|
Téma: Lelki jelenségek, elváltozások
|
|
onogur |
Válasz | 2011. augusztus 11. 16:08 | Sorszám: 1318 |
Már régóta tapogatom a téglafalat, mely körbevesz.
Öregszem, mostanában elbóbiskolok tévénézés közben. Oszt a vegyes infók következményeként belémhasít egy felismerés, melyet azonnal meg akarok osztani életem párjával.
Halál lelkesen elkezdem mondani, és a mondat közepén elfogy a szufla. Valami kitörlődött, amíg beszéltem, és így már semmi értelme az egésznek. Próbálom visszafelé rekonstruálni az eseményeket, de nem jön össze. Annyi.
|
Előzmény: 1316 |
|
|
john batky |
Válasz | 2011. augusztus 11. 15:45 | Sorszám: 1317 |
|
Ebben a hipotézisben egy ilyen lánc bontakozik ki: - éjjel (korrekció, letöltés, tervezés, szinkronizáció, predikció, tehát az agy dolgozik, talán szórakozik és pihen is, talán hálózatba is lép, talán nem, de az éjszakai oprendszer "beszédét" még nem értjük, és ahogy Herakleitosz mondja "Az alvók munkálkodnak és együttműködnek abban, ami a kozmoszban történik.")
- feltöltés a nappali oprendszerbe, éji napló törlése
- nappal (végrehajtás, munka, adatgyűjtés éjszakára) De a tele-dolgok és a déjá vu, egyebek mindig a múltból táplálkoznak és sohasem a jelenből, pláne a jövőből. Ha a gondolatolvasás előre le van zsugázva, nem kell borzongani. Csodák ilyenmódon nincsenek. Hogy mi a célja ennek? Nem tudom. És hogy milyen evolúciós előnye lenne, azt sem 
|
Előzmény: 1316 |
|
|
