Miben téved György Attila?

Mégsem köszönöm a helyesbítésed, mert nem találom cikkében, amire hivatkoztál. Igaz ember ilyet nem csinál, igaztalanul vádolsz valakit, -azzal amit nem is írt!

Itt a cikk:

Megint jönnek, tiltakoznak…

Ha egyszer nagy leszek, ijedt és "magyar értelmiségi", minden bizonnyal aláírásokat fogok gyűjteni. Emlékművek, nemzeti szimbólumok, de legkiváltképpen magyar írók ellen. Szép foglalkozás ez. Ilyenkor érzi csak igazán az ember saját fontosságát, a nyájmeleget, az összetartozást. Amikor közösen kell félni, félteni és kiátkozni a minél távolabbi pusztába mindenkit, aki nem olyan, mint Mi.

Most éppen ismét az "antiszemita közbeszéd" ellen gyűjtött aláírást vagy száz darab értelmiségi: a történet nem is lenne új, láttunk mi már nem egyszer antiszemita veszélyt Magyarországon. Olyannyira nem új, hogy éppen ezért sem lehet mellette szó nélkül elmenni.

Most éppen Bayer Zsolt a soros antiszemita (lehet, emlékezetem csal, de úgy időnként mintha már korábban is lett volna az), aki köz- és szépíró létére merte venni magának a bátorságot, hogy arról írjon, ami mindenki számára nyilvánvaló: hogy Magyarországon, különösképpen Budapesten hagyománya van a megélhetési zsidóságnak és a megélhetési antifasizmusnak. Hogy minden oknak okozata van. Bayer barátunknak persze nem ez a legfőbb bűne. Írásának nyilvánvaló igazságtartalmát leginkább azok ismerik fel, akikről szól. Történetesen a száz aláíró nagy része.

Bayer Zsolt legnagyobb bűne – már évek óta –, hogy bár felismerte, nem hajlandó belenyugodni, hogy Magyarországon csak az lehet "író", "közíró", "értelmiségi", akit e látszatértelmiségiek annak tekintenek. Horribile dictu: ezt ki is mondja. Közíró létére. Megbocsáthatatlan bűn ez.

Az aláírók soraiban felületes számolás után is huszonhárom író és újságíró található (legalábbis saját meghatározásuk szerint; a különféle docenseket és esztétákat már nem is számoljuk). E huszonhárom "író" közül senkinek eszébe nem jutott a szabad véleménynyilvánítás, akár csak mint halvány elvi lehetőség. Nem, Bayer Zsoltot, akár igaza van, akár nem, tűrhetetlen és antiszemitának vélt közbeszéde miatt el kell kergetni, ki kell rúgni munkahelyéről, ünnepélyesen kiátkozni. Bayer Zsoltot antiszemitának nevezik, és ez ugyanaz ebben a furcsa világban, mint a középkorban leprásnak lenni: legközelebb csengőt kötnek a nyakába, hogy léptei elől kitérhessenek a "tiszta" emberek.

Hogyan is írta Márai (eredeti nevén Grosschmid) Sándor, akit azért nehezen lehetne antiszemitának nevezni.
"A trauma (… , amely a zsidóságot érte, mintha kitaszította volna a zsidókat mindenféle közösségből. Már nem a jóvátétel, nem az igazságtevés, már nem is a bosszú az, ami elsőrendűen mozgatja őket, hanem a kiszakadás, az elszakadás, különállás. Semmivel nem vállalni közösséget, ami nem zsidó: ez a belső, végső válaszuk arra, ami történt." Ejnye. De tovább is van ám: "…a többség hanyatt-homlok menekül a párt védőszárnyai alá, megtagad elvet, meggyőződést, múltat, mindent a holnapi száraz kenyérért; különösen feltűnő a zsidóság tódulása; ugyanaz a zsidóság, amely tegnap keserű-kegyetlen számonkéréssel fordult a keresztény társadalomhoz, mert »nem állt ellen« a náci követeléseknek, ma fejvesztve rohan egy parancsuralom csatasorába, és eszében sincs »ellenállni«". (Márai Sándor: Ami a naplóból kimaradt, 1948)

Hát ezért minden bizonnyal Márai is megérdemelne egy csengettyűt. Utat mutatna a terjedő sötétségben.

Egy pillanatra megkísérti az embert a gondolat: miért is nem gyűjt aláírást száz másik magyar író és értelmiségi Bayer Zsolt, valamint a szólás- és véleményszabadság érdekében? Aztán legyintünk erre is, mert tudjuk, aki az ellenfél fegyvereit, szokásait átveszi, azonosul vele.

Hagyjuk hát őket aláírogatni! A mi dolgunk nem ez.

György Attila, író,
a Székelyföld főszerkesztője