Érzelmi alapúnak leginkább a MIÉP (illetve 1998-ban a Maczó Ágnes nevével fémjelzett Új Szövetség és az MDF hirdetése) volt mondható. Érzelmi alapú volt 2002-ben a Fidesz-MPP két forduló közötti megjelenése is. Mindezidáig a legmarkánsabban a MIÉP jelenítette meg képileg az általa képviselt értékeket. Elemzésem legfontosabb tanulsága az, hogy a nagy (gyűjtőpártnak is nevezett) pártok politikai hirdetéseikben 1998-ban egyáltalán nem éltek az érzelmekre ható kampány eszközeivel (2002-ben is csak a Fidesz-MPP-MDF szövetség.)

Az MSZP és az SZDSZ az elért eredmények felsorolásán keresztül jövőbeli ígéreteket tett. Az 1998-as kampányfilmjében az MSZP kifejezetten általánosít, ígérget, szinte "kiskorúnak" tekinti a választópolgárokat. E relatíve hosszas fejtegetés nem ragad meg az emberek fejében.

Úgy tűnik tehát, hogy míg a magyar lakosság a médiakutatók szerint a "szappanoperák bűvöletében" él, a politikai kampányokat előkészítő szakemberek kevéssé aknázzák ki az érzelmekre ható kampány taktikai lehetőségeit. A politikai hirdetések készítői közül a legtöbben az emberek eszére, józan megfontolására próbálnak hatni. Ennek egyik okát abban látom, hogy a tisztán racionális alapú kampányról (tévesen) úgy vélik, nem lehet vele nagyot hibázni. Az MSZP és az SZDSZ 1998-as kampányának sikertelensége is ezt látszik alátámasztani. Ugyanakkor a racionális alapú reklám a "komoly párt komoly elképzelésekkel" látszatát is igyekszik kommunikálni az embereknek, ám kérdéses, ez a taktika mennyiben hatékony a választás kimenetele szempontjábó1. E taktika egyébként tükrözi azt a paternalista szemléletet is, amely szerint "mi, politikusok majd megmondjuk a tudatlan népnek, melyik a helyes irány".