Téma: A söpredék. 1919 március 21.
|
kaleb |
Válasz | 2005. május 06. 16:48 | Sorszám: 443 |
"valahogy ennél a témánál (fehér és vörös terror) egyszerűen nem lehet hatni rá. " Nem látok tisztán. Sokkal többet kellene tudnom a dologról, a mindkét oldali szándékokról, ideológiákról, tettekről, benne a terrorról. Többet tudni lehet, tanulás kell hozzá. Ami ebben segít, szívesen veszem. Szélsőjobb propagandára azonban nincs szükségem. Ismerem milyen, eleget láttam, hallottam. Majd ha érdekel, foglalkozom vele. De a vörös terrorról nem ebből szeretnék tájékozódni, ez max. az egyik forrás lehet. A fehérterror elfogult apológiára sem vagyok kiváncsi. Megértem, ha Prónay Pál unokaöccse így látja, el is fogadom, de azért ennél egy kicsit szélesebb perspektívájú képre vágyom, több szempontú megközelítésre.
|
Előzmény: 439 |
|
szalonna |
Válasz | 2005. május 06. 10:44 | Sorszám: 440 |
Mindnyájan különbözők vagyunk. A mai világra sajnos jellemző, hogy bármilyen kérdés identitás-kérdéssé válik. Ez persze nem a művelt rétegek sajátja, de be kell látnunk: nincsenek már univerzálisan művelt emberek, mindnyájan csak részleges információk birtokában vagyunk. Ha valaki nem ismeri a vörös terrort, akkor érzelmi okokból még mentegetheti is azt, és mondhat olyanokat, hogy vitassuk meg a válaszul keletkezett fehérterrorral együtt. Ami persze történelmi nonszensz, éppúgy, mint a fehérterrort megvitatni az azt megelőző vörösterror nélkül. Ez egyébként mutatis mutandis a Benes-dekrétumokra is vonatkozik, melyek nem érthetők meg a csehországi német megszállás eseményei nélkül. Amiről vitatkozhatunk, az az, hogy ma mit gondolunk minderről. Epiktétosz mondja: "Hát mi a tied tulajdonképpen? – A saját képzeteid használata: ha a képzeteidet a természet elveinek megfelelõen használod, büszke lehetsz." Ha már gondolkozásra adjuk a fejünket, jobb, ha nem differenciálatlan félelmeink hatására tesszük mindezt.
|
Előzmény: 439 |
|
|