Bizonyos dolgokat akkor sem teszünk meg, ha nem látják, sőt lehet. Például akkor sem lopunk! A dolog tehát nem úgy működik, hogy mivel a főnökeik és a példaképeik hazudnak, hát ők is.

Másról van szó: ezek az emberek nem rendőrök, csak rendőrruhába öltözött, felfegyvezett, piti bűnözők. Sajnos vannak ilyenek is, a hatalom pedig csak annyiban bűnös, hogy megtűrik maguk körül ezt a csőcseléket. Mi több, ők a kedvenceik.

Normális országan pont a mundér védelmében kellett volna a rendőröknek igazat mondani, ennél nyilvánvalóbb érdek nem is létezik. Hiszen általuk ítélik meg az egész testületet. Előfordulhatna-e pl. egy orvossal, hogy a szakmailag nulla, emberek életét veszélyeztető kollégát megvédje a bíróság előtt, s ezért még hazudjon is. Természetesen elképzelhetetlen, hiszen különben magát züllesztené az alkalmatlan kolléga szintjére. Normális országban ezt egyetlen rendőr sem vállalná. Miért vállalják hát mégis!? Mert nem rendőrök, hanem piti, felfegyverzett bűnözők, csakúgy, mint az a másik, akit a hazudozással védelmeznek. Egy bűnbanda az egész!