Csoda, csoda. Csoda, ha a testben lélek van, még nagyobb, ha a lélekben test vagy valami ilyesmi volt.

Szokratész a Diotímiában írja, hogy az intuíció az, amikor a premisszákból a racionális gondolkodást megkerülve jutunk helyes következtetésre. Az indiaiak az ilyesmit srútinak vagy szmritinek hívják. A japánok szatorinak, mi talán megvilágosodásnak.

Ez elő is idézhető különböző nem-kétértékű logikai eszközökkel, mint a koan, paradoxonok, az indiaiaknál a katuszkoti... "négy diszkrét függvény szvitje" http://en.wikipedia.org/wiki/Catuskoti

A meditáció megfoszt az éntől, kiüresít, aztán jön a varázslat. Ezek a fenti módszerek kizökkentenek a regularitásból, a paradoxon felhívja az elme figyelmét önnön szinguláris voltára. Hogyan szól egy tenyér ha csattan?

Én egyszerűen "a priori" tapasztalatnak.

Most azon dolgozunk hobbyból és titokban, hogy összefésüljük a klasszikus mechanikát a kvantummal. Eleinte nehéz volt a megfelelő matematikai analógiát feltárni, de már tisztán látom, hogy amiről úgy gondoltam, szemlélet alapján lehetetlen az átmenetet leírni, mégis lehetséges. A megoldás útja a középiskolai matematikán keresztül az általánosított függvények elméletével vezet.

Funkanal tanárunk, egy mélységesen bölcs fiatalember mondotta, lesz jó, mert nagyon absztrakt. És hogy a globális problémák nagyon nehezek, ezért vizsgálódunk lokálisan. Akkor még csak éreztem, hogy nem egészen. Aztán olvastam Bohr-nál a mély dolgok kettős igazságáról, hogy egy mély igazság tagadása is igazság. Ki vagyok én, hogy felülbíráljam a mesterem, az egyik legkiválóbb magyar matematikust? És Bohr-t? Senki vagyok. Ezért tagadtam és ötvöztem. És most dereng valami.

Ami absztrakt... az a legszéleskörűbben alkalmazható. Villám... tűz... sütés-főzés... világítás... melegedés... gyújtogatás... lézer... nukleáris tűz... isteni szikra... Prométheusz... Nem folytatom.

Az embert az anyagi, reguláris, romlandó világban az elméje teszi folytonossá és egyben szingulárissá, álmodva, hogy lehet halhatatlan, ha az idő határait kitolja vagy végtelen nagy, ha a térét is. A hinduk szerint Purusából, az első emberből lett a világ. A természetben nincs szingularitás, hidd el. A fizikai változók értékei korlátosak, az elme ismeri a végtelent.

Minden ember belül egy-egy szubjektív univerzum, végtelen, majd mesterségesen leszűkített határokkal.

Sokan lebecsülik a fantáziát. Te az AI-ban barátom, embert, homonculus-t szeretnél csinálni. Írd le a fantázia működését, amiből kijön Verne, Leonardo, Armstrong...

Matematikai értelemben -és ez nagyon fontos- az anyagi világ egy redukált, szabályzott fantázia. Az értelem tágabb, a fantázia végtelen. Szinguláris. Az anyagi világ a fantázia korlátozott részhalmaza, ezt senki nem vitatja, a gyerekeknek pedig simán, izomból evidens. Hawking bébi-univerzumokról beszél. Tessék, ott vannak a játszótereken, honfi mester.

Ez az én univerzumom belső képe és nem szeretnék senkit sem kötelezni, inspirálni rá, hogy világot váltson, vagy nézzen be hozzám, a Göncölszekér Fogadóba