Nos, akkor: hogyan is éltem én meg ezt az "Apák és fiúk"-tanulmányt. Sokan voltunk, akik élve a szembenállás kifejezésének lehetőségével, pártot választottunk magunknak. Ezt a döntést természetesen megelőzte némi tájékozódás, többek között a rendelkezésre álló dokumentumok átnézése. Az MDF szabályzatának volt egy olyan pontja, amely két ajánlót követelt meg. Ettől hátrahőköltem, mert emlékeztem rá, hogy egy kollégámnak az MSZMP-be való belépése előtt szintén ilyeneket kellett beszereznie.
A klasszikus pártokban eleve nem nagyon bíztam, az SZDSZ harcos és tényleges változtatásra reményt nyújtó programja viszont vonzó volt, mert többek között az oktatás szerkezetének szervezetének megújítását ígérte, így könnyű volt amellett dönteni, hogy belépjek. Az "Apák és fiúk"-tanulmánytól, őszintén szólva, hátrahőköltem. Egyszerűen hihetetlen volt, elfogadhatatlan volt, elképzelhetetlennek tűnt, hogy azok az emberek akik számomra tiszteletre méltó törekvéseket fogalmaztak meg, ilyen környezetből jöttek. 6 év telt el e teljes kijózanodásig, csömörig. Talán, ha az "Apák és fiúk" nem annyira kíméletlen, előbb is megtörténhetett volna.
