Mezei (i-vel) nem tagja a hazai liberális filozófusok sötét maffiájának. Mindig is jobbos volt, keresztény vonalú, a vallásfilozófiát elsőként kezdte tanítani az ELTÉ-n. Nagyon sokat publikált (lásd google). Sokat volt külföldön, az USA-ban, másutt is. Az USÁ-ból ő hozta haza Molnár Tamást (Thomas Molnar) katolikusnak mondott filozófust -- baráti viszonyt ápolt vele a haláláig.

Molnár a halála előtt Mezeire bízta a hagyatékát. Mezei elkezdett kutakodni, hol lehet ezt az értékes hagyatékot elhelyezni. Felkereste az MTA-t, de felkereste Botos Métyáést is. Botos azt mondta neki, jöhet a hagyaték Piliscsabára.

Mezei nem hozott végső döntést. Mint kiderült, jól tette, mivel a hagyatékozó levélből kiderült, magánintézmény nem kaphatja meg a hagyatékot. Mezei így az MTA-val állapodott meg.

De itt jön a nagy csavar. Miközben Mezei ezt az ügyet intézte az USA-ban, Botos felkért egy személyt, Szerencsés Károlyt (történész), aki ismerte valamennyire Molnárt, hogy hívja fel telefonon az özvegyet és beszélje rá: hagyják ki Mezeit és az ő megkerülésével a hagyatékot adják át Botosnak.

Ez teljesen elképesztő húzás volt. Botos Mezeitől tudott a hagyatékról. Mezei x éve dolgozott az elhelyezésén. Botos meg a saját professzora háta mögött akart neki keresztbe tenni.

Mezei elképedt és magyarázatot kért. Botos magyarázata jellemző volt: az volt képes Mezei szemébe hazudni, hogy ők megállapodtak: ő is megkeresi az özvegyet. Ami már azért is hazugság, mert ha így lett volna, akkor is keresztbe tevésnek minősül.

Az özvegy is felháborodott és azonnal közölte Botossal, hogy a hagyaték elhelyezését Mezei intézi és magánegyetemre nem kerülhet.