. A 2002-es választási kampányról általábanNem rossz a közhangulat, nincs szó kormányváltási akaratról, gondolhatták az 1998-2002 között kormányzó pártok is 2002-ben. Nem vették figyelembe, hogy ez megváltozhat, például az ellenfél kampányának, valamint saját kampányuk kommunikációs hézagjaik hatására. Szemben azonban az 1998-as választásokat elveszítő volt kormánypártokkal, a Fidesz-MPP politikai marketing-stratégiájában jelen volt az ellenfél minden kampány-taktikai lépésének figyelése és az arra való azonnali reakció.
2002-ben összességében izgalmas, a magyarországi választási kultúrában szokatlan módon arrogáns, agresszív, intenzív kampány volt. Miért tűnt a választási kampány izgalmasnak? Számos okot sorolhatunk. Izgalmas volt, hogy
1. sikerül-e a kísérlet: a választói tudatban három hónap alatt felépíteni egy pártot (Centrum Párt);
2. az egymástól eltérő nyelven kommunikáló kormányváltó erők sikere menynyiben támogatja meg egymást, az esetleges sikerek mennyiben adódnak össze;
3. a "szókimondó" SZDSZ határozottsága, keménysége és nyersessége mennyire tudja megszólítani az egyébként hagyományosan városi értelmiségi szavazótáborát, még izgalmasabb, hogy mennyiben éri el az e körön kívülieket;
4. milyen mértékben mozgósítható a MIÉP szavazótábora, az idei kampányban még markáns abban és nyíltabban megjelenített politikai ideológiák hány szavazóban lelnek visszhangra;
5. a Fidesz-MPP eredményeket bemutató kampánya az első forduló előtt mennyire mozgósítja a jobboldali szavazókat;
6. a Fidesz-MPP a két forduló közötti politikai stílusjhangnemváltás segítségé vel milyen eredményeket ér el;
7. a Munkáspárt kezdeti, provokatív óriásplakátját ("Mikor volt jobb fiatalnak lenni?"), amelyet a Kádár-központú dokumentum-fotó és a politikai kampányfilm válaszolt meg ("Kádár idején jobb volt"), mennyiben egészítik ki racionális érvek, avagy a nosztalgikus-érzelgős megközelítés elegendő lesz-e a szavazók mozgósításához;
8. az 1998-as kampányfilmek semmitmondó hangnemének folytatása önmagában elegendő lesz-e a kisgazda szavazók figyelmének felkeltésére;
9. az MSZP lelassított, a szavazás napját illusztráló politikai hirdetései, amelyekben a narrátor az MSZP programpontjait sorolja fel, mennyiben biztosítják majd a szavazók azonosulását a párttal és annak ígéreteivel;
10. mely pártoknak sikerül egy rövid távú taktikai kampánnyal a választás napján sikeresen szerepelniük, s melyek alapozhattak mintegy "márkaként" jól megválasztott stratégiai kommunikációjuk már korábban lefektetett alapjaira.
Az alábbi ábrán jól látszik, hogy a Fidesz-MDF szövetség hirdetett a legtöbbet a választási kampány során az országos televíziócsatornákon, ám az MSZP nem sokkal maradt le mögötte a hirdetések számát tekintve.
http://www.mediakutato.hu/cikk.php?i=93&o=6