Már történt arról említés, hogy Mithrász is egy barlangban született egy szűztől, akit Isten anyjának neveztek. A jászola mellett pásztorok és Ormuzd szent állatai, egy szamár és egy ökör volt látható. Három "mágus" is jelen volt ott, akik arannyal, tömjénnel és mirhával ajándékozták meg a kisdedet. A gyermek feje körül fénysugár (glória) ragyogott ugyanúgy, mint az újszülött Jézus esetében.

Ezzel kapcsolatos források:
- Alm, Richard von der: Theologische Briefe an die Gebildeten der deutschen Nation, Zweiter Band, Leipzig, 1863, S. 492-494.
- Bohlen, P. von (*Professor): Das alte Indien, mit besonderer Rücksicht auf Aegypten, Erster Theil, Königsberg, 1830, S. 258
- Dietrich, Eckhart: Vom Pietisten zum Freidenker - Unausweichliche Folge konsequenten Nachdenkens, Norderstedt, 2013, S. 54-55.
- Malten, H. Mr.: Neueste Weltkunde, Dritter Band, Frankfurt a. M., 1844, S. 146-147.
- Nork, Friedrich: Mythen der alten Perser als Quellen christlicher Glaubenslehren und Ritualien, Leipzig, 1835, S.81.
- Nork, Friedrich: Die Weihnachts- und Osterfeier erklärt aus dem Sonnencultus der Orientalen, Leipzig, 1838, S. 30-32.
- Nork, Friedrich: Etymologisch-symbolisch-mythologisches Real-Wörterbuch zum Handgebrauche für Bibelforscher, Archäologen und bildende Künstler, Zweiter Band, Stuttgart, 1843, S. 34.
- Nork, Friedrich: Etymologisch-symbolisch-mythologisches Real-Wörterbuch zum Handgebrauche für Bibelforscher, Archäologen und bildende Künstler, Dritter Band, Stuttgart, 1845, S. 174.
- Sepp, Johann Nepomuk (*Professor): Das Leben Jesu Christi, Erster Band - Chronologie des Lebens Jesu, Regensburg, 1853, S. 198. u. 209.

Egy kép Mithrász születéséről. (forrás)

A Magyar Katolikus Lexikonból egy korábban is már prezentált idézet:

"A Háromkirályokat a legrégebbi keresztény ábrázolások Mithrász tisztelőiként állítják elénk" (forrás)

Az arany (ami a Napot szimbolizálja), a tömjén és a mirha nem csak Mithrász és Jézus születésével kapcsolatos, hanem az egyiptomi mitológia rejtélyes tűz és napmadárának, a főnixnek (Egyiptomban: benu; a zsidóknál: chol ; a görögöknél: Φοινιξ; a perzsáknál: szimurg; a törököknél : kerkes) halálával is. Az I. század végén vértanúhalált halt I. Kelemen pápa a korintusiakhoz írt levelében azt hangoztatja, hogy amikor ez a mitikus madár a halála közeledtét érzi, fészket (máglyát) készít tömjénből, mirhából és egyéb fűszerekből, ezt követően pedig elégeti magát a Napban. A hamvaiból egy hernyó születik, amiből idővel ismét főnixmadár jön létre (forrás - Clementis Romani: Ad corinthios epistula, Leipzig, 1870, S. 61. és ITT).

Ez valójában egy véget nem érő és periódikusan ismétlődő kozmikus történéssorozat. A főnixmadár "élethosszára" vonatkozóan igen eltérő elképzelések láttak eddig napvilágot (100, 216, 461, 532, 540, 600, 651, 654, 660, 1000, 1461 év...). Egyesek úgy képzelik, hogy a főnix nem más, mint a Napnak és a Merkúrnak pontszerű együttállása, ami 651 évenként ismétlődik meg. A véleményem szerint a főnix a Schemhamphoras kozmikus forrásait jelképezi, az "önégetés" pedig akkor következik be, amikor az ezeket felépítő égitestek együttállnak ∼136 évenként, szorosabb konjunkciót figyelembe véve pedig ∼272 évenként. Ezek az alkalmak a főnix halálát eredményezik, de ezt követően mindig "feltámad hamvaiból". A főnix az élete folyamán negatív szellemi hatású, de halálakor megtisztul a Napban.

Nem csak Mithrász és Jézus születése kőtődik a főnixmadár halálához, hanem többek között Szt. Györgyé, Attiláé, Álmos vezéré, David Reubeni-é, Sabbatai Cví-é és Jiddu Krishnamurti-é is.

A megbízható és korrekt kronológiának a véleményem szerint nem Jézus születésének és egyben Heródes halálának évét kell az eddig hibásan megállapított és felépített időrendi adatokhoz igazítania, hanem éppen fordítva!

Lukács szerint Jézus a 30. életévében járt (3,23) (azaz már betöltötte a 29. évét, de a 30-at még nem), amikor hozzáfogott a közel 3 évig tartó nyilvános tevékenységéhez. Első lépése az volt, hogy megkereszteltette magát a Jordán folyó partjánál rokonával, Keresztelő Jánossal, aki kora leghírdesebb esszénusa volt. A Magyar Zsidó Lexikonból arról értesülünk, hogy a héber kabbalával kapcsolatos titkos ismereteket a chásszideusok, majd az esszénusok birtokolták (439. és 440. old.).

Az esszénusok két Messiás eljövetelében bíztak. Az első egy tanító Messiás (Mashiach ben Josef - Messiás, József fia) kellett legyen, a második viszont majd az "idők végén" fellépő Messiás-király (Mashiach ben David - Messiás, Dávid fia). Annak érdekében, hogy a nép elfogadja Jézust Messiásnak, ahhoz a hagyományok értelmében egy égi jelre volt szükség, amit Keresztelő János prezentálni tudott Jézus megkeresztelése alkalmából.

Az égi jel a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égiestek által alkotott, i.sz.22.07.02-án létrejött X-kereszt volt, aminek alkalmából úgymond leszállt Isten lelke egy "galamb" formájában Jézusra.

Lukács azt állítja, hogy Keresztelő János a működését Tibérius császár uralkodásának 15. évében kezdte meg (3,1-2). A mai hivatalos álláspont szerint i.sz. 14-től uralkodott Tibérius, viszont amennyiben Lukács információja megfelelne a valóságnak, abban az esetben ezt i.sz. 7-re kellene korrigálni. A "Monumentum Ancyranum; Res gestae divi Augusti" állítása alapján Augustus császár i.sz. 14-ben (a. u. c. 767-ben) tartott utoljára népszámlálást, lustrum-ot a római polgárok (cives Romani) számára, majd augusztus 19-én távozott az élők sorából, amiből logikusan következik, hogy Tibérius ezt követően még i.sz. 14-ben válhatott római császárrá. Jézus ekkor már 22. éves volt!

Amennyiben helytálló lenne Lukács információja ("Tiberius császár uralkodásának 15. esztendejében, amikor Poncius Pilátus volt Júdea helytartója" 3,1), abban az esetben Keresztelő János Jézusnak a 37. életévében kellett volna elkezdje tevékenységét, ami egyértelműen kizárható. A korábbiakban (Lukács 2,1-2) is felmerült már Lukács által közölt adat hitelességével kapcsolatban jogos és megalapozott kétely. Szerény véleményem szerint ∼10 évvel túllőtt a célon, mondjuk figyelmetlenség következtében véletlenül egy egyes került az ötös elé... Annyi haszna azért csak volt ennek, merthogy hosszú évszázadokon keresztül egyetlen kutató se volt képes Jézus születése és kereszthalála időpontjainak helyes meghatározására, mivel nem ismerték a héber kabbala féltve őrzött titkák a Schemhamphoras-t.

Máté (3,1-12), Márk (1,1-8) és János (1,19-27) is beszámol Keresztelő János ténykedéséről, de tartózkodtak időrendi adat propagálásától.

Miután Jézus i.sz.22.07.02-án egy X-kereszt égisze alatt megkeresztelkedett a Jordán folyó partjánál, megkezdte nyilvános tevékenységét, amivel kapcsolatban János evangéliuma mindössze három Peszách ünnepről tesz említést:

1, a pénzváltók és kufárok kiűzése a jeruzsálemi Templomból (2,13),
2, kenyér- és halszaporitás (6,4)
3, Jézus elfogatása (11,55-57) és keresztre feszítése (19,14-16).

Mint ismeretes, a keresztény beavatás szentségei (keresztség, bérmálás, bűnbánat és utolsó kenet) kifejezetten Jézus kereszthalálával kapcsolatosak:

"nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk?" (Rómaiakhoz írt levél 6,3)

Egy másik helyen eképpen ír Pál a keresztről, ami természetesen nem egy fából összetákolt kivégzőeszközről szól:

"A kereszt igéje Isten hatalma. Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje" (Korinthusiakhoz írt levél 1,18).

Joseph Ratzinger (1927 - 2022) bíboros (a katolikus hitért felelős vatikáni Kongregáció néhai vezetője, a későbbi XVI. Benedek pápa) 2005-ben a nagypénteken megtartott esti meditációja folyamán a keresztút 12. állomásánál azt hangoztatta, hogy "Jézus keresztje egy kozmikus esemény." ("Das Kreuz Jesu ist ein kosmisches Ereignis", "La croce di Gesù è un avvenimento cosmico." (források: 1, 2)

A Magyar Kurír katolikus hírportálon található "A dicsőséges kereszt" című cikk félremagyarázhatatlanul kihangsúlyozza Jézus keresztjének kozmikus jellegét:

"A kereszt tehát igazán kozmikus jelkép, mégpedig a szépség, az erő és a dicsőség látható jele.
A négy világtájat, magát a teret, vagyis a kozmosz egészét átfogó kereszt nem kivégzőeszköz, hanem olyan titokzatos jelkép, amelynek megértéséhez, mint Pál apostol mondja, az Atya ajándéka, a Lélek és a hit szükséges, és amelynek hódolat jár. A kereszt ugyanis Krisztus mindent felülmúló szeretetének kozmikus jelképe:" (forrás)

Az emberek homlokának kereszttel történő megjelölése már az ószövetségi hagyományokban is kimutatható, ami természetesen nem Jézus keresztjével volt kapcsolatban, hanem az ószövetségi misztériumok keresztjével:

"Izrael Istenének dicsősége a kerubokról, ahol volt, a templom küszöbéhez szállt. Ekkor a fehér ruhába öltözött férfit hívta, akinek íróeszközök voltak az oldalán, és így szólt hozzá: "Járd be a várost, járd be egész Jeruzsálemet, és jelöld meg kereszttel azoknak az embereknek a homlokát, akik siránkoztak és bánkódtak a szörnyűségek miatt, amelyeket művelnek benne." A többieknek meg ezt mondta a fülem hallatára: "Menjetek utána, járjátok be a várost és pusztítsátok! Ne nézzetek rá irgalommal és ne könyörüljetek rajta! Öreget, ifjút, szüzet, gyereket és asszonyt egyaránt öljetek meg, és irtsatok ki mindenkit! Akinek azonban kereszt van a homlokán, azt ne bántsátok! Szentélyemmel kezdjétek!" Megkezdték tehát a véneken, akik a templom előtt voltak. És így szólt hozzájuk: "Tegyétek tisztátalanná a templomot, töltsétek meg halottakkal az udvarokat, induljatok!" Azok elindultak, bejárták a várost és pusztítottak." (Ezékiel 9,3-7)

Jézus születési konstellációjának értelemszerűen utalnia kellett a kereszthalálára is, amire többek között egy XIX. század közepe táján megjelentetett könyv felhívja a figyelmet:

"A születése utal a halálára. A világba jövetele utal a világból való kimenetelére." (A. Casper: Christi Fusstapfen in vier Büchern, Leipzig, 1861, S. 3. ford.: Klaus L. Matefi)

Ezzel összhangban van a Magyar Katolikus Lexikonban olvasható alábbi idézet:

"A Legenda Aurea állítja, hogy a Háromkirályokat vezérlő csillagban a Kis Jézus kereszttel, fején töviskoronával tűnt föl, mintegy utalva az Ecce Homo eljövendő nagypénteki királyságára (Rogier van der Weyden képén: Berli, Áll. Múz. 15. sz.)." (forrás)

A kis Jézus, kezében a kereszttel.

A keresztény megváltás alapfeltétele, Jézusnak a kereszten kiontott vére:

"Megváltásunkat vére árán nyertük el." (forrás)

Számos templomban és képtárban találkozhat az ember olyan szakrális képzőművészeti alkotással, melyen a keresztre felszögezett Jézus sebeiből kihulló vért angyalok fogják fel kelyhekben; más alkotásokon a kereszt egy kis "medence" közepén áll és a kifolyó vére a kereszt alatt gyűlik össze, amiből a kereszt körül állók isznak, vagy vérében megmártóznak (1, 2, 3)

A Jézus kiömlő vérének tisztelete valójában a kereszt szellemi hatásának, "Isten ereje" kiáradásának tisztelete.

Zakariás pap, aki Máriát 9 éven keresztül készítette fel Jézusnak a világra hozatalára, tisztában kellett legyen azzal is, hogy majdan, a Peszách ünnep előkészületi napján kialakuló Schemhamphoras (Isten 72 szelleme) következő kozmikus forrása alkalmával ennek a bűntelen gyermeknek kereszthalált kell halnia "az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért" (Zsidókhoz írt levél 9,15), páskabárány gyanánt (Korinthusiakhoz írt I. levél 5,7; Péter I. 1,19), véres áldozat céljából, mivelhogy

"A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, a vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat. Szükséges volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal." (Zsidókhoz írt levél 9,22).

Az újszövetségi könyvek szerint, Jézus maga is tudatában volt sorsával:

"Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik." (Máté 5, 17-18)

"Akkor félrevonta a tizenkettőt, s így szólt hozzájuk: "Most felmegyünk Jeruzsálembe, s beteljesedik minden, amit a próféták az Emberfiáról megjövendöltek. Kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpdösik. Aztán megostorozzák, megölik, de harmadnap feltámad." (Lukács 18,31-33)

"Most azonban - folytatta -, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyáját is. Akinek pedig nincsen, adja el a ruháját, és vegyen rajta kardot. Mondom nektek, be kell következnie annak, amit az Írás rólam mond: A gonosztevők közé számították. Sorsom beteljesedik." (Lukács 22,36-37)

"Így beteljesedett, amit Jézus mondott, amikor megjövendölte, milyen halállal hal meg." (János, 18,32)

A Babiloni Talmud olvasatában Jézust 33 éves korában (Szanhedrin 106. b.) végezték ki a Peszách ünnep előkészületi napján (Szanhedrin 43. a.).
Jézust a Szanhedrin követelésére (Máté 26,3-4; 27,1; Márk 14,1; 15,1; Lukács 22,2; 23,1; János 11,45-53; 18,14) a Peszách ünnep előkészületi napján feszíttették keresztre azért, mert a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek, melyek születésekor (i.e. 8.02.10-én) együttálltak, közel 33 év elteltével viszont egy kozmikus T-keresztet alkottak a zodiákusban i.sz. 25.04.01-én.

A Jézus szülését szignáló együttállás az ún. "kozmikus kígyónak" azon állapota, amikor "erőtlen", viszont már az itt bemutatott T-kereszt esetében "erőben" van, ami JHVH erejének egyik kozmikus forrása.

A népi hagyományok szerint Júdás április 1-én, Jézus kinhalála napján lett öngyilkos (Máté 27,3-5; Apostolok cselekedetei 1,17-18).

A Názáreti Jézus világra hozatala és keresztre feszítése tehát bizonyítottan egy kozmikus misztérium keretében zajlott le a BETELJESEDÉS céljából.
(I.sz. 23 - 36 közötti Peszách ünnepek kozmikus hátterei - GIF)

A Magyar Katolikus Lexikon és más forrás (Erich Haupt Professor: Der Brief des Johannes, Colberg, 1869, S. 254; etc.) is arra figyelmeztet, hogy a Keresztelő János-féle keresztelés nem azonos az egyház által elfogadottal, ugyanis értékében illetve jelentőségében is lényegesen elmarad a Jézus keresztjére hivatkozva praktizált keresztelés mögött:

"Jézus keresztsége Jánosnál a Jordánban nem tekinthető úgy, mint ami összefügg az egyházi keresztséggel." (forrás)

"János keresztsége nem elegendő az Isten országának elnyerésére és a Szentlélekben való részesedésre (ApCsel 19,1-6). Az evang-ok és az ApCsel a különbséget a vízzel, ill. a Szentlélekkel való keresztelés ellentéte révén emelik ki (Máté 3,11; Márk 1,8; Lukács 3,16; Jn 1,33; ApCsel 1,5; 11,16). Ebből következően János keresztsége értékben mögötte áll a későbbi ker. keresztségnek, ahogy az előfutár János is kisebb, mint a Messiás, akire leszállt és rajta is maradt a Szentlélek (Jn 1,33)." (forrás)