Gérecz Attila:
Karácsonyi ének a börtönben
Fia képe előtt leboruló asszony,
Drága vonásain torzul a fájdalom.
Könnybefúlt hangjában mély kínok zihálnak.
- Hallod, Názáreti?
Segítsd az anyánkat!Nedves zárkák alján összeroskadt árnyak.
Fásult, néma vággyal szent csodára várnak.
Vasrácsokon átal halvány fényre néznek.
- Hallod, Názáreti?
Peregnek az évek...
Tágult pupillákon tébolyult kín lángja.
Négy zokogva készül a mártírhalálra.
Torkához kap, s felsír álmában a gyermek:
- Hallod, Názáreti?
,,Apámat ne engedd!''
Túl a szitok zaján felcsendül az ének.
Zúg, dagad, hömpölyög, felujjong a lélek.
Megrendül a börtön, recsegnek a zárak,
Rab torkok harsogják szerte a világnak:
Dicsőség Istennek, békesség a népnek:
- Hallod, Názáreti?
Hozzád száll az ének.
1956. november 7-én az orosz tankokkal vívott harcban esett el Gérecz Attila költő. Börtönéből a forradalom szabadította ki, ő rögtön a barikádra ment. Élete szinte jelképe a korszak kegyetlenségének: hazaárulás vádjával ítélték el, négyszer temették újra, míg végső nyughelyére kerülhetett.
