5-7 éves koromról sok emlékem van a való életből. A sok "déja vu"-t haggyuk a francba, mert csak megzavar!
Egy korábbi, viszont nagyon megmaradt emlék (valahol, valamikor a sárgán ezt már leírtam): Iskoláskorom előtt, felmásztam a kerítésre, persze le is estem és hanyattfekve, levegőt másodpercekig nem kapva, azon gondolkoztam, hogy mit mondok majd anyunak, ha észreveszi, hogy meghaltam!
Sztem ez teljesen normális reakció volt egy 4-5 éves gyerektől, nem?