JUBILEUMI KÖSZÖNTŐ
1956. OKT. 23.Lelkemben zendülés, harangszó
És fényes kürtök riadóznak
Oltárnál megáldott szavakból
Himnusz szól: Pro Patria Nostra!
Szabadság: ’56 reménye!
A legjobbak meghaltak érte
De emberségük csillagfénye
Fáklyát gyújt az ősz ünnepére.
Távoli csillagként derengő
Most visszatérő égi fények
„Ötvenhat” vérfoltos egéről
Visszahozzák régi reményed.
A jövő fátyolát szaggató
Égen-járt, fényes, tűztollu szél
Mesél reményről, szabadságról –
Új honfoglalásra ösztökél!
Hazát! Hol szüretkor bor dalol,
S asszonyok édes mosolyáért,
Kacagás kél a hegyoldalon –
Ahol az élet? – ember játék.
Hol bölcs a nemzeti érzelem
És a hajnali, szép szabadság
Hagyja, hogy megértés szülessen:
Ott legyen szabad – édes hazánk!