Ez szerintem is így van. A pápa pontosan tudta, hogy nem elég templomból hirdetni az igét. Azt is pontosan tudta, hogy szinte élete utolsó pillanatáig filmezni fogják, és azt is tudta - hogyne tudta volna -, hogy felravatalozzák, és százezrek fogják látni.
Nincs ebben semmi visszatatsző szerintem, mindenki tegye bele a maga fiókjába az egészet. De meggyőződésem, hogy a pápa a saját "nyilvános" halálával rengeteg embert térített meg, vagy legalábbis gondolkoztatott el mélyen a szeretetről, a hitről. Az utolsó nyivános szereplésén, amikor reszketve ült az ablak előtt, és megszólalt volna, de nem tudott, annyi szeretet és bánat ült az arcán (szeretet a tízezrek iránt, és bánat, hogy nem tud hozzájuk szólni), hogy rám elemi erővel hatott, úgy sírtam, mint egy gyerek. Rám egyáltalán nem jellemző módon - és ezzel még rengetegen voltak így.