Na most.
Amit leírok nagyon nagy szerénységgel teszem, és még akkor is kérlek, hogy kezeld a helyén.
Ha hiszed, ha nem hiszed, tegnap késő este, az én legjobb jó, jó barátom, jegemackó a telefonban, éppen hasonló kérdéseket feszegetett, és én, szinte szóról szóra ezeket a válaszokat, és indokokat találtam az eligazolásos „félelmeire” életszerűen gondolkodva megtalálni, mint amit Moniz mestertől ide idéztél, miközben nem olvastam ezt az Ő nyilatkozatát.
Tehát mi ebből a tanulság?
Az, hogy a labdarúgás tényleg nem egy bonyolult játék, de annyira nem az, hogy még egy hozzám hasonló, egyszerű gondolkodású hajdúsági kondás paraszt, is megértheti…-)
Főleg akkor, ha egy klub életében, egyszer csak, mint egy varázsütésre csiribi - csiribá, minden személyes, és tárgyi döntés a jövő, az építkezés, a minőségi előrelépés irányába mutat…-)
Tehát esetünkben most elmondhatjuk, hogy szerencsére nem varázslat, nem valamiféle szemfényvesztés, esetleg ábránd, vagy délibáb áldozatai vagyunk, nem.
Nem, mert az általunk,(akiknek az FTC sorsa fontos) a klub körül naponta megtapasztalható történései sokkal, de sokkal többet ígérnek.
Csak remélni tudom, hogy ez, mostantól már nagyon sokáig így is marad, és mégegyszer nem kerülünk olyan kényszerhelyzetbe, hogy ezen, számunkra, szurkolók, és szimpatizánsok számára nagyon pozitívan ható edzői elgondolásokat felül kelljen írni.