Az, hogy az emberek összebeszélnek szerintem a világ legtermészetesebb dolga azóta, hogy a mammutokat sem tudta egy ember elejteni. Végső soron minden emberi kooperáció összeesküvés. Ami miatt az összeesküvés-elméletek izgalmasak, az az, hogy abban a nyers formájukban nem igazak, ahogy előadják őket és mégis igen valószínűnek tűnnek, szinte bizonyíthatók. Egyrészt. Másrészt meg ezek az elméletek elfedik a valóság sokkal összetettebb jelenségeit, a teórikákat belengő szükségszerű misztifikációval pedig valóban kárt okoznak a valódi problémák elleni harcot illetően.A cikk szerzőinek neve amúgy valóban komikusan hat. És már önmagában elrepít minket az összeesküvések lilaködös világába. Az eredeti cikkeket nem volt kedvem elolvasni, de gondolom kicsit cizelláltabb gondolatokat tartalmaz mint ez a rövid recenzió.
Ezt valahol igaznak érzem: "A világ rendezetlen jelenségeibe egyszeriben rendet vág egy-egy ilyen magyarázat, méghozzá úgy, hogy a gonosz rejtett erő felmutatásával egyúttal közvetve vigaszt is nyújt." Mondjuk annyiban, hogy ez a vigasz sokszor visszás: a valóságban inkább belenyugvás a megváltoztathatatlanba, s elfordulás a valódi megoldható problémáktól.
S én is úgy gondolom, hogy a vad teóriák mögött sokszor lehet igazság, csakhogy e teóriák mindig kizárólagosak és univerzálisak, sosem elégszenek meg kisebbel mint valami világuralom pl. mindig szenzációhajhászok és túlzóak, amellett, hogy más összefüggésekről tudomást sem vesznek. Persze az anomáliákat a tudomány is negligálni szokta, tehát ez a viselkedési mód is elég általánosan emberi ezek szerint...
S ami miatt érdekes ez, hogy a teóriákból végül ideológiák lesznek...
