Én nem utállak - én köszönnék.
Kis tökfilkó vagy, mint a többi,
akiknek, hogy a fém kiváljék,
a salakért kell létrejönni.

S mert téged is kohóba vetnek,
s a tűz, mert mar és összeéget,
a csak eszköze vagy egy zord istennek -
emberbajtársnak tartalak téged.

Az én sorsom is fájó, dőre;
ha fölizzom, pöröllyel vernek.
Így leszek csikorgó küllője
vérpadra vivő szekereknek.

S hogy véres pénzért hited adod?
Mihaszna vagy csak; nem bánt senki.
Csak homlokod túl szűkreszabott
a mások sorsát elviselni.

És köszönnék… s tán elűzné a
sok meleg száj a metsző fagyot,
csak ismernéd el néha - néha
a puszta tényt - hogy ember vagyok.

Gyűjtő, Kisfogház, 54.