminek következtében a várandós Máriának és férjenek, Józsefnek a galileai Názáretből a judeai Betlehembe kellett menniük, ahol aztán elérkezett Jézus születésének ideje.

Ankarában, a Római templom előcsarnokában egy kőbevésett ténybeszámoló (Monumentum Ancyranum; Res gestae divi Augusti - Az isteni Augustus tettei) hirdeti az utókornak, hogy Augustus császár (i.e. 63 - i.sz. 14) az egész Római Birodalom területén három alkalommal tartott lustrum-ot, éspedig i.e. 28-ban (ab urbe condita: a. u. c. 726-ban), i.e. 8-ban (a. u. c. 746-ban) és i.sz. 14-ben (a. u. c. 767-ben).

Lukács feladta a leckét a későbbi idők kutatói számára, ugyanis azt állította, hogy Publius Sulpicius Quirinius (Czirénius) hajtatta végre a census-t, aki akkor Szíria helytartója volt:

"Azokban a napokban történt, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Ez az első összeírás Quirinius, Szíria helytartója alatt volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják." (Lukács 2,1-3)

Csakhogy Quirinius nem i.e. 8-ban volt Szíria helytartója, hanem a. u. c. 759-től 764-ig. I.e. 8-ban (a. u. c. 746-ban, azaz Róma alapítása után 746-ban) Sentium Saturninum (a. u. c. 744 - 748) töltötte be a helytartói tisztséget Szíriában..

Mire gondolhat ilyen esetben a kutató? Tévedett volna Lukács, vagy talán a misztériumok védelme érdekében szándékosan dezinformált?

Egy harmadik akceptálható variációval rukkolt elő Friedrich Christian Carl Heinrich Münter (1761 - 1830) német luteránus püspök, a koppenhágai egyetem néhai teológus professzora (aki a koppenhágai "Friedrich zur gekrönten Hoffnung" szabadkőműves páholy mestere volt 33 éves korától 13 éven át) az 1827-ben Koppenhágában megjelent "Der Stern der Weisen - Untersuchungen über das Geburtsjahr Christi", azaz "A bölcsek csillaga - Krisztus születési évének vizsgálata" címet viselő könyvének 99-101. oldalán. Történelmi példákkal is igyekezett igazolni azt, mi szerint nem zárható ki, hogy akkoriban Augustus császár a census lebonyolítása idejére Quiriniust rendkívüli hatalommal ruházta fel annak lefolytatása céljából, de Szíria helytartója nem ő volt akkoriban, hanem Sentium Saturninum.

Ezt hangoztatta a Boroszlóban (Breslau; ma: Wrocław) professzorként tevékenykedő Georg Philipp Eduard Huschke (1801 - 1886) is, az 1840-ben megjelent "Ueber den zur Zeit der Geburt Jesu Christi gehaltenen Census", azaz "Jézus Krisztus születése idején megtartott népszámlálásról" című alapos tanulmánya 64. oldalán, és ugyanezt tette Johann Nepomuk Sepp professzor is az 1853-ban kiadott "Das Leben Jesu Christi, Erster Band - Chronologie des Lebens Jesu", azaz "Jézus Krisztus élete, Első kötet: Jézus életének kronológiája" könyvének 145-146. oldalán.

Amennyiben tévednének a professzorok, abban a esetben csak arra tud az ember következteni, hogy Lukács vagy tévedésből, vagy szándékosan dezinformált...

A Názáreti Jézus az i.e. 9.05.20-án történt fogamzását követő ∼266. napon látta meg a napvilágot, mégpedig i.e. 8.02.10-én, amikor a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttálltak a zodiákusban. Kizárólagosan ez alapján tarthatják a keresztény hagyományok és dogmák bűntelennek és Isten fiának, azaz Filius Dei-nek Jézust, ami persze nem jelentheti, hogy Isten lett volna földi halandó létére.

Nagy Heródes azért döntött úgy, hogy 2 éves korig mészárolják le parancsára a környéken az összes fiúgyermeket, mert az itt tárgyalt együttállás minden esetben 2 alkalommal jön létre a Mars periódusából adódóan. Az egyik egzaktabb, szabályosabb együttállás, a másik viszont kevésbé az. Ez volt a helyzet Jézus születésekor is, ugyanis 2 évvel korábban, i.e. 10.02.03-án egy nem szabályos együttállás volt látható a zodiákusban, de mégis azért dönthetett úgy Nagy Heródes, hogy biztosan közte legyen az a gyermek is, aki majdan esetleg veszélyt jelenthet leszármazottja hatalmára.

A napkeleti bölcsekkel kapcsolatosan Máté által előadott történet egy emberbőrbe bújtatott exotérikus, azaz kivülállók számára is hozzáférhető formában megalkotott kozmikus történés, amiben a 3 bölcs a Mars, Szaturnusz és Uránusz planétákat szimbolizálják. Nem véletlenül napkelet felől érkeztek Jeruzsálembe (2,1) és "más úton" távoztak (2,12), azaz napnyugat felé az égbolton...

A "bölcsek" hárman voltak, amit nem csak a szakrális képzőművészeti alkotások (1, 2) sugallnak, hanem az ókeresztény teológus, író és egyháztanító Órigenész (i. sz. 184 - 254) is azt nyilatkozta:

"Possunt quidem isti tres, qui pacem requirunt a Verbo Dei, & prævenire cupiunt pacto societatem ejus, figuram tenere Magorum, qui ex Orientis partibus veniunt eruditi paternis libris, & institutionibus majorum, & dicunt: Quia videntes vidimus natum regem, & vidimus, quia Deus est cum ipso, & venimus adorare eum. Sed & si quis ille est, qui hujuscemodi eruditionibus institutus, videns quia Deus erat in Christo, munderum reconcilians sibi, & admiratus operum ejus majestatem, dicat: Videntes vidimus, quia est Dominus tecum, et diximus: Fiat conjuratio inter nos." (Origène: Origenous Ta heuriskomena panta, Paris, 1733, 98. old)

A betlehemi csillag egy nyolcágú, de nem valóságos, hanem kiszerkesztett csillag, ami nem látható az égbolton, ugyanis a csillag 8 csúcsa 8 együttállás helyeit adják meg a zodiákusban. A "bölcsek" számára ez egy kozmikus térképnek, utitervnek tekinthető.

A Magyar Katolikus Lexikonban olvashatjuk az alábbi megjegyzést:

"A Háromkirályokat a legrégebbi keresztény ábrázolások Mithrász tisztelőiként állítják elénk" (forrás)

Most nem szándékozom ennek részletesebb magyarázatába belemélyedni, csak annyit erről röviden, hogy egyes elképzelések szerint Mithrász egy barlangban született (mások szerint egy sziklából...) egy szűztől, akit Isten anyjának neveztek; a jászola mellett pásztorok és Ormuzd szent állatai (egy szamár és egy ökör) tartózkodtak; a három "mágus" is jelen volt ott, akik az újszülöttnek aranyat, tömjént és mirhát vittek ajándékba; a gyermek feje körül fénysugár (glória) ragyogott...

Jézushoz hasonlóan a Mithrász mítosz főhőse szintén a Schemhamphoras kozmikus forrásait felepítő égitestek együttállásakor látta meg a napvilágot i.e. 280.12.09-én.

Egy kép Mithrász születéséről. (forrás)

Akit a betlehemi csillag mibenléte behatóbban érdekel, annak ITT van lehetősége tanulmányozni.

A kronológusok ott követik el a legnagyobb tévedésüket, amikor azt állítják, hogy Nagy Heródes i.e. 4-ben távozott az élők sorából...

Heródes, Júdea királya zsidó vallású volt, de származását tekintve nem volt az. Nevéhez fűződik a jeruzsálemi Templom felújítása, ami által nagyobbá és díszesebbé vált az. Személyével kapcsolatosan részletes beszámolókat találunk a híres zsidó történetírónak, Josephus Flavius-nak (37 - 100) a könyveiben. Több, általa pontosnak vélt évszámra is hivatkozik némely történéssel kapcsolatban. Az 1853-ban, Kölnben, K. Martin professzor fordításában megjelent "Zsidó régiségek"-ben ("Die jüdische Alterthümer") azt írja, hogy Augustus (Octavian) császár Heródest a görög időszámítás szerint a 184. olümpia évében nevezte ki Rómában Júdea királyává:

"Heródes az uralkodásának első napján Antonius vendége volt, és így magára öltötte azt az új méltóságot, amelyet a száznyolcvannegyedik olümpián szerzett, C. Domitius Calvinus második és C. Asinius Polliu első konzulsága alatt." (256. old. - ford.: Klaus L. Matefi)

Ennek az eseménynek i.e. 44-ben (776 - 183x4 = 44), azaz -43-ban kellett megvalósulnia, mert az első olümpiai játékokat i.e. 776-ban rendezték Zeusz tiszteletére, majd ezt követően minden 4. évben ismét megtartották.

A hibás keresztény időszámítást alkalmazó kutatók is említést tesznek erről, de egyesek valamilyen indíttatásból mégis tévesen i.e. 37-re teszik Nagy Heródes királyságának kezdetét:

"Heródes a 184. olimpiai játékok évében, Domitius Calvinus konzul és Asinius Pollio idejében, Kr. e. 37-ben, Antonius és Octavianus kíséretében a Capitoliumba lett vezetve és ott egy bálványimádó áldozatbemutatásnál királlyá lett beiktatva." (Johann Jahn professzor: Biblische Archäologie, Band 2, Teil 2, Wien, 1825, S. 4; ford.: Klaus L. Matefi)

"Bár a Syria-provinciához csatolt ország a római birodalom része volt, a rómaiak egyelőre meghagyták a zsidó fejedelemséget, és a római vazallus-állam fejévé az idumeai Nagy Heródest tették, aki Kr.e. 37-től 4-ig uralkodott." (Szántó Konrád: A Katolikus Egyház története, I. kötet, Budapest, 1983, 37. old.)

"I. Heródes vagy Nagy Heródes (Askelón?, Kr. e. 74/73 – Jeruzsálem, Kr. e. 4 márciusa) a Római Birodalom kliens királyságaként létező Júdea királya Kr. e. 37-től haláláig.
I. e. 37 és i. e. 4 között volt Júdea királya." (Wikipédia-I. Heródes zsidó király)

Vannak olyan források is, melyek i.e. 40-re taksálják Heródesnek Júdea királyává történt kinevezését és i.e. 37-re pedig Jeruzsálem elfoglalását, illetve tényleges uralkodásának kezdetét, de tudtommal egyöntetűen egyetértenek abban, hogy a király i.e. 4-ben távozott az élők sorából...

Josephus Flavius megadása alapján Heródes a királlyá koronázását követő 37. évben halt meg, 34 évvel Antigonus (a Hasmoneus dinasztia utolsó uralkodója) meggyilkolása, és öt nappal fia (Antipater) kivégzése után:

"Antipater kivégzése után öt nappal halt meg, 34 évvel Antigonosz meggyilkolása és 37 évvel a rómaiak által királlyá történt kinevezése után." (447. old. - ford.: Klaus L. Matefi)

Ugyanerre hivatkoznak tanulmányaikban a Heródessel foglalkozó írók és kutatók is, de mint láthattuk, hibás alapokra építették állításukat, merthogy a 184. olümpia éve nem i.e. 40-ben, vagy i.e. 37-ben volt, hanem i.e. 44-ben!

Josephus Flavius arról is beszámolt, hogy Heródes már súlyos beteg volt, ezért a zsidó törvényismerő Júdás és Mátyás a tanítványaikat arra bíztatták fel, hogy a Templom főbejárata fölé a király utasítására felhelyezett aranyból készült sast verjék le onnan és rongálják meg, merthogy a mózesi törvények tiltják az ilyen díszek ottani alkalmazását. Miután a tanítványok végrehajtották ezt, Heródes elfogatta és megégettette őket Júdással és Mátyással egyetemben, mégpedig egy teljes holdfogyatkozás alkalmával:

"Ezt a Mátyást fosztotta meg Heródes a főpapi méltóságától, a másik Mátyást, aki a zavargást okozta, néhány társával együtt élve elégettette. Azon az éjszakán a Hold elsötétült." (443. old. - ford.: Klaus L. Matefi)

A ma még használatos történelmi kronológiát hosszú évszázadokra visszamenőleg építették fel, aminek megalkotásánál csak az olyan információk számíthattak megbízható és biztos támpontoknak, melyek égi eseményekre (például nap- és holdfogyatkozásra) hivatkoztak. Ilyenek hiányában akár több év eltérés is lehetséges a tényleges időpontoktól.

Heródes a lázadókat és felbujtó vezetőiket, Júdást és Mátyást i.e. 9.11.28-án égettette meg, egy Júdeából is jól megfigyelhető teljes holdfogyatkozás alkalmából.

Az öreg király betegsége egyre súlyosabbá vált, ezért orvosai tanácsára a Holt-tengernél egy kúrán vett részt, de mivel ez egy bizonyos idő eltelte után se hozott jobbulást számára, ezért visszatért Jeruzsálembe. Az említett teljes holdfogyatkozás és a rákövetkező i.e. 8.03.25-ei Peszách ünnepe előtti halálának beállta közötti időszak folyamán vett részt az említett kúrán, Jézus i.e. 8.02.10-én megszületett és Heródes még a halála előtt öt nappal kivégeztette saját fiát, Antipatert.

Amennyiben Josephus Flavius zsidó történetíró megadásai korrektek és hitelt érdemlőek, amivel kapcsolatban nincsennek kételyeim, abban az esetben Heródest a halálát megelőző 37. évben koronázták királlyá Rómában, azaz i.e. 44-ben, a 184. olümpia évében, három év elteltével, i.e. 41-ben pedig ténylegesen birtokba vette királyságának központját, Jeruzsálemet, majd i.e. 8. márciusában elhalálozott.