A Hrabal féle módszertani párhuzam nekem elég régi vesszőparipám, bár kérésedre már el is felejtettem. Egyébként valami olyasmire alapult, hogy "Ha pedig nincs benne művemben ... anyám, az égbolt, Jézus, akkor semmi sincs benne. Nem néven nevezve kell jelen lenniük - a vers nem a csillagokról szól, nem Jézusról, nem a költő anyjáról - hanem valóságosan. Ha Ő nem áradt bele a mégoly profán, világi jelentésmozzanatokból összerakott művembe - ha másként nem, hát mint szomjűság, hallhatatlan vágy, a szarvas kivánkozásra a szép hűvös patakra -, akkor nem is hoztunk létre semmit" Csak ne felejtettem volna el, miért mondom...