Európa szívében, Budapesten
Jajveszékel-, dübörög az ég -
A Corvin közben, Széna téren,
Ember-írtó verőfényben
Írt köveken járok ünnep reggelén.
Vérfövenyen - sápadt arccal,
Mély, zavaros kábulatban
Hallgatom a gránátok hogy zuhognak,
Az ünnep-hangú késő őszben
Vérpad épült - vesztőhely az áldozatnak.

A Corvin-közben, Széna téren,
Mit üzennek
Gyermek arcú sebesültek?
Büszkén törtek tetem országon át,
Álmot szőve keletről nyugatnak,
Ám cserbenhagyta őket a világ –

Már ötvennégy éve.
Virágba borult a nép minden reménye,
Most szemlesütve állnak hideglelősen,
Oly közel a vég – vörös iszappal
K ísért ama régi kép,
Szólít az a másik valóság,
Hiába a segélykiáltás,
Elrabolták és meghalt a megvasalt szabadság.
A Roosevelt téren – Moszkva egén,
Nem kellett magyar élet és igazság!
A novemberi hideg őszben,
A város minden szegletén,
Még ragyogott a megváltó remény,
Megszületett és eljött a régen várt tavasz!
Virágba borultak a megőszült szigeti fák,
De egyetlen éjszaka alatt,
Megjött a Tél és november negyedikén,
Megfagyott minden virág!
Az ország gyászban és romokban állt,
Eltaposott mindent a pufajkás csizmaláb!