Lovas István

A nemzetközi mezőnyben minőségét tekintve verhetetlenül ócska a sajtónk. Nem csak azért, mert már-már szinte felülmúlhatatlanul pártos. Hanem, gyaníthatóan, egyszerű szakmai okokból is. Három példa. A Magyar Nemzet a héten leleplezte Szili Katalint, hogy ő és férje közpénzen Ausztráliában és Új-Zélandon járt. Mit tesz erre a köztelevízió? Hallgat. Melynek kuratóriumi elnökségének olyan tagjai, mint Haraszti Miklós és a szintén SZDSZ-es Kozák Márton feltehetően nagyon örül. És a Népszabadság? Amely állítólag a piac kegyeit keresi, vagyis olvasói érdekeit szolgálja? Tegnapi, szombati számában az 5-ik oldalon Az alkotó nem pihen címen még a Story magazinnak is a sokadik oldalára illő kis szívhez szóló színessel édesgeti az olvasót Szilihez. A cím alatt elhelyezett nagyméretű fényképen az egyébként olykor még mosolyogni tudó Szili Katalin - nehéz erre mást mondani - vicsorog, kezét saját, frissen festett portréján nyugtatva. A festmény bal oldalán a büszke alkotó. „Így nyalunk mi” - nagyjából ez a Népszabadság mondanivalója Sziliről, akiről tudja, bajban van. Nem csak az egzotikus utazás miatt, de azért is, mert a Magyar Nemzet pert nyert a parlament szocialista nagyasszonya ellen.

A másik példa Juhász Ferenc, ahogyan mondani szokták, elhíresült, magyarul kifejezve: aljas nyilatkozata arról, hogy miért fogadta Bush elnök Medgyessyt. Vagyis, hogy ő, Medgyessy, nem antiszemita, rasszista, nacionalista. A sajtóban minderről jelentek meg kommentárok, balliberális és jobb oldalról is. Csakhogy senki nem tette fel a kérdést: Juhász Ferenc miként merészelte átvenni Ari Fleischer, Bush elnök szóvivőjének szerepét és miként merte ő megindokolni, hogy miért fogadta Bush Medgyessyt?
A komolyabb baj azonban az, hogy a sajtó a legnagyobb bombát sem veszi észre, még akkor sem, ha az a feje kellős közepére hull. Márpedig hullott most is, csütörtökön. Aki hullatta, az Stumpf István volt. Hogy éppen a 168 Óra című hetilapnak adott interjújában tette ezt, amelynek a bojkottjára hónapokkal ezelőtt a Nemzeti Egységmozgalom adott ki felhívást, már nem is említjük, hiszen a jobboldal még egy pontosan célzott bojkott felhívást sem képes betartani, miközben multik tucatjainak bojkottjáról álmodozik. Nem megmondta Borókai Gábor is, hogy a jobboldalon mindenki a saját útját járja?
Na de térjünk vissza Stumpf István volt kancellária-miniszterre, aki ezt mondta. Idézőjel kezdete: „Én úgy gondolom, a választás napján történő mozgósításnak az a technikája, amelyet a szocialista párt alkalmazott, a magyar törvények szerint törvénysértő. Ebben az értelemben állítom: választási csalás történt… A Ron Werber-i stratégia a választás napján történő mozgósításra épül. Ha előveszi azt a füzetet, amelyet Werber fél évvel a választások előtt minden aktivistának a kezébe adott, részletes ábrán le van rajzolva, mit jelent az akció közbeni mozgósítás. Miként kell elfoglalni az utcát. Az is le van írva, hogy mind a 11 ezer választókörzetben legyen öt-öt aktivista, aki különböző dolgokért felelős. Fél évvel korábban feláll a stáb, és feldolgozza a körzet összes sajátosságát, beleértve a választók legfontosabb szociális vonásait, mindent, ami kihat a szavazói magatartásra. Ha a 11 ezer választókörzetnek csak a nagyvárosi lakótelepi részein valósul meg mindez, ha ezeket jól koordinálják, olyanokat is el lehet vinni, akik még sohasem szavaztak. A csúcspont a választás-napi mozgósítás. Vissza kéne nézni, hogy a számítógépes forgalom vasárnap délután 1-től 4-ig hány százalékkal haladta meg a normális mértéket. Ugyanis volt saját számítógépes rendszerük.” Idézőjel vége. Majd Stumpf egy további kérdésre válaszolva hozzáteszi: “Akkor lehetett volna tetten érni őket, ha valaki vállalja a kockázatot, és a számítógépet helyben ellenőrzi”. Idézet vége.
Az első kérdés az, hogy Stumpf István miért várt ideáig, hogy ezt elmondja? Miért nem mondta el ezt werberi készülődést a nyilvánosságnak fél évvel a választások előtt? És ha most mondta el, miért éppen a másik oldal sajtójának? És ha Stumpf minderről tudott, akkor a Fidesz miért nem tartott azonnal, a választások napját követően rendkívüli, nemzetközi sajtótájékoztatót a csalásról, illetve annak alapos gyanújáról? Miért nem tudatta mindezt a választókkal? És ha ezt már fél évvel a választások előtt tudni lehetett, vajon mit tett Demeter Ervin, volt titokminiszter? Miért nem kérdezi meg tucatnyi újságíró Demeter Ervint? Arról, hogy mit tett? Arról, hogy mit nem tett? Arról, hogy mit miért nem tett? Az is a nagy kérdések közé tartozik, hogy miért nem lehetett a nemzetközi ellenőrök bevonásával ellenőrizni a Stumpf által említett számítógépes rendszert? Hiszen a nemzetközi ellenőröknek az volt a feladata, hogy ellenőrizzenek?
A jobboldali szavazók mindezidáig maguktól is meg voltak győződve arról, hogy masszív csalás történt a választásokon. De annak ilyen, egyértelmű, immár gyakorlatilag hivatalosnak is tekinthető megerősítését még nem kapták. Az az iszonyatos gyanújuk viszont egyre erősödik bennük, hogy talán valakiknek nem is volt olyan fontos a választási csalás kiderítése és a választások elvesztése. "