Kelet felől az áldott eső régi földek –
Nyugat felől kiált a léha jaj-kiáltás
Ha már elköltözött a halovány mosoly
Majd nyögve dőlnek el a déli fák!
TEREMTŐ!
Te ne dühöngj ha nem hallgatnak Rád!
Ötszázan ők egymásról mit se tudván
A vad hegyekből mind a partra érve
A barbár újszülöttek összenéztek
Jog tiprása volt a költő akkor ott –
Míg céltalan kisült a kő akár a Hold
Kékült a fény – a Múlt még szakadatlan
S alig változott...