Egyszer támogattam, aztán megint nyújtogattad a nyelvedet (mint tudjuk ez az óvodáskor-béli szokás rendszerint a családi és óvodai nevelés hatására le is kopik a delikvensről ), akkor letettem a támogatásodról. De reménykedem, egyszer véletlenül úgyis rálépsz, és akkor majd leszoksz róla, én befejeztem a nevelésedet, valami sikerrel kecsegtetőbb dolgot keresek magamnak. (Én úgy ezer éve vagyok tag, csak nem hencegtem vele. Nem szokásom .)
|