Téma: Olvasószoba
|
john batky |
Válasz | 2011. augusztus 10. 20:11 | Sorszám: 627 |
"... az idealista ellentéte... igen gyakran olyan ember, aki szerelem nélkül él." (Camus: Boldog halál) Volt egy fantasztikus tanárom (az egyetemről persze rég elüldözték külföldre), aki hihetetlen módon inspiráló volt: minden szakmai mondandóhoz tudott valami érdekességet mondani. Ezt én igyekeztem a magam óráin gyakorolni. Hálás vagyok a sorsnak, hogy mellette készíthettem a diplomamunkám, olyan témából, amely halálomig el fog kísérni
|
Előzmény: 614 |
|
john batky |
Válasz | 2011. augusztus 10. 16:49 | Sorszám: 618 |
Csoportosan: a "klasszikus osztályfőnöki óra" az én értelmezésemben beépül a tárgyba. Nem tudsz hatékonyan tanítani az egyes tanítványok valamilyen fokú megismerése nélkül. Ehhez persze idő kellene, ami az iskolában sosincs. Tanulunk egymástól: ez nem zárja ki azt, hogy a tanár egyrészt ismeretforrás, "szaktekintély" vagy ""zsinórmérce"" (ki kell érdemelni! ) és moderátor is egyben. Nem volt olyan tanítványom, akitől ne kaptam volna valamit, akár a legbutábbtól is. "Ostoba" gyerek is kérdezhet/megjegyezhet érdekeset, fontosat, amin a többiek tovább tudnak vitatkozni. Ezek persze fílingek inkább, kevésszer tartottam felvételi előkészítőt gimiseknek, tanteremben, de az más, ott mindenki motivált, ezért kicsit unalmasabb is...
|
Előzmény: 614 |
|
onogur |
Válasz | 2011. augusztus 10. 16:09 | Sorszám: 615 |
"A "tanulunk egymástól" viszont idealizmus." Ezt nem értem. Miért is? Én mezei emberektől sokkal többet tanultam, mint tanároktól.
|
Előzmény: 614 |
|
|