Aradon így.
A pesti téren is
is ütötték a dobokat,
de ő nem félt, csak arca éle
vetett rózsálló lobokat.

Mosolygott. Mi bánta, hogy vége?
Branyiszkónál nevét az égre
karcolta kardja, a híres.
Ez volt Dembinszky hadsegéde,
Abancourt Károly ezredes.

S mi elfeledtük. A miniszter,
bár hívták, maradt egyedül.
-Az Al-Dunán - szólt mély a gázló
s vénember már nem menekül.

Leszek bitófán harci zászló,
ha sorsom ezt így rótta ki-
s habár magyar volt Csány László,
úgy halt meg, mint egy római.
...
Kegyelmet vártak s forradalmat,
áldották-átkozták a hont
és írtak vert hadakra verset,
tábornok Bemre disztichont.