Kádár gratulált, majd Moszkvába repült elárulni őket

Képzeljünk el egy 16 éves fiúgyereket, aki a háború végét úgy éri meg egy németországi koncentrációs táborban, hogy a csodával felérő módon életben marad. Ám a családból csak egy szál maga. Édesapját még a deportálás előtt Magyarországon vitte sírba egy szívroham. Arra a hírre, hogy a falubeliekkel együtt neki is mennie kell. Édesanyját a koncentrációs táborban ölték meg. Nővérét a szökés után elfogták, majd a birkenaui haláltábor kapuja mellett felakasztották.
A 16 esztendős fiút a szovjet hadsereg katonái szabadították ki. Kalandos úton került haza. Hónapokig tartott az út a Duna mentén. Társaival vándorszíntársulatot szervezett. „Menet közben” vidám jelenetekből álló előadásokkal szórakoztatták a háború után elalélt német, osztrák és magyar embereket. A rögtönzött előadások belépődíja élelem volt: tojás, szalonna, kenyér.
Angyal István, mert róla van szó, a múltat végképp el akarta felejteni. Hitt az 1945 után bekövetkező, felhőtlennek látszó jövőben: egy tiszta, szép Magyarországról álmodott, ahol az emberek nem félnek egymástól, megbecsülik egymást, és tehetségük alapján méretnek meg.
Kommunista lett. Egyetemista. Ott a történelem évszázados titkaiba akart bepillantani. Közben színjátszó csoportot alapított. Beleszeretett a legtehetségesebb 16 éves lányba, akit a színiakadémiára is felvettek. Ám a fiatal lány büszkesége nem bírta el a színészjelöltek ármánykodásait. Dunaújvárosba, a későbbi Sztálinvárosba kerültek, ahol egykori arisztokraták, börtönből frissen szabadultak, a nyilvános házak becsukása után oda vezényelt prostituáltak, lázadó szívű diákok, továbbá saját műhelyeikből kikergetett iparosok lettek a társaik.
Viszont kiemelt órabér, kivételes élelmiszerellátás járt a zsigerekig megfeszített munkáért. Angyal István vasbetonszerelőnek állt be. Hamarosan brigádvezetővé lépett elő. Felesége, a tegnapi színinövendék, társaival együtt egy hét alatt, szinte éjjel-nappali munkával felhúzott egy jókora lakóépületet, és jöhetett a hét végén Rákosi megnézni.
A gyors eszű, kiváló pszichológiai érzékkel megáldott brigádvezetőt alig 25 évesen „kiemelik”, és a Ferihegyi repülőtér építésvezetőinek egyike lesz. Felesége azonban nem követi a férjét. Állandó veszekedések után – egyik sem enged a másiknak – elválnak. Az asszony magánál tartja a gyereket.
1956. október 23-án Angyal István is részt vesz a Rádió ostromában. Az október 25-i, vérbe fojtott, Parlament előtti tüntetésen csak jó angyalai mentik meg az életét, ő viszi ugyanis a nemzeti színű lobogót. Ekkor már a forradalom egyik legendás gyújtópontjának, a Tűzoltó utcai felkelő csoportnak a parancsnoka. A Corvin köz és a Kilián laktanya közvetlen közelében alakították ki a sündisznóállásukat. Egyetlen szovjet katona, tank sem törhetett át rajtuk.
A Tűzoltó utca forradalmi csomópont az Üllői út, Haller utca, Mester utca és a Ferenc körút négyszögében, hiszen felfogja a Buda felől, a Szabadság híd irányából újra meg újra támadó szovjet egységeket. Angyal István még építésvezetőként ismerte meg ezt a környéket. Raktárai voltak a IX. kerületben, és október 23-án délelőtt éppen arra vitte hivatalos útja... A véletlen, a sorsszerűség, vagy az eleve elrendelés vezette oda.
A forradalom hírére nemcsak a maga néhány emberéből, hanem a környező iskola ipari tanulóiból, azután az önként jelentkező munkásfiatalokból és diákokból hamarosan százfőnyi szabad csapatot szervezett, két hozzájuk csatlakozó fiatal Katonatiszt – csak a keresztnevük alapján ismerték egymást: Tibi és Sanyi – szakszerű stratégiai ismereteivel.
Főhadiszállásuk a Tűzoltó utcai pártgarázs volt. Megfelelő gépkocsiparkkal, szerelő műhellyel, tágas helyiségekkel. A konyhától a lakóhelyeken át a kötözőhelyig, néhány óra alatt, minden szükséges dolgot ki tudtak alakítani. Még önkéntes orvosnak is beállt valaki, aki a legnagyobb tűzharc idején Rákosi Mátyás páncélozott autóján „házhoz” érkezett.
Kik voltak a Tűzoltó utcaiak, akik a kezdeti százból november 4-e utánra hétszázötven fős csapattá alakultak? Pesti srácok. Sok közülük a környező utcákban lakott. Vacsorázni hazamentek a szüleikhez. Reggelre azonban visszatértek, puskástól, géppisztolyostól. A csapat tagjai becenevükön szólították egymást. Volt Hegesztő, aki a legforróbb percekben is kiválóan manőverező gépkocsivezetőnek bizonyult, Szöszi, a kivételes gyorsaságú gépfegyveres, Bőrmellényes, aki állandóan telefonügyeletes volt, hiszen egy hozzájuk csatlakozó szovjet tiszt segítségével olykor még fegyverszüneti üzeneteket is válthattak a támadókkal. Azután Mozis, aki a Corvin filmszínház október 23-i utolsó előadása után nem hazament, hanem ide tévedt. Az 55 esztendős Papa volt a legidősebb közöttük, aki a garázsőr szerepét vállalta. A vörös hajú Göndör talán a legmerészebb harcosnak számított. Röfi a mérnök, aki a fegyverek javításával foglalatoskodott. A lányok közül Malterkeverő Rózsikát említjük meg, aki nemcsak a legveszélyesebb posztokon állt őrt, hanem közelharcokra is vállalkozott. Az agytröszt szerepét Angyal István mellett Olaf, a filmrendező, meg Szirmai Ottó, a Rádió dramaturgja játszotta. Utóbbi összekötő volt az írószövetség és a Tűzoltó utcaiak között.
És eljött a forradalom győzelmének napja. Közben a Tűzoltó utcai parancsnok fegyveres kísérőivel több ízben is tárgyalt Nagy Imrével és Kádár Jánossal. Kádárnak annyira megtetszett a kommunista forradalmár Angyal István kiállása, hogy megígérte – ez még október 30-án történt –: ellátogat hozzájuk. Személyesen akar meggyőződni a helyszínen – mondta – a bátor, maroknyi forradalmi csapat helytállásáról. A találkozót néhány nappal későbbre ígérte. November 3-án délután, rangos gépkocsijaikkal érte is mentek a Tűzoltó utcaiak, ám a parlamenti őrség tagjai zord hangon közölték: Kádár János nem tartózkodik az épületben...
November 4-e hajnalától újra felvették a harcot, de csak néhány napig tudták tartani magukat a túlerővel támadó, a csoportos harckocsioszlopok eget-földet ostromló tűzerejével. November 9-én hajnalban, virradat előtt, az életben maradottak szétszéledtek.
Egy kisebb csoport – Angyal Istvánnal az élen – a Péterfy Sándor Utcai Kórház felé vette az útját. A forradalmi parancsnoknak ekkor már súlyos tüdőgyulladása volt. Az orvosok gondos ápolással, gyógyszerezéssel azonban hamarosan talpra állították, így aztán ismét részt vehetett – most már a föld alatt szervezett – ellenállásban.
November 16-án vagy százötven fegyveres, kádárista pufajkás szállta meg a kórházat, és Angyal István is elfogták. A 28 éves férfi leszámolt a sorsával. Kihívta maga ellen a forradalmat eltipró erők gyűlöletes haragját.
Darvas Iván, a tegnap még Liliomfit játszó, angyalarcú színész a „pokol előszobájában”, az ügyészség zárkájában találkozott a Tűzoltó utcaiak akkor már legendás hírű parancsnokával. Angyal István keserű hangon, filozofikus nyugalommal beszélt a csalódásról, amely áthatotta egész énjét. Nem akart tovább élni. Tibivel, a katonatiszttel, hosszú hónapok után, véletlenül került össze a Kisfogházban egy sétán. A tegnapi honvédtiszt suttogva kérdezte meg Angyal Istvántól: miért nyírták fel olyan magasan hátul a haját? A forradalmár hangosan válaszolt: azért, hogy ne legyen sok gondja a hóhérnak...
A több száz Tűzoltó utcai felkelőből tizenhetet ültettek a vádlottak padjára. Ketten kapták a legsúlyosabb ítéletet: Szormai Ottót, a rádióst és Angyal István, a parancsnokot halálra ítélték. Unottan, hivatalból tette fel a vérbíró Tutsek a kérdést: kér-e kegyelmet? Angyal sikoltva kiáltotta: akasszák fel, nem tud sem madárfütty, sem virágok nélkül élni. A jegyzőkönyvet vezető, törékeny fiatal asszony elsírta magát.
Szülőfalujának, a Békés megyei Magyarbánhegyesnek népe, ahonnan a családot 1944-ben elhurcolták, csak évtizedek múlva, a rendszerváltozás után tudta meg Angyal István tragikus sorsát. Az egykori iskolatárs, Kecskés Illésné Forgó Etelka így emlékezett rá: „Csinos fiú volt, kedves pajtás, mindnyájan szerettük... Amikor elhurcolták őket, a többi faluból is, se vége, se hossza nem volt a menetnek... Márk napja volt, búzaszentelés napja. Mi kinn kapáltunk a kövesút mellett. Onnan láttuk, hogy viszik őket...”
Angyal Istvánnak 1958. december elsején, 11 óra 24 perckor állt meg a szíve.