Amint beteszi lábát a betelepült "civilizáció", azonnal rendezkedni kezd. Pedig ezek a falvak attól szépek és élhetőek, mert még most is megtartották évszázados formájukat, házaikat, amitől (no, meg az őslakosoktól) olyan a hangulat, amiért ott ragad az ember. De a betolakodó mégis saját arcára akarja fazonírozni, s nagy sajnálatomra előbb-utóbb sikerül is.
Egyetlen járható útja lenne megőrizni a varázst, de úgy látszik, Nálatok a "gondos gazdák" nem a dolgukat teszik.Van egy versike, amely nem éppen erről a jelenségről szól, de átvitt értelemben mégis használható: "Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!
Mert az az ősz olyan gondatlan rossz gazda;
Amit a kikelet
És a nyár gyűjtöget,
Ez nagy könnyelműen mind elfecséreli,
A sok kincsnek a tél csak hűlt helyét leli." De mint ahogy a természet megújul, úgy van remény a civil társadalom által okozott súlyos rombolás kijavítására is, de el kell ismerni, hogy nagyon nehéz feladat, ráadásul nem egy év kell hozzá...
|
