A rendcsinálás maga az én szememben nem volt fehérterror. A terror elemei a túlkapásokban érhetők tetten. A vörös kegyetlenkedésekről érkező hirek bosszúvágyat ébresztettek: míg mi a harctéren voltunk, voltak, akik odahaza dekkoltak. A lógósok ellen óriási volt az ellenszenv, és a frontról hazatámolygók közül sokan úgy tudták, a lógósok csinálták a forradalmat. Annak is hire ment, hogy a vörösök kegyetlenkednek. Sok esetben (ld. Francia Kis Mihály) az volt a bosszú motívuma, hogy a családjukat a vörösök elkergették, esetleg letartóztatták. Nehéz megmondani, miből születik a terror, de Szamuellyék ténykedésének a fele elég lett volna, hogy bárkit bármiért üldözzenek utána, joggal, jogtalanul. És hogy a bosszú áldozatai nem a bűnösök voltak, az - ismerve, hogy a rendcsinálást végző katonák ugyanazokon a harctereken töltötték a háborút, mint a vörösök - sajnos törvényszerű. Véleményem szerint ez a terror-elem, ez sokkal kisebb lett volna, ha előzőleg nincs a magyar történelemben példátlan Szamuelly-féle terrorhullám.