Rendben van, de őket ismered. Amikor valaki házitanítóskodik, akkor a legváratlanabb helyzetekre is fel kell készülnie, különböző motivációkra, tudásszintekre, fogékonyságra... 
Felvételire vagy egyetemi záróvizsgára készülő embert nem kell túlzottan motiválni, ezért a kihívás, a kunszt is kisebb...
Volt, hogy olyan gyereket tanítottam, akit a saját szülei (és tanárai is) kőbutának tartottak, opálos szemmel ült mellém fizikázni az első alkalommal. Úgy egy hétig nem beszéltem neki sem matekról, sem fizikáról. Hallgattuk a zenéit, kérdeztem, mit olvasott szívesen, mi a kedvenc filmje, tv-sorozata, hová jár szívesen...
Aztán elengedtem egy doboz gyufát, majd megkérdeztem, miért esik le. Felsorakoztattam képzeletben a szobába olyan nagy tudósokat, akikről hallott és elmondtam, erre a kérdésre még ők sem tudták a pontos választ, tehát ilyen szempontból nem voltak sokkal okosabbak, mint ő vagy én.
