A mindenit!
Bevallom engem ez a gyönyörű kis történet majdnem megkönnyeztetett.
Nem is kommentálnék, mert az ilyen vagy ehhez hasonló munkák gondolom, magasabb szellemi műhelyekben készülnek, amivel
én sajnos már nem is tudok versenyezni, de mégis azért néhány dolgot helyesbítsünk talán, közösen összeállíthatnánk egy még ennél is
helyesebb és mindenkinek tetsző kis történetet, hiszen néhány dolog az itt elterülő mesében nem úgy van vagy legalábbis sok apró részlet nem stimmel vele..!
Pontokban szedném ezért az általam sarkos vagy nagyon elsimított gondolatokat, mert valahogy másról van itt szó, de maradnék természetesen a "szamár"
történeténél ha (lehet).1. Nem földet dobálnak a kútba esett szamárra, hanem építési törmeléket.(!)
2. Azok akik azt hiszik, hogy eldönthetik a szamár létét vagy nemlétét, azért nem is dönthetnek, mert a szamár nem is az övék, miképpen soha nem volt és nem is lesz az övék, maximum ebből annyit hiszek el, hogy valakik azért jogot formálnak rá, hogy saját tulajdonuknak tekintsék.!
Ezért nem éppen erkölcsös dolog vagy (tett) kinyírni a más szamarát, vagy arról dönteni, pláne azoknak, akik azt állítják magukról, hogy a szamár az övék volt!
3. Történetesen ez a szamár (mint oly sok más szamár a világban) talán még régebb óta szabad és első az európai szamarak közt, ezért ha már kútba esett, maximum
egy valamit lehetne vele tenni az (akárkiknek) és azt meg nem úgy hívják, hogy "ott hagyom", hanem úgy, hogy Segítek (neki, rajta stb..)
4. Aki a hármas ponttal ne ért egyet, azoknak üzenem, hogy a segítség mint olyan, "egy adható opció" mai világunkban és természetesen nem kötelező!
De uram bocsá, engem úgy neveltek, hogy (ha és amennyiben segíteni már nem tudok, vagy nem akarok rajta) akkor ártani se ártsak neki, mert nem játékból vagyunk ezer éves keresztény gyökerű ország, hanem azért mert ezer esztendőn át nemzedékről nemzedékre ezt hagyták ránk elejink számunkra, tehát "ne ítélj, hogy ne ítéltess"!
szóval ne akarjak a szegény pára utolsó óráin még uralkodni is,( és vagy felette) főleg akkor ha az állat kiváltképp nem is az enyém!
>>>>>>>>>>>Az ember mozdulhat parancsra, de aki a szívével tesz, azt magán kívül nem bocsájthatja meg neki senki sem<<<<<<<<<<<<<<<<<<
6. Az a szamár egyéb iránt még ma is olyan jó karban van, hogy nem nagyon hiszem el azt, hogy ne tudná magát kiszabadítani abból a kútból melybe beesett.
Persze azt még én sem vonom kétségbe, hogy egyedül tovább fog neki vélhetően tartani, de úgy még ő sem tud kiszabadulni, ha közben folyamatosan DOBÁLJÁK öklömnyi méretű kövekkel!
Ráadásul még fogadásokat is kötnek rá a kút szélén állók, hogy a kőzápor közepette, mennyi vagy milyen esélyei vannak a szamarunknak az életben maradásra, vagy ne adj isten mikor fog szegény végleg kimúlni!
7.A mese pikantériája az is lehetne, (ami tegyük hozzá, megint csak közelebb van a valósághoz) hogy a szamár saját birtokáról és a saját kútjáról van szó, azaz szeretném itt kijelenteni, hogy élnék a gyanúperrel, hogy a szamarunkat éppen a saját portáján támadták meg mindenféle, jött-ment hazátlan és portátlan népek, s mikor meglátták, hogy a szamár inni ment egy meleg nyári napon, a saját földjén a saját kútjához, szépen mögé sonfordáltak és belelökték a kútba majd utána még ők hitették el vele, hogy puszta ügyetlensége által esett ő oda és vegye tudomásul, hogy ha nem ússza meg ezt a balesetet élve, akkor bizony minden vagyona a kutat körülállókra száll, de ehhez még azért egy picit segítenek is, mármint abban, hogy a szamár ne ússza meg élve!
Hét pontba szedtem tehát neked, (kedves uram) mert a hét egy baljós () szám, és a mese természetszerűleg egy több mint kétezer esztendős múltú országot alapul véve
a végtelenségig folytatható lenne... de én most csak ennyire értem rá!
Azt hiszem így már mindjárt más a szamarunk története és arra is fogadnék hogy két percen belül, ezt az ÁSZT is le fogja majd ütni az, akit a világon semmi sem érdekel, de legkevésbé a tények nem nagyon foglalkoztatják.
(ismét örvendtem)
