Igen bizonyos esetekben "a tegeződés baj". Mert hamis és hazug.
Azt értem ez alatt hogy bizonyos formális szereprelációkban az egyes státusok képviselőit : pld. éppen papot, orvost pozitiv érzelmekkel átszőtt képbe foglaljuk még mielőtt megismernénk, tiszteletet keltenek bennünk. Ehhez mérten gyakoroljuk a megfelelő megszólítást, stílust is. A kórházi vizitre érkező profnak nem mondod, hogy "szevasz" mégha veled egyidős is, és nem szólítod a keresztnevén ) De II. János Pált sem köszönthetted lazán "Hello"-val, mint a szomszédodat.
Az interakciókban a személyek kommunikációjukkal mintegy elő is írják rendszerint, hogyan kell viszonyulnunk hozzájuk.DE van olyan jelenség is, hogy a viszony vagy helyzetmeghatározási javaslat sértő. Pld. ha egy nőt "leszólítanak" - vagyis olyan viszonydefinicióval próbálkoznak, amely az ő viszonyigényével ellentétes.

Kínos élmény, kisebbségi érzés kompenzálására vagy identitászavarra utal, amikor valaki a saját ázsióját elismert "híres" személyekkel való állítólagosan bensőséges kapcsolatra utaló megszólítást használva emelné, és ezt tálalja harmadiknak. Per "a Sólyom Laci" emlegeti a köztársasági elnököt,- és egyéb neves, elismert személyeket, -mintha kapcsolatban volna velük,holott világos, hogy a baráti,személyes kapcsolat nem áll fenn. Jelzésértékű öngól.

Amikor bizonyos atyák visszategezést óhajtanak,akkor inkongruens helyzet áll elő, mert nyilvánvaló, hogy nem vagyunk bensőséges, szoros, intim baráti viszonyban, és az egyes eset azt is megmutatja, hogy nem is leszünk, ámbár a tegeződés fennáll. Létezik azonban - ritkán valóságos baráti viszony is ilyen felek között.

Előfordul, hogy a tanszékvezető idős prof. felajánlja a tegező viszonyt a fiatal munkatársnak, amit ugyebár tisztelettel megköszönsz és ha tegezed is ezekután jelzed, hogy a viszony egyenlőtlen pld. "Feri bátyám".

Idegen nyelvekben, egyszerűbb a dolog, de a szituációk és a metakommunikáció, mégis alkalmat ad a disztingválásra. Azért Nyugat-Európában még nem terjedt el az alpári viselkedés mint a szocializmusban.

Jézus "leapuzását" nem tartom (és ki tartja ???) istenkáromlásnak, hiszen a Szentháromságban olyan "szoros viszonyban" ) vannak - hogy egyek.