Idézet:

---

Lényegesen nehezebb helyzet, ha az áldozat szempontjából akarjuk megérteni viselkedésének mozgatórugóit, hiszen nehezen érthető az, hogy az embertelen szenvedéseket átélő lány miért nem menekült kínzói elől? Miért nem kért segítséget?
A lehetséges magyarázatok között felvetődött a szégyen, ami annyira erős, hogy megakadályozza s szenvedőt abban, hogy segítséget kérjen.

Úgy gondolom azonban, hogy itt sokkal mélyebb dolgokról lehet szó, mint a szégyen, ami ugyan kétségtelenül rejtőzködésre, a szégyen elrejtésére inspirál, azonban az életet veszélyeztető helyzet esetén intenzitása csökken és az életösztön felülkerekedik.
A bűntudat eredeti pszichológiai értelemben a morális érzelmek közé tartozik, melynek kialakulásához a személyiség kognitív és társas fejlettségének meghatározott szintje szükséges. Olykor azonban, nehezen érthető az intenzív, mindent elárasztó bűntudat érzése. A klinikai tapasztalatok alapján természetesen nem is annyira ritka a „tudattalan bűntudat” (hiszen a pszichológiai én megszületése előtti időhöz kapcsolódik) ami nemcsak rendkívül mély, meghatározó érzés, de befolyásolja, olykor meghatározza az egyén egész magatartását, aki gyakran szinte keresi azokat a helyzeteket, melyekben büntetést élhet át. Önmagát hozva megalázott helyzetbe, vagy olyan konfliktusokat generál, melyben fizikai bántalmazás szenved el.
A bűntudat viselkedést befolyásoló hatását mindennapi életünkben is tapasztalhatjuk, hiszen negatív érzéseink, másokkal kapcsolatos rossz gondolatok, gyakran kompenzációs viselkedést hívnak elő. A bűntudat mélységének érzékeltetéséhez. álljon itt Radnóti néhány kapcsolódó verssora:
…”Engem az Anyám el… átkozott…!
Bi… bizo… nyosan… el… átkozott…!
Én megöltem az én Anyámat…
Én… az… Anyámnak a gyilkosa vagyok…

---