Áááááááááááááá, gondolhatod, hogy milyen nehezemre esik nézegetni ezeket a videókat….-)
Tegnap éppen azon elmélkedtünk, hogy mennyivel jobb volt dramaturgiailag ez a "végén csattan az ostor" forgatókönyv, mintha már a hatvanadik percben 7-0-ra mentünk volna.
Mi Fradisták békésen hullámoztunk volna néhányat, számolgattunk volna, hogy egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, olé…, aztán ismét elölről újra, meg újra, meg újra kezdve, egészen a mérkőzés végéig, majd taps, nagy taps, nagy ünneplés, de nem az az igazi ha érted….
A kicsi lilák meg csak kummogtak volna ott csendben a sarokban mintegy beletörődve a vereségbe, áááááááááá lássuk be dög unalom…-)
Így ahogy történt, viszont egészen a végéig azt hihették hogy…
Pedig dehogy….-)-)
Tehát két nappal a mérkőzés után is hálát adok azért, ahogyan véget ért a mérkőzés, mert ettől katartikusabb befejezést egyszerűen nem vagyok képes elképzelni…-)
Bitangmódon piramidálisan gyilkos forgatókönyv volt ez így számomra na….-)
Annyi rám öntött sör, és akkora embertömeg már nagyon régen zuhant egyszerre a nyakamba, mint „Csukity” góljánál, majd ledöntöttek a lábamról...-)
Áááááá számomra még mindig leírhatatlan az az ős káosz ami ott a 93. percben elszabadult, felrobbant a környezetemben…-)
Miközben az izgalomtól az utolsó tíz percben lábon kihordtam azt a mokány infarktust amiről a hétvégén beszéltem…-)
)
|
