Csacsiság , de még mekkora :Az elme egy perpento remény gyártó, ha csak egy napra ki tudnánk iktatni a reményt az maga volna a paradicsom.
A gyermek már reménykedik..jön az anya és enni ad,(pedig ha nem reménykedik, akkor is jön, mert úgy van teremtve) az étel majd finom lesz, ha egyszer savanyú a kávéd és ettől elkeseredsz a benned élő "jókávé"(megszokottkávé) reményéből fakad,(pedig sehol sem írja, hogy a citromos kávé nem egészségesebb mint a cukrosé) amit már meg sem fogalmazol önmagadban..már tudatalatti remény
De nap mint nap reménykedünk. A fiatal reméli, hogy már már közel az óra, hogy a jó kocsi a feneke alatt van, a szép házba mentől hamarabb beköltözik, holnap jobb fizetést ad a főnök, rámosolyog a szerencse, találkozik a barátjával, együtt vacsorázik a szerelmével.
Mikor azt mondjuk, hogy " ez reménytelen" az a legnagyobb önbecsapás, egy reménycsordúlt panasz, valójában akkor reménykedünk a legjobban...sőt másokat is belevonunk a reményeinkben. Jó barátaink is reménykednek benne, hogy bárcsak lenne jobb ennek a Pistának. Rosszakarók pedig rögtön reménykednek az ellenkezőjében,. Megérdemli a Pista, hogy kirúgták a munkájából, ne is kapjon csak rosszabbat ennél. A remény a mindennapos, a minden órás a minden perces. Míg van elme, van reménygyártás. A remény egy fajta aggódás, a jövő jobbítása. Az elme azon foglakozása, hogy : a holnapot jobbá akarjuk tenni mint a tegnapot
ezzel ellentétben:
(Ne törődj a tegnappal. Annak már nincs értelme.)
(Buddha)
és
„Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” Mt 6:34
