Idézet:

---

– Earl – mondta –, ez az úr Bátky János, aki középkori angol rovarevőkkel foglalkozik, vagy ókori olasz cséplőgépekkel, most nem emlékszem pontosan. De szóval, valamivel, ami önt nagyon érdekli.
És ezzel otthagyott bennünket.
Mi egy ideig jóindulatúan mosolyogtunk egymásra. Az earl feje rendkívül vonzó volt. Régi könyvek első lapján látni ilyen fejet, de babérkoszorúval. Mainapság ilyen fejek nemigen teremnek. Egyben roppantul szégyelltem magam, mert úgy éreztem,
hogy a nemes lady pontatlan megjelölése enyhén komikus színben tüntet fel.
– Ha nem haragszik – mondta végre az earl –, engedje meg, hogy megkérdezzem, mit akart háziasszonyunk tulajdonképpen mondani?
– Milord, a szomorú az, hogy a ladynek bizonyos fokig igaza volt. Bölcsészdoktor vagyok, a fölösleges tudományok tudora, és mindennel foglalkozom, ami rendes embernek nem jut az eszébe.
Így próbáltam elszellemeskedni egy komolyabb téma felmerülését, például, hogy mivel foglalkozom. Jól tudtam, hogy az angolok nagyon rossznéven veszik, ha valaki intellektuális érdeklődést árul el.
De az earl furcsán elmosolyodott.
– Kérem, velem még komolyan is beszélhet. Én nem vagyok angol. Walesi vagyok, és az, mondjuk, ötven százalékig olyan, mintha kontinentális volnék. Egy angol
sosem kérdezné meg Öntől, hogy mivel foglalkozik, nem is illik. De én most már a saját szellemi önérzetem miatt ragaszkodom ehhez a kérdéshez.
Olyan értelmes feje volt, hogy megmondtam az igazat.

---