Elnézést kell kérnem kedves "domine" annakokán, hogy 2014.december 19-i értékes hozzászólására csak most, 2015.január 30-án tudok reagálni. Ugyanis: valamiféle technikai málőr okából teljesen véletlenűl mostanáig egyszerűen NEM SZEREZHETTEM TUDOMÁST arról, hogy az "Újságírók szagáról" írt gúnyoros-maliciőzus "beírásomra" válaszolni tetszett--amit nagyon köszönök.
Szóval. Az újságirókról azért van valamelyes ismeretem, mert mind egyetemi hallgató koromban, mind egyetemi oktató koromban rendszeresen írtam az egyetem(-ek) újságjaiban s így bejáratos voltam az egyetemi újságok szerkesztőségeibe.
Hallgató a BME-n voltam Budapesten, oktató a Miskolci Egyetemen, s módom volt megismerni az újságszerkesztőségek légkörét-azok füstös, izzadtság-, és kissé pálinkaszagú-kávéillatú "bukéjával" együtt. Ráadásul egy itt nem részletezendő-részletezhető ok folytán még az akkori debrceni Kossuth Lajos Tudományegyetem-hez is kapcsolt átmenetileg némi ismeretség és "ilyen tartalmú" életélmények néhánya ott, Debrecenben, esetenként. Úgyhogy valamelyest az ottani "légkört" is módom volt valamelyest "megszagolni", noha egy percig sem voltam ú.n. "humán értelmiségi" a legkisebb ízemben sem!
Igy akarva-akaratlanúl bizonyos emóciókra-élményekre szert tettem az újságszerkesztőségek világában, mert e helyekre hivatásos újságirók is be-bejártak: szerkesztőségi értekezletekre, erre-arra. A legjelentősebb súlyú, a BME-n szerzett benyomásom és élményem volt, ott ismertem meg pl. a szegény nemrégen elhúnyt: Seszták Ágit, de Haraszti Miklóst vagy Vidolovits Lászlót is. Utóbbi akkoriban építészmérnökhallgató volt, szenzációsan rajzolt azután disszidált az akkori NSZK-ba.
Egyelőre ennyi!
keresztkem
|
